200523. lajstromszámú szabadalom • Önellenőrző eljárás és kapcsolási elrendezés hírközlő rendszerek állomásainak minősítésére
1 HU 200523 B 2 A találmány tárgya önellenőrző eljárás és kapcsolási elrendezés hírközlő rendszerek - különös tekintettel rádiórelé berendezések - állomásainak minősítésére, gyors ellenőrzésére. A hírközlő berendezések mérésénél - amelyek egymáshoz rendelt adó-vevő párokat tartalmaznak - általánosan elfogadott gyakorlat, hogy először gyári körülmények között vizsgálják az ún. berendezésparamétereket külön az adóra (pl. adó KF szint, adóteljesítmény, lokálteljesítmény, adófrekvencia) és külön a vevőre (pl. vevő zajtényező, vevő lokálfrekvencia, vevő KF szint és frekvencia). Ezután az átvinni kívánt információkat és segédjeleket olyan működő összeköttetésben vizsgálják, ahol az átviteli utat az adó és a vevő közé beiktatott - a szakasz csillapítást leutánzó - járulékos csillapítókkal modellezik. Ekkor már mérni lehet az átvitt információk paramétereit (pl. hang, zene, kép, távírójel stb.), valamint a hibátlan működésre jellemző egyéb paramétereket (pl. AGC szint, pilotszint, stb.). Ezáltal a berendezések megadott specifikációk szerinti működőképessége egyértelműen minősíthető. Telepített duplex összeköttetést biztosító állomások esetén az átviteli paraméterek méréséhez már működő összeköttetés szükséges. Akár az adó, akár a vevő hibájából az összeköttetés nem jön létre, annak eldöntése, hogy a hiba adó oldalon, vevő oldalon, vagy az átviteli közegben (pl. tápvonal, kábel, szabadtér) van, az esetek döntő többségében nagyon sok szerelési munkát, járulékos áramköröket, időt és műszert igényel. Ennek a problémának a megoldására használják a gyakorlatban azt a műszert, hogy az egy állomáson levő - tehát nem összetartozó - adót és vevőt egy külön erre a célra készített egyedi műszer segítségével - mely pl. oszcillátorból, keverőbői, szűrőből és csillapítóból áll - összekapcsolják. Ezt a műszert az adó kimenete és a vevő bemenete közé kell tenni. A műszer az adó jelét - megfelelő csillapítás és a vételi sávba történő keverés után - a vevőre juttatja. Ezáltal létrejön egy állomáson belül az összeköttetés, melynek segítségével a hibabehatárolás, illetve az átviteli paraméterek mérése, ellenőrzése már könnyen elvégezhető. Ennek a megoldásnak hátránya, hogy a műszer és tartozékai drágák, minden berendezéstípushoz külön kell tervezni, ill. vásárolni. További hátrány, hogy használatakor kisebb vagy nagyobb mértékben meg kell bontani a telepített berendezést, ezáltal újabb hibát hozhatunk létre. Azoknál a berendezéseknél, ahol az adó és a vevő nagyfrekvenciás része vagy az egész berendezés az antennával egybeépítve, ill. annak közelében helyezkedik el (pl. mobil, félmobil berendezések és/vagy kisfogyasztású ismétlő állomások) a fenti műszer beiktatása igen körülményes, hiszen az antennatorony megmászását vagy antennaárboc ledöntését igényli, mely havas téli időben, nyári forróságban, ill. nagy szélben fizikailag sokszor lehetetlen. Fix és mobil felhasználású mikrohullámú rádió-relé berendezések engedélyezett ffekvenciasávjait a Nemzetközi Rádiószabályzat, ill. az ITU (International Telecommunication Union) CCIR vonatkozó ajánlásai tartalmazzák. Ezek az ajánlások a ffekvenciasávokon belül kijelölik a két „félsávot”, a közöttük lévő védősávot, ahol nem üzemelhet adó ill. vevő, rögzítik, hogy az egyik „félsávban” az adók, másikban a vevők működhetnek egy állomáson, míg a következő állomáson természetszerűleg az adók és vevők között félsávcsere történik. A fentieken túl rögzíti a rasztert, tehát az adó-adó és vevő-vevő közötti fix frekvenciatávolságot. Minden egyes frekvenciasávban megkötik az ún. tolófrekvenciát, mely az azonos sorszámú adó és vevő vivőfrekvenciája közötti előírt frekvenciatávolságot adja (pl. 1-1). Mindezen előírások megkötik a berendezéstervezők kezét, és a berendezés megbízható működése, az idegen berendezésekkel való összekapcsolása érdekében ehhez alkalmazkodni kell. Az áramkörök fejlődése lehetővé tette a szintézeres megoldású gyors frekvencia beállítást. Ezeket a szintézereket az előírt raszterű csatorna frekvenciáknak megfelelően ugyanígy fix értékekre kell beállítani, és a szintézeres realizálás csak gyártási (azonos felépítés - nagyobb darabszám) ill. üzemviteli (kevesebb tartalékegység) és karbantartási szempontból kedvezőbb. Ezeknek a szintézereknek a „raszterét” a frekvenciatervhez kell illeszteni, és az annak megfelelő lépésközt (MHz-ben) kell biztosítani. [Lásd a legújabb CCIR kiadás (Dubrovnik, 1986. VOL IX-PARTI) Rec. 382-4 ajánlást, mely a 2 GHz és 4 GHZ frekvenciasávokban érvényes.] A találmány szerinti megoldás alkalmazása nélkül egy adott állomáson az adó csak a hat konkrét vivőfrekvencia valamelyik értékét veheti fel az egyik félsávban, és ehhez igazodóan a vevő frekvenciája a tolófrekvenciával eltolt hat konkrét vivőfrekvencia közül csak egy lehet (213 MHz-vei az adóvétel eltolva). így biztosítható a berendezés zavartatásmentes működése. A találmány célkitűzései:- egyrészt a szintézer ne csak a hat konkrét vivőfrekvenciára legyen beállítható- másrészt olyan távolságra is legyen beállítható, amely például nem az „ő félsávja”- harmadrészt az adó-vevő elválasztó csillapítással összhangban kell ezt az értéket megválasztani (illetve olyan tervezési előírást adni az adó-vevő elválasztó rendszerre)- negyedrészt ennek az értéknek olyan alkalmasan megválasztott frekvenciatávolságnak kell lenni, amely a vevő számára üzemszerű középfrekvenciás (keverés utáni) jelet eredményez- ötödrészt a találmány olyan működést valósít meg, mely az üzemszerűen használt csatlakozó berendezések minőségét nem rontja (interferenciálisan összemérhető). Feladatunk olyan szimuláló áramkör megvalósítása, mely funkciójában az ellenállomást helyettesíti, oly módon, hogy annak valamennyi, az átvitelre jellemző paraméterét szolgáltatja, ezáltal az ellenőrzést és minősítést lehetővé teszi. A találmány azon a felismerésen alapul, ha az egyazon állomás fro vevő lokálfrekvenciáját egy - a normál hírközlés számára - meg nem engedett frekvenciára állítjuk, miközben a saját fA adófrekvenciája változatlan értékű, akkor a kettő különbségéből (ía ± fro mérési) kiadódik a rendszer KF-je, amely további jelfeldolgozás után lehetővé teszi az alapsáv paraméterek teljeskörű ellenőrzését, melyek alapján eldönthető, hogy a vizsgált állomás teljes berendezés készlete (adó + vevő oldala) rendeltetésszerűen működik. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
