200792. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új fibrinolitikus enzimek és hatóanyagként a fenti enzimeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
1 HU 200792 B 2 A találmány tárgya eljárás új fibrinolitikus enzimek és hatóanyagként a fenti enzimeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására, valamint az enzimek diagnosztikai célra való fel használására. Nagy-Britanniában a halálozás leggyakoribb oka, 5 eset közül legalább 2 esetben a trombózisos érelzáródás, amely' rendszerint hosszantartó károsodást okoz a véredények falán. Ebben a betegségcsoportban a szivkoszorú-veröér trombózis egymaga annyi ember halálát okozza, mint az összes fajta rákos megbetegedések együttvéve. A trombózisos betegségeknek tulajdonítható halálozási arány'számok a kórházban ápolt vagy' otthon kezelt betegek összességét tekintve nem ismertek, de a számok bizonyára igen nagyok. Hasonló a helyzet Ny ugat-Európa ban és Észak-Amerikában is, a lime magazin (1981. június 1. '131 egyik cikke szerint az Amerikai Egyesült Államokban egy év alatt bekövetkezett halálozások fele kurdiovaszkuláris betegségeknek tulajdonítható. A fenti gyakori betegség hatékony kezelésére ezért igen nag.v szükség van. A gyógyszeres kezelés nem kielégítő voltának egy'ik bizonyítéka, hogy' a sebészet igen nagy szerepet jáLszik a jelenlegi orvosi gyakorlatban, amit a szívkoszorúér-verőér kiiktatására végzett műtétek számának óriási növekedése tanúsít az Egyesült Államokban. Napjainkig - eltekintve a gyenge, ischémiás szív nem-specifikus digitális kezelésétől - gyógyszerként leggyakrabban antikoagulánsokat használtak. Az antikoagulánsok azonban legfeljebb az újabb trombózist tudják megakadályozni, és széleskörű alkalmazásukat gátolják azok a klinikai vizsgálatokban megfelelően ellenőrzött egybehangzó kísérleti eredmények, amely'ek szerint a szerek alkalmazása vérzéses komplikációkhoz vezethet, és azok alkalmazása csak néhány világosan meghatározott hely'zetben indokolt, például sebészeti beavatkozás után a mélyvénás trombózis kialakulásának elkerülésére alacsony dózisban heparint szokás adagolni. Elméletben a legésszerűbb gyógy'kezelés az lenne, ha a veszélyes vérrögöt szelektíven fel lehetne oldani. Kémcsőben számos proteolitikus enzim képes az alvadt vér oldására, de ezek az enzimek - például a tripszin - a többi vérfehérjét is lebontják, ami igen gyorsan végzetes lehet, ez az eset ritkán, például igen heveny vérzéses hasnyálmirigy-gyulladásnál figyelhető meg. Olyan enzimre van szükség, ami a fibrinre nézve igen nagy specificitással rendelkezik, és nem-specifikus proteolitikus aktivitása igen csekély. A szervezetben a természetes eredetű plazmin rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal. A plazmin a véráramban rendes körülmények között inaktiv prekurzora, a plazminogén formájában van jelen. A vérrögöt a trombusba bezáródott plazmiriogén lizálja, melyet a szomszédos sérült sejtfalból szabaddá váló anyagok, az úgynevezett vaszkuláris plazminogénaktivátorok előbb plazminná aktiválnak. Ily módon a nem végzetes vérrögök az erekben fokozatosan feloldódnak és az ér újra átjárható lesz, de a folyamat lassú és nem eléggé hatékony, sokszor hónapokig, vagy évekig tart. A fentiekből az következik, hogy a gyógyászatilag alkalmazható plazminogénaktivátorok felhasználása a trombózisos érelzáródés kezelésének egyik lehetséges módját jelenti. Tillet 1933-ban felfedezte, hogy a hemolitikus streptococcus tenyészetekből kinyerhető egy olyan exotoxin, amelynek erős plazminogénaktivátor hatása van, a fenti toxint streptokináznak (rövidítése SK) nevezte el. A streptokinázt nem lehetett az általános gyógyászati gyakorlatban fibrinolitikus szerként használni, mivel a) erős antigén tulajdonsága következtében - ami egy bakteriális eredetű exotoxintól várható is - gyakran lázkeltö reakciókat, ritkábban anafilaktikus sokkot váltott ki, és b) beadásával a generalizált vérzés kockázatát is vállalni kellett, mivel az SK a véráramban keringő és a vérröghöz kötött plazminogént egyaránt aktiválja, és az előbbi számos normális véralvadási faktor - például az I faktor (fibrinogen), II faktor (prolrombin), V faktor (labilis faktor), és VIII faktor (antihemofília globulin) - messzire ható károsodásához vezet. Egy évtizeddel később a normális emberi vizeletben találtak egy plazminogénaktivátort, amelyet urokináznak (UK) neveztek. Az urokináz antigén tulajdonsága sokkal gyengébb, de ez is aktiválja a vérkeringésben lévő szabad plazminogént, és ezért ugyanúgy súlyos vérzést okozhat., mint a streptokináz, ami nagy mértékben korlátozza gyógyászati alkalmazhatóságát. Már régóta feltételezték, hogy nemcsak a vérerek, hanem más szövetek is tartalmazhatnak plazminogénaktivátorokat. A fenti anyagokat összefoglalóan szöveti aktivátoroknak nevezték, de ezek sokkal kevésbé ismertek, mint a streptokináz vagy az urokináz. A szöveti aktivátorok kémiai szerkezetüket tekintve különféle típusú anyagok lehetnek, közös tulajdonságuk, hogy a plazminogént plazminná alakitják. A kutatók többsége azonban úgy véli, hogy a szöveti aktivátorok azoknak a szöveteknek az érfalából szabadulnak fel, amelyekben azok kimutathatók (azaz a vaszkuláris endotéliumból), tehát azonosak a 72000 molekulatömegű vaszkuláris plazminogénaktivétori’al. Azt is állítják, hogy más szövetek, ha rákossá válnak, plazminogénaktivátorra tesznek szert, és részben ennek tulajdonítható a daganatos sejtek invazív sajátsága. Egy újonnan felfedezett szöveti aktivátor - melyet humán extrinsic plazminogénaktivátornak (HEPA) neveztek el - egy egész közleménysorozat tárgyát képezte. Ezt a szö-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
