200792. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új fibrinolitikus enzimek és hatóanyagként a fenti enzimeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

17 HU 200792 B 18 g) Fibrin-kötódési vizsgálatok A GPK-ból és BEB-böl származó enzimek fibrinalvadékhoz való kötődését úgy határoz­zuk meg, hogy 1 ml 1,5 mg/ml-es plazmino­­gén-mentes fibrinogént, 25 pl 25 jug/ml kon­centrációjú GPK-t vagy BEB-t 50 /ul 20 NIH egység/ml koncentrációjú trombint összeke­verünk. A fenti elegyet 0,1 mól/1 nátrium­­-kloridot tartalmazó 0,05 mól/l-es nótrium-di­­etil-barbiturát-pufferban (pH 7,8) 37 °C-on 30 percen át inkubáljuk. Az alvadékot cent­­rifugálással elválasztjuk, pufferrel mossuk, és 1 ml 1 mól/1 kálium-rodanidot tartalmazó 0,05 mól/l-es nátrium-dietil-barbiturát puf­ferrel (pH 7,8) extraháljuk. Az alvadék felül­­úszójából és az alvadék extraktumából vett alikvotokat plazminogént tartalmazó fibrin-le­­mezen vizsgáljuk. Az eredmények azt mutatják, hogy az enzim legnagyobb része kötődik a fibrin-al­­vadékhoz, és kevés vagy éppen semmi aktiv enzim nem marad a felülúszóban. Az uroki­­názzal végzett kísérletekben viszont nem ta­láltunk jelentős kötődést fibrinalvadékhoz. h) A GPK-ból származó enzim kötődése kí­sérleti trombushoz mesterséges keringé­si rendszerben A GPK-ból származó enzim teljes véral­­vadékhoz való kötődésének képességét in viti-o Chandler-féle hurkos keringési rend­szerben vizsgáljuk. A kísérleti keresztkötött trombust 0,01%-os Tweennel előzőleg mosott 3 mm belső átmérőjű polietilén csőben állít­juk elő úgy, hogy 1 ml citrátos emberi vért 50 pl 0,05 mól/l-es kalcium-kloriddal és 25 yul 100 NIH egység/ml trombinnal keverünk. Az elegyet 37 °C-on 1 órán ót inkubáljuk 30 fordulat/perc sebességű forgóasztalon, majd a trombust Petri-csészébe öntjük és 0,25 súly% zselatint és 0,1 mól/1 nátrium-klo­­ridot tartalmazó 0,05 mól/l-es nátrium-dietil­­-barbiturát pufferrel (pH 7,8) kétszer mos­suk. A trombust ezután 0,9 ml autológ plaz­mával vagy pufferrel visszaszivjuk. Hozzá­adunk 100 pl (közel 500 NE) GPK-ból szárma­zó enzimet, a hurkot visszahelyezzük a for­góasztalra és további két órán ót inkubáljuk 37 °C-on. Az alvadékot eltávolítjuk, a fenti módon pufferral mossuk, majd 1 ml 1 mól/1 kálium-rodanidot tartalmazó 0,05 mól/l-es di­­etil-barbiturát-pufferrel (pH 7,8) extraháljuk. Az alvadék extraktumából és a csőben lévő alvadék felülúszójóból 50 pl-es alikvotokat plazminogéntartalmú fibrin-lemezre viszünk és 18 órán át 37 °C-on inkubáljuk. A kapott eredmények azt mutatják, hogy az alvadék extraktumónak aktivitása, vagyis a kötött enzim fibrinolitikus aktivitása jelen­tősen meghaladja az alvadék felülúszójónak fibrinolitikus aktivitását. A kísérleteket ulIndiummal jelzett enzimmel megismételve hasonló eredményeket kapunk. A fenti eredmények alapján a radioaktiv jelzésű enzimek in vivo diagnosztikai célra is használhatók a trombus lokalizálására. i) Immun-diffúzió analízis Rijken és Collen [J. Bioi. Chem. 256 (13), 7035 (1981)] módszerével nyúlban GPK-ból és BEB-ból származó enzim elleni antiszérumot termelünk. Az antiszérum IgG frakcióit Pro­­tein-A-Sepharose oszlopon izoláljuk. A kettős immun-diffúziós analízist 1,5%­­-os agar-gélben hajtjuk végre Ouchterlony és Nilsson (Handbook of Experimental Immu­nology, 2. kiadás, 19. fejezet, Blackwell, Ox­ford) módszere szerint. A kilyukasztott agar mélyedésébe bemérjük a mintát és egy éjsza­kán át 4 °C-on nedves atmoszférában diffun­­dóltatjuk. Az eredmények alapján a GPK-ból és a BEB-ból származó enzimek immunológiai tulaj­donságai hasonlóak, és a nyúl anti-GPK és anti-BEB nem reagál urokinázzal. Hasonlókép­pen egyik enzim sem mutat keresztreakciót az urokináz elleni ellenanyaggal. j) A GPK-ból származó enzim aktivitásának gátlása 2-merkapto-etanollal 0,01% Tween 80-at tartalmazó 0,05 mól/1- -es nátrium-dietil-barbituráttal (pH 7,8) a 2- -merkapto-etanol alapoldatból különböző hígí­tásokat készítünk. 25 pg/ml GPK-ból szárma­zó enzimet azonos térfogatú 2-merkapto-eta­­nol hígítással keverünk, és az elegyet 37 °C­­-on inkubáljuk. A kontroliban az enzimet azonos térfogatú pufferoldattal inkubáljuk. 15 perc elteltével a mintákból 50 pl-es alik­votokat plazminogéntartalmú fibrin-lemezen vizsgálva megállapítjuk a maradék enzimakti­vitást. Az enzim aktivitásét fibrinalvadék 11- zisidő módszerrel is megvizsgáljuk. A kapott eredmények azt jelzik, hogy 10 mmól/1, vagy annál nagyobb koncentráció­jú 2-merkapto-etanollal végzett inkubálás hatására az enzim aktivitása jelentősen, 80%­­-nál nagyobb mértékben gátlódik. Ezek az eredmények, a molekulatömeg-meghatározás során kapott eredményekkel összhangban azt mutatják, hogy az enzimaktivitás szempont­jából létfontosságú a diszulfid-hidak jelenté­se. k) Poli-D-lizin hatása a GPK-ból származó enzim aktivitására A poli-D-lizin hatását részlegesen tisztí­tott GPK-ból származó enzim plazminogénakti­­vátor hatására lényegében Allen [Thromb. Haemostas. (Stuttgart) 47, 41 (1982)] módsze­re szerint vizsgáljuk. A reakcióelegy 400 ul, 25 pl (0,4%) Tween 80-at . tartalmazó 0,05 mól/l-es Tris-HCl-pufferből (pH 7,5), 125 pl 2001 pg/ml koncentrációjú plazminogén­­böl, 200 pl 3,5 mmól/1 koncentrációjú S-2251 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 11

Next

/
Thumbnails
Contents