200766. lajstromszámú szabadalom • N-fenil-tetrahidroftálimid-származékokat tartalmazó gyomirtószerek és eljárás a hatóanyagok előállítására
HU 200766 B A találmány tárgya hatóanyagként (I) általános képletű N-fenU-tetrahidroftálimid-származékot — a képletben R1 jelentése hidrogén- vagy halogénatom; R2 jelentése halogénatom; A jelentése egy (a) vagy (b) általános képletű csoport, ahol Xjelentése oxigén- vagy kénatom; Rd jelentése hidrogénatom, vagy adott esetben halogénatommal ciano-, hidroxil-, merkapto- vagy 1-4 szénatomos alkil-karbonil-oxi-csoporttal monoszubsztituált 1-3 szénatomos alkilcsoport; n értéke nulla vagy egy, és Z jelentése metilén-oxi-metilén-csoport — tartalmazó gyomirtó készítmény, valamint eljárás a hatóanyag előállítására. A nitrogénatomon arilcsoporttal helyettesített tetrahidroftálimidek gyomirtó hatása ismert. Például az EP 207.894. számú szabadalmi leírásban többek között olyan tetrahidroftálimideket írnak le, 1 hidrogén- vagy halogénatomot jelent; Rc és Rd jelentése többek között 2-3 szénatomos alkiléncsoport, amely adott esetben helyettesített is lehet, és Re jelentése többek között hidrogénatom, danocsoport vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport. Ezeknek a vegyületeknek a hatása azonban kis mennyiségek alkalmazása esetén nem kielégítő. Jelen találmány célja, hogy olyan N-fenil-tetrahidroftálimid-vegyületek birtokába jussunk, amelyek kis mennyiségben alkalmazva is megfelelően hatékonyak a nemkívánatos gyomnövényekkel szemben, viszont a kultúrnövényeket nem károsítják. Azt találtuk, hogy az (I) általános képletű tetrahidroftálimidek — a képletben az egyes szimbólumok jelentése a bevezetőben megadott — a fenti célnak megfelelő vegyületek, mivel előnyös gyomirtó hatást mutatnak, és ez a hatás egy sor kúltúmövényt tekintve szelektív. A szubsztituensek definídójaként halogénatom alatt fluor-, klór- vagy brómatom értendő, azzal a kiegészítéssel, hogy R1 esetében a fluoratom, R2 esetében pedig a klóratom előnyös. Az alkilcsoport meghatározás akár önmagában, akár más szubsztituensek részeként egyenes vagy elágazó láncú szénhidrogéncsoportot, például metil-, etil-, propil- vagy izopropilcsoportot jelöl. Amennyiben a tioacetál molekularész szubsztituenseket visel, az (I) általános képlet a lehetséges enantiomerekre, diasztereomerekre, továbbá azok keverékeire is vonatkozik. Az (I) általános képletű vegyületeket N-szubsztituált tetrahidroftálimideknek tekinthetjük, következésképpen előállíthatjuk azokat 3,4,5,6-tetrahidroftálsavanhidrid és egy (V) általános képletű anilin 0 és 150 °C, előnyösen 20 és 100 °C közötti hőmérsékleten, valamilyen oldószerben kivitelezett reakdójával. Alkalmas oldószerek például a rövid szénláncú alifás karbonsavak, így ecetsav és propionsav, valamint savas katalizátor, például aromás szulfonsavak jelenlétében különböző aprotikus oldószerek, így toluol és xilol. Az (I) általános képletű vegyületek közül kiemelkedő jelentőségűek azok, amelyek képletébe R1 jelentése hidrogén- vagy fluoratom, R2 jelentése klóratom, A pedig egy ditián-, ditiolán- vagy oxatiolángyűrűt szimbolizál, beleértve azok szubsztituált analógjait is. Az (V) általános képletű anilineket az (A) reakdóséma szerint állíthatjuk elő úgy, hogy a megfelelő (IV) általános képletű nitro-benzolt valamilyen redukálószerrel, például vassal vagy valamely ón(II)sóval redukáljuk. A redukdót viszonylag kíméletes körülmények között, valamilyen fémkatalizátor, például platina, palládium vagy Raney-nikkel jelenlétében, katalitikus hidrogénezéssel is végezhetjük. A (IV) általános képletű nitro-benzol-származékok előállítását a (B) reakdóvázlat mutatja be, miszerint egy (II) általános képletű benzaldehidet egy (Illa) vagy (Hlb) általános képletű ditiollal, illetve merkapto-alkanollal, alkalmas oldószerben, valamilyen sav jelenlétében reagáltatunk. A találmány szerinti gyomirtó készítményeket alkalmazhatjuk a kisarjadt növényzetre vagy a kezelést megelőzően. Amennyiben bizonyos haszonnövények számára az alkalmazott hatóanyag kevésbé elviselhető, olyan kijuttatási technikát alkalmazhatunk, amelynek során a gyomirtószer megfelelő készülékkel permetezve nem kerül érintkezésbe az érzékeny kultúrnövény leveleivel, viszont az alatta tenyésző nemkívánatos gyomnövényekre vagy a talajra jutva kifejti hatását (post-directed, lay-by). A felhasználandó hatóanyag mennyisége az alkalmazás céljától, az évszaktól, a gyomnövények fajtájától, valamint attól függően, hogy milyen fejlődési szakaszban vannak, hektáronként 0,005 és 3,0 kg, előnyösen 0,01 és 0,5 kg között lehet. Az (I) általános képletű tetrahidroizoindol-szár mazékoknak a vizsgálatba bevont növényekre gyakorolt hatását az alábbi üvegházi kísérletekkel állapíthatjuk meg: Tenyészedényenként 300 ml űrtartalmú műanyag virágcserép szolgál, amelyet mintegy 3% humuszt tartalmazó agyagos homokkal töltünk meg. A kísérleti növények magvait fajtánként elkülönítve vetjük el. A kisaijadt növényzetre történő alkalmazás céljából eljárhatunk úgy is, hogy a növényeket ugyanabban az edényben neveljük, vagyis a magokat már ennek megfelelően vetjük el, de nevelhetjük a palántákat elkülönítve is, amelyeket azután néhány nappal a gyomirtószeres kezelést megelőzően ültetünk át a kísérleti edénybe. A vizsgálati növényeket fejlődési sajátosságaiktól függően 3-15 cm magasságig hagyjuk növekedni, majd a vízben szuszpendált vagy emulgeált hatóanyagot egy porlasztó segítségével, finom eloszlásban rápermetezzük. Ilyen alkalmazási mód mellett a hatóanyag mennyisége egy hektárra átszámítva 0,015, illetve 0,03 kg-nak felel meg. A kísérleti edényeket ezután elhelyezzük az üvegházban, ahol a meleget kedvelő növényeket 20 és 36 °C közötti hőmérsékleten, míg a mérsékelt éghajlaton élőket 10 és 20 #C között tartjuk. A kísérleti periódus 2-4 hétig terjed, mialatt a növényeket megfelelően gondozzuk, és végül az egyszeri kezelés hatását kiértékeljük. 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
