200787. lajstromszámú szabadalom • Eljárás olefin polimerizációban alkalmazható katalizátorkomponens előállítására

0 HU 200787 B 6 beli és az annak megfelelő 1 486 194 számú nagy-britanniai szabadalmi leírás ismertet, továbbá az 1 554 340 számú nagy-britanniai szabadalmi leírás és az annak megfelelő 2 729 126 számú NSZK-beli közzétett szaba­dalmi leírás. Előnyös elektrondonor vegyüle­­tek az észterek, a diaminok, különösen az aromás karbonsavak észterei, például a ben­­zoesav-etil-, metil-észter, p-metoxi-benzoe­­sav-etil-észter, p-etoxi-benzoesav-etil-észter, akrilsav-etil-észter, metakrilsav-metil-észter, etil-acetát, hangyasav-dimetil-észter, adipin­­sav-dimetil-észter, fumársav-dihexil-észter, malonsav-dibutil-észter, oxálsav-etil-izopro­­pil-észter, p-klór-benzoesav-etil-észter, p­­-amino-benzoesav-hexil-észter, nafténsav-izo­­propil-észter, tolusav-n-amil-észter, ciklohe­­xánsav-etil-észter, pivalinsav-propil-észter, N,N,N’,N’-tetrametil-piperazin, vagy 2,3,4,5- -tetrametil-piperidin. A találmány szerinti el­járással előállított katalizátorkomponenssel készített polimerizációs katalizátorrendszerbe, kokatalizátorként bármely szerves alumínium­­vegyület megfelelő amit az olefinpolimerizá­­cióban titán-halogenidet tartalmazó katalizá­torrendszerekben ismert aktivátorként hasz­nálnak, de a legelőnyösebbek azok, melyek nem tartalmaznak halogént. Bár az alumínium-trialkil vegyületek, a dialkil-alumínium-halogenidek és dialkii-alk­­oxi-alumínium-vegyületek egyaránt használ­hatók, az alumínium-trialkil vegyületek az előnyösek, különösen azok, melyekben az al­­kilcsoportok 2-6 szénatomot tartalmaznak, például alumínium-trietil, aluraínium-tri-n­­-propil, aluminium-triizopropil és alumínium­­-dibutil-n-amil. A külön alkalmazott szelektivitásszabá­lyozó hatóanyag, amit szerves alumíniumve­­gyülettel együtt vagy azzal reagáltatva használhatunk, mólokban kifejezve 1 mól alü­­míniumvegyületre vonatkoztatva, 0,1-1,5 mól. Különösen előnyös, ha fenti arány 0,2-0,5 mól között van. Az elektrondonor vegyületek mennyisége a szilárd katalizátorkomponensben, mólokban kifejezve 1 mól magnéziumra vonatkoztatva előnyösen 0,01-10 mól közötti, például 0,05-10 mól között van, vagy 0,1-5 mól között, de különösen előnyös ha értéke 0,8-2,2 mól kö­zötti. A végső polimerizációs katalizátorkészít­mény elkészítéséhez a prokatalizátort, a ko­­katalizátort és a szelektivitásszabályozó ha­tóanyagot, amennyiben külön használjuk, egyszerűen egyesítjük. A legelőnyösebben akkor járunk el, ha a végső katalizátorban az alumínium/titán atomarány 1-150 között van, előnyösen 30-80 között. A jelen találmány szerinti eljárással ké­szült prokatalizátorok előnyösen használhatók cC-monoolefinek ugyanolyan típusú polimerizá­ciós reakcióiban, mint amilyenekben az ismert eljárásokkal előállított prokatalizátorokat al­kalmazzák. A katalizátorok 2-8 szénatomos cC­-monoolefinek polimerizációjában vagy kopoli­­merizációjában ugyanolyan körülmények kö­zött használhatók, mint amilyen körülménye­ket a megfelelő olefinek polimerizálásakor a MgCl2-hordozós koordinációs katalizátorok esetében szokásosan alkalmaznak. A találmány szerinti eljárással előállított katalizátor komponenst tartalmazó katalizátor­ral végrehajtható a propilén önmagában tör­ténő polimerizálása vagy együttpolimerizálása kis mennyiségű, például 1-20 mól% etilénnel, 1-buténnel vagy más cC-olefin komonomerrel folyadékfázisban -inert hígitóval, így 3-15 szénatomos paraffinok felhasználásával, vagy olyan folyadékrendszerben, melyben az egyetlen hígitószer a propilén, vagy propilén kis mennyiségű propánnal - vagy gőzfázis­ban. A propilénpolimerizációt folyadékfázis­ban játszatjuk le és olyan nyomáson, mely a folyadék halmazállapot fenntartásához szük­séges. Az olefinpoliraerizációt oldatban is vé­gezhetjük. A folyamatban a polimer a mono­mer vagy a hígító oldatában keletkezik. Az ilyen folyamat 1-butén polimerizálásakor elő­nyös, amint azt a 3 362 940 számú egyesült államokbeli szabadalmi leírás ismerteti. A következő példákban az izotaktikus polipropilén előállításának szelektivitását a U. S. Food and Drug Administration előírásai szerint a xilolban oldható polimer (XS) meny­­nyiségének mérésével határozzuk meg. Az XS vizsgálatot a következőképpen végezzük. A mintát teljesen feloldjuk xilolban 120 °C-on visszafolyató hűtő alatti keverés közbeni forralással. A lombikot ezután vízfürdőbe me­rítjük, keverés nélkül 25 °C-on tartjuk 1 órán keresztül. Ez alatt az idő alatt az old­hatatlan rész kiválik. A csapadékot leszűrjük és a szűrletben maradt oldott anyaghánya­dot, a szűrlet 20 ml-nyi aliquot részének be­­párlása és a maradék vákuumban történő szárítása után tömegméréssel határozzuk meg. A xilolban oldható rész amorf anyag és kevés kis molekulatömegű kristályos anyag. (A vizsgálat száma az FDA előírásokban: 121.2501 és 121.2510, 1971). XS számszerű értéke propilén homopoli­­merekre rendszerint 2%-kal nagyobb, mint az a hányad, ami n-heptános forralással oldható ki a polimerből, azaz az izotaktikussági index polipropilénre (az n-heptános forralással ki nem oldható hányad) körülbelül 100-(XS-2). A katalizátor hatékonysága normál kö­rülmények között ellenkezőleg változik, mint sztereoszelektivitása. Viszonyuk adott proka­­talizátorra jellemző. Általában bizonyos hatá­rok között ezek a jellemzők tudatosan vál­toztathatók a szelektivitásszabályozó ható­anyag (SCA) viszonylagos mennyiségének változtatásával. Az SCA mennyiségének növe­lése növeli az izotaktikus és sztereoreguláris polimerek előállításának szelektivitását, de csökkenti az aktivitást, ezáltal a standard 1 órás tesztvizsgálatban a hatékonyság is 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Thumbnails
Contents