200612. lajstromszámú szabadalom • Vezetőképes szénmódosulatot tartalmazó műanyagdiszperzió
1 HU 200612 A 2 latot olyan óvatos keverési módok mellett, mint például a kézi keverés. Az oldószeres diszperziók előállítása esetén ugyanúgy járunk el, mint a vizes diszperziók előállítása esetén, vagyis először az oldószerben mint közegben oldjuk a polimer diszpergálószert és a homogenizálószert és ezután diszpergáljuk az izopropanollal nedvesített szénmódosulatot. Az oldószeres diszperziókhoz közegként alkalmazott magas forráspontú aromás szerves oldószerekre példaképpen megemlíthetjük a xilolt vagy a toluolt A találmány szerinti vizes diszperziókat vezetőképes ragasztókhoz és vezetőképes simító masszákhoz hasznosíthatjuk elsősorban. A találmány szerinti oldószeres diszperziók fő felhasználási területe vezetőképes műanyagpadlók fémfelületekhez való ragasztásához használt ragasztók vezetőképessé tétele. Vezetőképes simító masszákhoz való felhasználás esetében a találmány szerinti vizes diszperzióból 1 tömegrészt használunk 4 tömegrész akrilcementhez. Vezetőképes ragasztókhoz való felhasználás esetén 100 tömegrész ragasztóhoz 25-40 tömegrész találmány szerinti vizes diszperziót adagolunk. Az oldószeres diszperziók előállítása esetében 100 tömegrész oldószeres ragasztóhoz 30-60 tömegrész találmány szerinti oldószeres diszperziót hasznosítunk. A találmány szerinti diszperziók fő előnyeit a következő pontokban foglalhatjuk össze: 1. A találmány szerinti diszperziók esetében tetszőleges felhasználásánál is úgy juttathatók be a diszperziók az adott célokra, hogy a szénmódosulat vezetőképessége lényegében változatlan marad és így a vezetőképességi funkcióját megőrzi. 2. A találmány szerinti diszperziók a felhasználás helyén könnyen, egyszerűen, és minőségromlás nélkül bekeverhetek, így például akrilcementtel összekeverve vezetőképes simító massza, vizes diszperz ragasztóval, például akril bázisú ragasztóval összekeverve vezetőképes ragasztó állítható elő a felhasználás helyén. Ennek kapcsán külön hangsúlyozzuk - anélkül, hogy bármiféle elmélethez kötnénk magunkat -, hogy a helyszíni bekeverés döntő előnye abból a jelenségből fakad, hogy egyébként a savas kémhatású korom a ragasztókba előzetesen bekeverve azok polimer komponenseinek stabilitását rontja. A helyszíni bekeverés további döntő előnye az, hogy a szedimerttáció lehetősége kizárt: míg előzetesen, például ragasztóknál ez a probléma mindig fennáll. Az előzetesen elkészített, vizes közegu ragasztóknál elsősorban téli tárolás esetében is stabilitási problémák jelentkeznek. 3. A találmány szerinti diszperziók alkalmazásakor a vezelőképes szénmődosulat tökéletes diszpergáltsága és szerkezete következtében a szükséges mennyiség a szénmddosufatból jelentősen kevesebb, mint a korábban ismert diszpergálási módszerek esetén, ami igen fontos gazdaságossági tényező, figyelembe véve ezeknek a szénmódosulatoknak a magas árát. 4. A találmány szerinti diszperziók bekeverési mennyiségének alkalmas magválasztásával szabályozni tudjuk a vezetőképesség, illetve az ellenállás mértékét a velük kezelt ragasztók, illetve simító masszák esetén. Például vezetőképes padló ellenállása 104 Ohm, az antisztatikus padlóé 108 Ohm, az előbbihez a ragasztó vezetőképessége 103 Ohm, az utóbbihoz 106 Ohm kell legyen. A találmány szerinti diszperziókkal az utóbbi két vezetőképességi érték kívánság szerint biztosítható. Lényeges az tehát, hogy a padló alatti rétegek vezetőképessége jobb és így ellenállása kisebb legyen, mint a padlóé, hogy az elektrosztatikus töltés a föld felé tudjon elvezetődni. A találmány szerinti megoldást közelebbről a következő példákkal és alkalmazási példával kívánjuk megvilágítani: 1. Példa Kies diszperzió előállítása 100 tömegrész gázkormot (fajlagos felülete 98 m3/g, szemcsemérete 25-80 |im, fajsúlya 1,8 g/cm3) 10 tömegrész izopropanollal elegyítünk úgy, hogy a kormot 5 fordulat/perc sebességgel forgatott drais-keverőben 5 percen át keverjük és a keverés közben az izopropanolt sűrített levegővel működtetett permetezőfejjel bepermetezzük. Az így nedvesített kormot tárolhatjuk például múanyagbélésú fémhordóban. A diszperzió előállítása során ebből a nedvesített koraidból 20 tömegrészt összekeverünk 60 tömegrész olyan vízzel, amelyben előzetesen 10 tömegrész kálium-oleátot, 5 tömegrész vizes sztirol-akrilát kopolimer diszperziót (a Materiál Ipari Szövetkezet, Budapest, Binder LK márkanevű terméke; 45 ± 2 tömeg% szárazanyagtartalmú, Brookfield-viszkozitása 5000 ± 1000 mPa.sec) és 5 tömegrész vizes metakrilsav-polimerizátum diszperziót (a Rohm NSZK-beli cég Rohagit SL márkanevű terméke; 20 ± 1 tömeg% szárazanyagtartalmú, Brookfield-viszkozitása: 20-50 mPa.sec) bekevertünk. Az így kapott vizes diszperzió korlátlan ideig tárolható kiülepedés nélkül. 2. Példa Toluolos diszperzió előállítása Az 1. példában ismertetett módon ugyanazokban a tömegarányokban grafitot izopropanollal nedvesítünk. Az így kapott nedvesített grafitból 25 tömegrészt bekeverünk 75 tömegrész olyan toluolos oldatba, amely terpénfenol-gyanta (a Hoechst cég Alresen PT 214 márkanevű terméke, viszkozitása 66,6 5-os toluolos oldatban 20 ’C-on 60-120 mPa.sec) 40 tömeg%os oldata és 3 tömegrész kalcium-oktoátot tartalmaz. Az ilyen módon előállított toluolos diszperzió szintén korlátlan ideig tárolható kiülepedés nélkül. 3. Példa (Alkalmazási példa) Vezetőképes műanyagpadló komplett rendszerének elkészítése Első lépésként szigetelt aljzatbetonra vezetőképes simító masszát (gíett) terítünk. Ezt úgy állítjuk eló, hogy az 1. példa szerinti diszperzióból l tömegrészt összekeverünk 4 tömegrész akrilcementtel, a keveréshez kézi villamoskeverot használva 4 percen át. A giertet 1 mm vastagságban terítjük a betonra és 48 órán át kötni hagyjuk. A 2. példa szerinti toluolos diszperzióból 30 tömegrészt összekeverünk 100 tömegrész ragasztóval, amely a BASF cég Acronal 81D márkanevű akrilátésztere és töltőanyagot nem tartalmaz. Az így kapott vezetőképes ragasztóval rézhálót rögzítünk a vezetőképes aljzatra, ezt leföldeljük a nullvezetékbe és az utóbbit a földbe kötjük. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
