200697. lajstromszámú szabadalom • Eljárás az állatok testfelületén bőrizgató hatást nem okozó ektoparazita-ellenes készítmények előállítására és kártevőirtó készítmények

HU 200697 A 0,0-dimetil-0-(4-nitro-m-tolil)-foszforotioát (fe­­nitrotíon); O,0-dietil-alfa-ciano-benzilidén-amino-oxifosz fonotioát (foxim); és (E)-0-2-izopropoxi-karbonil-l-metil-vmil-0-m etil-etil-foszforamidotioát (propetamfosz). Előnyös formamidinek a (II) általános képletű, vízben oldhatatlan vegyületek, ahol R jelentése hid­rogénatom vagy 1-6 szénatomos alkilcsoport, és az X szubsztituensek jelentése, egymástól függetlenül, hidrogénatom, 1-6 szénatomos alkilcsoport vagy halogénatom. A felsorolt különféle típusú ektoparaziták ellen hatásos szerek ismert és a kereskedelmi forgalom­ban beszerezhető termékek, amelyek kémiai szer­kezetét, tulajdonságait és előállítási módját a szak­­irodalom ismerteti; vö.: pl. Pesticide Manual, ed. British Corp Protection Co., 8. kiad. 1980. Ha a találmány szerinti készítmény piretroidot tartalmaz, annak mennyisége általában 10 g/100 ml vagy ennél kevesebb. A deltametrin koncentrációja a készítményben általában 0,1-2,5 g/100 ml, előnyö­sen 0,5-2 g/100 ml, célszerűen lg/100 ml. Más hatóanyagok, mint amilyeneket a fentebb felsoroltunk, általában legfeljebb 33 g/100 ml, cél­szerűen legfeljebb 15 g/100 ml, például 1-7,5 g/100 ml koncentrációban vannak jelen a találmány sze­rinti készítményben. A készítmény többnyire legfel­jebb három hatóanyagot, előnyösen csupán egy ha­tóanyagot tartalmaz. Az előnyös hatóanyag-keveré­kek általában egy piretroidból állnak, egy második piretroid, egy vízben oldhatatlan szerves foszforve­­gyület vagy egy formamidin mellett. A találmány szerinti készítménnyel elpusztítjuk az állatok külső parazitáit külsőleges helyi kezelés útján. A külső parazitákon különösen a következő­ket értjük: Arachnida (elsősorban atkafélék) és In­­secta (főként Phthiraptera és Diptera). A gazdasá­gi szempontból különösen fontos külső paraziták az alábbiak: Juh parazitái Melophaqus ovinus — kullancs Oamalinia ovis — csípő tetű Linognathus ovillus — szívó tetű Linognathus pedalis — szívó tetű Kecske parazitái Damalinia caprae — csípő tetű Damalinia limbata — csípő tetű Damalinia crassipes — csípő tetű Linognathus stenopsis - szívó tetű Szervasmarha parazitái a) Tetvek Damalinia bovis — csípő tetű Linognathus vituli — szívó tetű Haematopinus eurysternus — szívó tetű Solenopotes capillatus — szívó tetű b) Legyek Musca domestica Musca autumnalis Stomoxys calcitrans Lyperosia irritans Haematobia thiruxi potans Haematobia exiqua Simulium fajták 5 c) Kullancsok Boophilus microplus Boophilus decoloratus Rhipicephalus appendiculatus Rhipicephalus evertsi Amblyomma hebraeum Amblyomma variegatum Hyalomma rufipes Hyalomma truncatum Haemaphysalis longicornis Sertés parazitái Sarcoptes scabiei var suis — rüh Haematopinus suis — szívó tetű Kutya parazitái Linognathus setosus — szívó tetű Trichodectes canis — csípő tetű Ctenocephalides canis — bolha Rhipicephalus sanguineus — kullancs Haemaphysalis leachii — kullancs A találmány szerinti készítménnyel kezelt állat előnyösen emlős, például szarvasmarha, kecske, sertés, ló, szarvas, juh és házi kedvenc, így macska és kutya. A kezelt állat madár is lehet, például kacsa, csirke vagy liba. A kezelt állat célszerűen szarvasmarha, juh vagy sertés. Különösen előnyösen a találmány szerinti készít­ménnyel a juhokon és kecskéken található tetveket és kullancsokat, továbbá a szarvasmarhákon talál­ható tetveket, legyeket és kullancsokat pusztítjuk el. A ráönthető készítményt bármilyen, a helyi ke­zeléseknél szokásos módszerrel felvihetjük az állat testfelületére, például olymódon, hogy a készít­ménnyel átitatott anyaggal áttöröljük az állat test­felületének egy kis részét, vagy a kereskedelemből beszerezhető berendezéseket használunk. Ilyen be­rendezés a Clout® Backliner Applicator, a perme­tező pumpa, vagy a 494198. sz. ausztrál szabadalmi leírásban ismertetett készülék. Általában úgy já­runk el, hogy a ráönthető készítményt az állat hátá­ra vagy vállára öntjük egy vagy több csíkban vagy egylielyre. A kezelést a testfelület adott részének permetezésével is végezhetjük. A ráönthető készítmények alkalmazásának kü­lönleges előnye, hogy a készítményekből csak kis mennyiségek felhasználására van szükség. Az állat méretétől függően a felhasznált készítménymeny­­nyiség általában 2-30 ml, nagyobb emlősöknél cél­szerűen 5-10 ml. Az állat kezelésére felhasznált hatóanyag mennyisége függ az állat méretétől, és többnyire 10 mg és 10 g között van, célszerűen 10 mg és 1 g közötti. Előnyösen 50-100 mg hatóanya­got használunk fel a juh, és 100-200 mg hatóanyagot a tehén kezelésére. A találmány szerinti készítményeket önmaguk­ban ismert módszerekkel állítjuk elő, azaz abban az esetben, ha a készítmény oldat, az aktoparazita ellenes hatású vegyületet vivőanyaggal érintkeztet­­jük, majd enyhe melegítés közben oldódásig kever­jük. Ha az ektoparazita ellenes hatóanyag oldhatat­lan vagy nem elegyedik a vivőanyaggal, vagy pedig vízben oldódik, akkor szuszpenziót vagy emulziót készítünk a szokásos módszerek alkalmazásával. Szuszpenzió készítéséhez a hatóanyagot a kívánt részecskeméretűre őrölhetjük az oldószerben, majd keverés közben hozzáadhatjuk a vivőanyag 6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents