200627. lajstromszámú szabadalom • Tömlővég kialakítás és berendezés tömlővégek bekötésére
1 HU 200627 B 2 A találmány tárgya tömlővég kialakítás 30 mm-nél nagyobb átmérőjű és 2 mm-nél vékonyabb falvastagságú tömlőkhöz, elsősorban tűzoltó vagy mezőgazdasági tömlőkhöz, ahol a tömlővég tömlőkapoccsal ellátott bekötőhüvely belső palástja és expanziós hüvely között van rögzítve, valamint berendezés tömlővégek bekötésére expanziós hüvely segítségével. Az ismert tömlőbekötési eljárások közös jellemzője, hogy a tömlő a bekötőhüvely külső felületére kerül, így a tömlő lélek felőli oldala és a bekötőhüvely külső felülete között jön létre kapcsolat. Az ismert geometriai elrendezés - fentiek szerinti - régebbi megoldási módja a külső drótos bekötés. Mivel a nyomótömlők elsődleges felhasználója a tűzoltóság, a külső bekötésre szolgáló bekötőhüvelyek szabványosak. Az eljárás lényege: a bekötőhüvelyre felhelyezett tömlőt két, egymástól elkülönített, egyenként 5-6 párhuzamos sodrattal felcsévélt dróttal kötik, majd a bekötődrót kezdő- és végpontját - kézzel - laposfogó alkalmazásával egymásba csavarva elkötik. Ezen technikai megoldás lényegéből fakadóan a drótvég elkötés a bekötődrót pászmákon, illetve mellett helyezkedik el, így a felhasználó a tömlők összekapcsolásakor kezét könnyen felsértheti, tehát balesetveszélyes és munkavédelmi szempontból a jelenlegi kívánalmaknak nem felel meg. A tűzoltó nyomótömlőkre előírt 24 bar próbanyomás, illetve a vízszállításnál ténylegesen előforduló hidraulikus lökések a konstrukció lényegéből fakadóan a drótvég elkötések felülettől való emelkedését okozzák, illetve okozhatják. Ebből a következők adódnak: A bekötődrót elkötéseinek felülettől való elemelkedése növeli a balesetveszélyt. A bekötődrót anyagából következően (horganyzott acéldrót) a többszöri nyomás alá helyezés és nyomás megszűnés, mint tényleges felhasználói következmény hatására a bekötődrót az elkötés tövében - mivel eleve a folyáshatár környékén előfeszített - ridegedésre, kifáradásra hajlamos. Ezt elősegítheti az előzőekben részletezett, a próbanyomás környékén (vízütések) tapasztalható elkötésvég elemelkedése, mivel - várhatóan a felhasználó saját keze védelme érdekében az elkötésvéget minden elemelkedés után igyekszik a helyére visszakalapálni. így a bekötődrót ridegedése rendkívül gyorsan bekövetkezhet, ami töréshez, a bekötés leszakadásához vezet. A bekötődrót anyaga a korábbiakban említettek szerint horganyzott acélhuzal, közvetlenül a kapocstest mögött a bekötőhüvely fölötti tömlőn, tehát kívül helyezkedik el. A felhasználó a felhasználás jellegéből adódóan durva kezelésben részesíti ezen tömlőket. A durva kezelésből adódóan a bekötődrót pászmák erős koptató igénybevételnek lehetnek kitéve, amely a horganybevonat lekopását eredményezi, illetve eredményezheti. Ez esetben a bekötődrót korrózió elleni védelme megszűnik és az acélra közismerten nagy korróziósebesség miatt a bekötődrót keresztmetszete jelentősen csökkenhet. Ennek következtében a balesetveszély meglepetésszerűsége jelentősen növekszik, mivel a korábbiakban a gyakorlatban előforduló magasabb nyomásokon is jól üzemelő tömlő az esetleges hosszabb tárolás utáni újabb bevetés esetén akár alacsonyabb nyomáson is váratlanul leszakadhat. Hasonlóképpen közismert megoldás a külső zsugorgyűrűs bekötés, melynek lényege, hogy az öntött alumíniumból készült - szabványosított - bekötőhüvelyre felhúzott nyomótömlőre két alumíniumgyűrűt helyeznek el, majd ezen gyűrűket hidraulikus, illetve mechanikus préssel a bekötőhüvelyre zsugorítják. A hátrányok a konstrukcióból fakadnak, ugyanis e megoldás csak a gyártó telephelyén teszi lehetővé a bekötést, illetve javítást, mivel az ehhez szükséges berendezés nagyméretű, és elektromos segédenergiát igényel. A berendezés esetileg gyártott, egyedi előállítása, illetve konstrukciója rendkívül költséges. így az egy-két koncentrált helyen történő bekötés, illetve javítás miatt a szállítási és szervezési költségek többletkiadást jelentenek. Vastagfalú rugalmas anyagú tömlővégek (hidraulikai tömlők, locsolótömlők stb) bekötésére elterjedten alkalmaznak alakzáró, deformáló kötést. A 604 076. számú svájci szabadalmi leírás például olyan tömlőbekötést ismertet, ahol a többrétegű, vastagfalú hidraulikai tömlőt kis átmértőjű, bordákkal ellátott csőcsonkra húzzák rá és ugyancsak bordákkal ellátott külső perselybe illesztik. Ezután egy belső tüskével kitágítják a belső csőcsonkot oly módon, hogy a tömlő anyaga a két bordázott palástfelület közé szorulva deformálódik és alakzáró kötés jön létre. A 4 335 753. számú USA szabadalomban locsolótömlők csatlakozóelemét állítják úgy elő, hogy a rugalmas tömlővéget, ugyancsak expandáló tüske segítségével olyan lemezperselyek közé préselik, amelyek közül a külső csavarmenet alakra van megmunkálva. A kötést itt is a rugalmas anyagú tömlő deformálásával alakzáróan alakítják ki. Hasonlóképpen történik a kötés a 2 480 900. számú francia szabadalmi leírásban ismertetett megoldás szerint is, ahol a rugalmas tömlővéget bordázott külső persely és rugalmas belső persely közé fogják be. Mindezek a megoldások csak viszonylag kis átmérőjű, vastagfalú és rugalmas anyagú tömlővégek bekötésére alkalmasak, így az általában használt, 30 mm-nél nagyobb átmérőjű vékony és rugalmatlan falú tömlők, például a tűzoltó vagy mezőgazdasági tömlők bekötésére nem használhatók. Tűzoltó tömlők bekötését ismerteti a 4 524 997. számú USA szabadalmi leírás. A kötés itt is belső expanziós hüvely segítségével történik oly módon, hogy a tömlőt a külső persely bordázott peremére szorítják. A leírásból látható, hogy ennél a megoldásnál is szükséges a rugalmas falú tömlő az alakzáró kötés létrehozásához. Ezen túlmenően - minthogy 30 mm-nél nagyobb átmérőjű tűzoltótömlőkről van szó - a bekötőhüvely falvastagságát meglehetősen nagyra kell választani, hogy az alakzáró kötés biztonságosan létrehozható legyen. Ennek viszont az a következménye, hogy a csővégén nem alkalmazható a szokásos módon az általánosan elterjedt tömlőkapocs (Storz kapocs), amelynek szabványos belső átmérője lényegesen kisebb, mint az így megvastagított bekötőhüvely. Ezért a tömlőkapcsot az általános szokástól eltérően élőiről kell a bekötőhüvelyre felhúzni, amelyhez viszont a bekötőhüvelyt kell több darabból állóan kialakítani. Ez nyilvánvalóan növeli a gyártási költségeket, bonyolítja az előállítást és számos hibalehetőséget eredményez. Mindezek miatt ez a megoldás sem alkalmazható vékony falú és rugalmas tömlők bekötésénél. A kísérletek azt mutatták, hogy a szokásos tűzoltótömlő az ilyen bekötés esetén a expanziós persellyel 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
