200783. lajstromszámú szabadalom • Eljárás immunstimulens hatású peptid-szubsztituált heterociklusos vegyületek és az azokat tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

5 HU 200783 B 6 vagy -bromiddal reagáltatjuk a reakcióval szemben közömbös oldószerben. Az előnyös körülmények a reakciónál a vizes oldószer­­-rendszer, például vizes aceton, használata és egy 9,0-es pH fenntartása. A pH-t 8,5-9,0 értéken tartjuk alkalmas bázis, Így nátrium­vagy kálium-hidroxid adagolásával. Nem vizes oldószereket ugyancsak használhatunk. Ilyen esetekben azonban valamely szerves bázist, előnyösen tercier amint, igy trietil-amint, N­­-metil-morfolint vagy piridint használunk bá­zisként. Az acilezést természetesen elvégezhetjük megfelelő savanhidriddel is (egyszerű és ve­gyes anhidriddel egyaránt) szabványos mód­szerek szerint. Abban az esetben, ha anhid­­ridet használunk az acilezési lépéshez, akkor a vegyes anhidridek az előnyösek, amelyeket kis molekulasúlyú karbonsavból származta­tunk le. Különösen előnyösek a karbonsav­­-szénsav-anhidridek. Az acilcsoport természete nem döntő je­lentőségű a találmány szerinti eljárásnál, de a 2-7 szénatomos alkilcsoportok nagyon hasznosnak bizonyultak az eljárás kivitelezé­sénél. A CH3(CH2)5-CO- heptanoil-csoport kü­lönösen előnyös olyan (I) általános képletú vegyületek előállításánál, amelyeknél y értéke nulla vagy R egy hidantoin-részt képvisel. Az R1 változtatható csoport az (I) álta­lános képletú vegyületekben nem kritikus, de legfeljebb 4 szénatomos alkilcsoportok használhatók. Kedvező reagensek az olyan vegyületek, emelyekben R1 jelentése hidro­génatom vagy 1-2 szénatomos alkilcsoport. Karboxicsoportot védő csoportok a kü­lönböző észterek, így szilil-észterek, ide szá­mítva a trialkil-szilil-észtereket, a trihalo­­gén-szilil-észtereket és a halogén-alkil-szilil­­-észtereket. További észterek a hidrokarbil­­-észterek, igy az 1-4 szénatomos alkilcsopor­tok, különösen a terc-butil-csoport, a benzil- és helyettesített benzil-észterek, a benzhid­­ril- és tritilcsoport, a fenacil- és ftálimido­­-metil-észterek; bizonyos helyettesitett hid­­rokarbil-észterek, így a klór-metil-, 2,2,2- -triklór-etil-, cianometil-csoport, a tetrahid­­ro-piranil-, metoxi-metil-, metiltio-metil-cso­­port, a védett karbazoil-csoport, igy a -CONH-NHR0 általános képletú csoport, amely­ben R° valamely aminocsoportot védő cso­port, igy benzil-oxi-karbonilcsoport és ha­sonlók, amelyek le vannak írva a 4 322 341. számú USA-beli szabadalmi leírásban. Az elő­nyös karboxicsoportot védő csoport az olyan -CONH-NHR0 általános képletú csoport, amely­ben R° jelentése benzil-oxi-karboxil-csoport, az előnyös csoportra itt, mint benzil-oxi-kar­­bonil-karbazidra hivatkozunk. Egy nagyon előnyös karboxicsoportot védő csoport a benzilcsoport. A védett amino- és karboxicsoportokat a szakterületen ismert módszerekkel alakíthat­juk át nem-védett amino- és karboxicsopor­­tokká. A benzil-oxi-karbonil-csoportot és a benzilcsoportot, az amino- és karboxicsopor­­tok számára előnyös védócsoportokat (a vé­dett karbazoil-csoport részeként) katalitikus hidrogénezéssel palládium felett, előnyösen szénre felvitt palládium felett, távolitjuk el. Más változatban a védőcsoportokat trifluor­­-metán-szulfonsavval távolitjuk el trifluor­­-ecetsavban anizol jelenlétében az alkilezés visszaszorítása érdekében. Egy benzil-oxi-karbonil-karbazid védő­­csoportnak a szelektív eltávolitásét mezo-di­­amino-pimelinsav-dibenzil-oxi-karbonil-karba­­zidról (3. példa szerinti termék) kényelmesen leucinaminopeptidáz (LAP) segítségével vé­gezzük. A reakciót valamely vizes oldószer­ben, például viz és vízzel elegyíthető oldó­szer (úgy 1-4 szénatomos alkanol, tetrahid­­rofurán, dioxán) elegyében lúgos pH-nál, elő­nyösen 8-10 pH-tartományban, elsősorban 8,5 pH-nál, végezzük. Karboxicsoporiok aktiválását valamely adott reakció siettetése útján a szakterületen jól ismert módszerrel végezzük. Az A) reak­cióvázlaton bemutatott reakciósorban anhidri­dek, különösen ciklusos anhidridek, és akti­vált észterek, igy N-hidroxi-ftálimidböl és N­­-hidroxi-szukcinimidból leszármaztatott észte­rek használatát írjuk le, amelyek mindegyike a peptidszintézisnél került felhasználásra. Az A) reakcióvázlaton bemutatott reak­ciósorban a (2) és (6) képletú közbenső ve­gyületek alfa-helyettesített glicinrészeket tartalmaznak és kényelmesen átalakíthatok (3) és (7) képletú 2,5-oxazolidindion-szárma­­zékokká (N-karboxi-anhidridek). Ezek az an­hidridek elősegítik az ezt követő reakciókat, amelyeknek alávetjük a (3) és (7) képletú vegyületeket. Ezeket a vegyületeket úgy ál­lítjuk elő, hogy a (2) és (6) képletú amino­­sav prekurzorokat PCls-tel vagy SOCk-vel reagáltatjuk. Az aktivált N-hidroxi-szukcinimid-észte­­rek [például a (10) és (12) képletú vegyüle­tek] elősegítik az ezt követő reakciókat az említett aktivált észtercsoportoknál. A szak­területen járatos szakember tudja, hogy más aktiváló csoportok szintén használhatók. Egy különösen értékes csoport az N-hidroxi-ftál­­imido-csoport, amely hasonló módon használ­ható, mint az N-hidroxi-szukcinimido-csoport. Mindkét esetben valamely kapcsoló szert használunk az aktivált észter létesítésére. Ilyen kapcsoló szerek képviselői az 1-ciklo­­hexil-3-(2-morfolino-etil)-karbodiimid-meto-p­­-toluol-szulfonát, a diciklohexil-karbodiimid, az N,N’-karbonil-diimidazol, az N-(3-dimetil­­-amino-propil)-N’-etil-karbodiimid-hidroklo­­rid, etoxi-acetilén, a difenil-ketén és az N­­-etil-5-fenil-izoxazolin-3’-szulfonát. A reak­ciókörülmények, amelyeket ilyen kapcsoló szereknél használunk jól le vannak írva az irodalomban. Általában ezeket a reakcióval szemben közömbös oldószerben környezeti hőmérséklettől 100 °C-ig terjedő hőmérsék­lettartományban alkalmazzuk. A fent említett 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Thumbnails
Contents