200798. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyagként ciklusos belső anhidridet, vagy annak szabad sav formáját, vagy ennek bázissal képzett sóit tartalmazó herbicid készítmények, és eljárás a hatóanyag előállítására

3 HU 200798B 4 Maláta-kivonat agaron Jól szaporodik, a te­lepek átmérője 24°C-on 7 napos tenyésztési Időt alkalmazva 35 — 43 mm. A telepek felszíne először szalmasárga (Straw yellow 3B4) és bársonyos. A felület közepe kidudorodik. Ahogy a tenyészet öregedik, a szín szürkéssárgára (Greyish yellow 3Ca) változik, és a felület kissé porszerű lesz. Az ellentétes oldal szürkés na­rancsszínű (Creylsh orange 5B3) [a színek nevét a „The Methuen Handbook of Colour" (A. Kor­­nerup és J.H: Wanscher (1978), Kiadó: Eyre Methuen, London, Nagy-Brltannla) jelöléseivel összhangban definiáljuk]. Czapek-féle agaros tápközegen a tenyészet lassabban szaporodik, mint a maláta-kivonatos agaron, és a telepek mérete 18 — 22 mm, 24°C-on 7 napon keresztül tenyésztve. Ebben az időpontban a telepek formája és színe ha­sonló a maláta-kivonatos agaron megfigyelhe­tő jellemzőkhöz. Noha 37°C-on csak igen gyen­gén szaporodik, megfigyelhető a konldium­­kópződés. Mikroszkópos megfigyelés szerint a micéliu­­mok szépiákkal rendelkeznek, majdnem szín­telenek, és felületük sima, átmérőjük 2 — 5 ^m. A konidioforok közvetlenül a lég-micéliumok­­ból vagy alapi micéliumokból erednek, és mé­retük 20 — 120 |i.m x 2,5 — 4,0 (j.m. A konidiu­­mok vagy konidlogén szerkezeten lévő bim­bókból (phialides) képződnek, amelyekben a szétágazó ágak a konidioforok hegyén örvösen helyezkednek el, vagy a szinte teljesen elága­­zatlan hifákon képződött bimbókból. A bimbók felülete sima, és mérete 10 — 40 |j.m x 2,5 — 4,0 fjon, és a csúcsuk egyenes csőnek látszik. A konidiumok színe halványbarna, felületük sima, hosszú láncokat alkotnak, és alakjuk a majdnem gömb és tojásdad alak között válto­zik, amelyek mérete 3 - 5,5 ^m x 2 — 4 |xm. A SANK 21086 törzs fenti tulajdonságait is­mert törzsek tulajdonságaival összehasonlítva jó egyezést találtunk a Paecilomyces variotii törzzsel, amelyet R.A. Samson [„Studies in Ml­­cology”, 6. szám (1974), kiadó: CBS:, 14. oldal] és A.H.S. Brown és G. Smith [„Transactions of British Mycological Society,, 40. kötet (1957), 40. oldal] ismertettek. Ezért a SANK 21086 törzset mint Paecilomyces variotii Bainer törzset azonosítottuk. A SANK 21086 törzset 1987. április 24-én helyeztük letétbe a Fermentation Research Institute-ban (Agency of Industrial Science and Technology, Ministry of Internatio­nal Trade and Industry, Japán), a Budapesti Egyezmény feltételeinek megfelelően, a letéti szám FERM BP-1351. Kimutattuk, hogy a SANK 21086 törzs korne­­xisztlnt termel. Azonban jól ismert, hogy a fenti típusú mikroorganizmusok tulajdonságai Jelen­tősen változhatnak, és az ilyen mikroorganiz­musok — akár természetes okok miatt, akár mesterséges eszközökkel indukálva — köny­­nyen mutálódnak. Ezért a találmány szerinti eljárásban bármely olyan mikroorganizmust, különösen pedig fungus imperfectust használ­hatunk, amely a Paecilomyces nemzetségbe tartozik, és amely rendelkezik a SANK 21086 törzs azon tulajdonságával, hogy képes korne­­xisztint termelni. A Paecilomyces nemzetségbe tartozó mikro­organizmusokat, és különösen a Paecilomyces variotii fajhoz tartozó törzseket a találmány értelmében kornexisztin előállítása céljából a fungi imperfecti tenyésztésére szokásosan al­kalmazott körülmények között, előnyösen fo­lyékony tenyészetben, célszerűen rázatás, ke­verés és levegőztetés alkalmazásával te­nyészthetjük. A tenyésztésre használt táp­közeg teljesen hagyományos, és a fungi Imper­fecti tenyésztésére szokásosan használt össze­tevőket tartalmazza. Közelebbről, a tápközeg előnyösen egy asszimilálható szénforrást — például glükózt, maltózt, szacharózt, mannitot, melaszokat, glicerint, dextrint, keményítőt (kü­lönösen hasznos keményítőforrás a fenti mik­roorganizmusok, és általában a legtöbb fungi imperfecti számára a friss burgonya), szójabab­olajat, és gyapotmag-olajat; — asszimilálható nitrogénforrást — például szójabab-lisztet, föi­­dimogyoró-lisztet, gyapotmag-lisztet, Ferma­­mint, hallisztet, kukoricalekvárt, peptont, húski­vonatot, élesztőt (például préselt élesztőt), élesztőkivonatot, nátrium-nitrátot, ammónlum­­-nltrátot vagy ammónium-szulfátot — és egy vagy több szervetlen sót — például nátrium­­-kloridot, foszfátokat, kalcium-karbonátot-, és kívánt esetben nyomelem fémsókat tartalmaz. Ha a tenyésztést folyékony tápközegben vé­gezzük, általában célszerű habzásgátló szert — például szilikonolajat, növényi olajat vagy meg­felelő felületaktív szert is adni a tápközeghez. A tenyésztést célszerűen olyan tápközegben végezzük, amelynek pH-ja gyengén savas — közelítőleg semleges, a hőmérsékleten 20 — 30°C, előnyösebben 24’C lehet. A tenyésztés során a kornexisztin képződé­sét a biológiailag aktív anyagok mikrobiális tenyészetekben való kimutatására szokásosan alkalmazott módszerekkel követhetjük nyo­mon, amelyeket itt nem kívánunk részletesen ismertetni. Célszerűen úgy járunk el, hogy a fermentlé herbicid aktivitását meghatározzuk egy érzékeny növényfajon, például kakasláb­­fűvön [Echinochloa crus-galli (L.) P. BEAUV.j. A képződött kornexisztin mennyisége általá­ban 150 — 200 órás tenyésztési idő alatt éri el a maximális szintet, és a kornexisztint nyilván­valóan akkor kell elálasztanunk a tenyészetből, amikor ezt a maximális értéket elértük. Azon­ban ez az időtartam a tenyésztési körülmények­től és módszerektől függően változik, a körül­ményektől függően hosszabb vagy rövidebb idővel kell számolnunk. A pontos tenyésztési időt minden esetben rutin-kísérletekkel állapít­hatjuk meg, megfelelő nyomonkövetési mód­szereket — például a fent említett módszert — alkalmazva. A kornexisztin nagy része a tenyészet folyé­kony fázisában marad, és úgy nyerhető ki, hogy 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents