200801. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oxigénbefúvásos konverterben történő acélgyártásra

5 HU 200801 B 6 pontos mértékének meghatározása függ az oxidált salak eltávolítása után kapott olvadók hőmérsékletétől, és ugyanennek az olvadék­nak a hőmérsékletétől az olvasztási folyamat végén, azaz az adagolás mennyiségét pontosan meghatározza a hőmérséklet-növekedés kí­vánt értéke. így 1580-ról 1600 ... 1610°C-ra történő hevítéskor 1% szénre van szükség, 1580°C-ról 1640°C ... 1650°C-ra történő heví­téskor 2% szénre, míg 1580°C-ról I680”C ... 1700°C-ra történő hevítéskor 5% szénre van szükség. A találmány szerinti eljárás magyarázatára a következő kiviteli példákat adjuk meg. Az eljárást oxígénfúvásos konverterben va­lósítjuk meg, amelynek alján és oldalfalán lég­fúvókákat helyezünk el, és amelynek „cső a­­csőben” szerkezetkiépítésűek. Ezeknek a lég­fúvókáknak a középső csövén az oxigén, míg a külső csövön a szénhidrogén-tartalmú tüze­lőanyag jut a konverterbe. Az oxigén beveze­tésre a konverter tetején kialakított vízhűtéses légfúvókát is alkalmazhatjuk. A szilárd fémes anyagokból, így ócskavasból történő acélgyártásra alkalmas eljárás a követ­kező technológiai lépésekből áll: A konverterbe szilárd fémes vastartalmú anyagot adagolunk. A találmány szerinti acél­gyártási eljárásban szilárd fémes vastartalmú anyagként felhasználhatunk ócskavasat, hulla­­dókvasat, acélhulladékot, fémes pelletet, vasszivacsot. Tüzelőanyagként főleg gáz-halmazállapotú szénhidrogént alkalmazunk, így földgázt, me­tánt, propánt, butánt vagy folyékony szénhidro­gént, így fűtőolajat, nyersolajat, diesel hajtó­anyagot. Ezenkívül tüzelőanyagként megfele­lőek a szilárd szóntartalmú tüzelőanyagok, így a koksz, a kőszén, a barnaszén. A szilárd vastartalmú anyagokból oxigénfú­­vásos konverterben végzett acóigyártási eljá­rás lépései a következők: a fémes anyagokat konverterbe adagoljuk, a fémes anyagokat he­vítjük, megolvasztjuk, az olvadók felületéről a salakot eltávolítjuk, majd ezt követi az oxidáci­ós frissítés. A szilárd fémes anyagok hevítése és olvasz­tása azzal a hővel történik, amely a konverter alján és oldalán lévő fúvókákon keresztül be­vezetett szénhidrogén-tartalmú tüzelőanyag elégetése során keletkezik, miközben ugyan­azon a fúvókákon és egy fent elhelyezett víz­hűtéses fúvókán oxigéntartalmú gáz jut a rend­szerbe. A szilárd, vastartalmú anyagok hevítése és olvasztása során periodikusan a fémes anya­gokra szilárd, széntartalmú tüzelőanyagot ada­golunk, hogy az égési folyamatot elősegítsük. A konverter alján elhelyezett fúvókákon be­áramló oxigéntartalmú gáz oxigéntartalmát 20—70%-ról csaknem 100%-ra növeljük, hogy elősegítsük a felhevített fémes anyagok megolvasztását. A fémes anyag hevítésekor és olvasztásakor az oldalakon található fúvóká­kon és a felső vízhűtéses fúvókán keresztül tiszta oxigént fúvatunk. Miután a fémes anyag megolvadt, és az olvadék hőmérséklete eléri az 1525—1580°C hőmérsékletet, az olvadék felületéről eltávolít­juk a 30—70% vas-monoxid tartalmú oxidált salakot. Miután az oxidált salakot az olvadék felüle­téről eltávolítottuk, a feldolgozandó ócskavasra számítva 2—5% és 1,5% mennyiségben egy­más után szilárd nyersvasat és pótlólagosan szenet adunk az olvadékhoz és így frissítjük az olvadékot. A vas-szén olvadók frissítését egy tetszés szerinti, ismert módon végezzük, például a fris­sítés közben olyképpen változtatjuk meg az alul elhelyezett fúvókán beáramló oxigén és szénhidrogén felhasználási arányát, hogy a szénhidrogén nem a tüzelőanyag funkcióját tölti be, hanem az oxigén fúvókák védőközegeként szolgál. Az oxidációs frissítés során a kívánt kémiai összetételű és hőmérsékletű acélt elő­állítjuk. A találmányt úgy valósítjuk meg, hogy az olvasztás hőmérsékletét és a salak mennyisé­get szabályozzuk. A szén-monoxid jobb utó­­égését elősegíti, ha a fémes anyag olvasztása közben és az olvadék hevítésének kezdeti stádiumában, amíg az olvadók hőmérséklete 1525—1580°C-nál nem nagyobb, a magas oxi­dációs fokú salakot tartalmazó olvadékot (FeO=30—70%) átfúvatjuk. A szén-monoxid a konverterben a fémes anyag felett elég, és jelentős mértékben meggyorsítja a fémes anyag olvadását, és az olvadék felhevítését, így az olvasztási folyamat időtartama lerövidül. Ebben az eljárási lépésben az oxidált salaknak pozitív szerepe van, ugyanis minél több salak van jelen és minél nagyobb a vas-monoxid­­tartalom, annál intenzívebb a szén-monoxid utóégése. Ezenkívül a salak oxidációs fokát az olvadék hőmérsékletének növelésével csök­kenteni kell, azaz az oxidált salakban lévő vas-monoxid és a konverter tűzálló bélésének kölcsönhatását le kel! rövidíteni, és így csök­kenteni kell a konverter tűzálló bélésének ki­égését. A salak oxidációs fokának csökkenté­sével kapcsolatos nehézséget úgy oldjuk meg, hogy az oxidált salakot az olvadék felületéről eltávolítjuk, majd a fémolvadékot szilárd nyers­vas és egy pótlólagos szilárd szénhidrogén­tartalmú tüzelőanyag adagolásával dezoxidál­­juk. A találmány szerinti megoldással az olvasz­tási folyamat időtartamát 10%-kal, míg a kon­verter bélésének kiégését 30—35%-kal csök­kenthetjük. 1. Példa Egy 10 tonnás konverterbe, amelynek alján és oldalán tüzelőanyag és oxigén befúvására alkalmas fúvókák találhatók, valamint amelyen ezenkívül felül vízhűtéses fúvóka van elhelyez­ve, 0,5 t meszet és 101 ócskavasat öntünk. Az 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents