200500. lajstromszámú szabadalom • Tömbökből összeépített alumínium radiátor
1 HU 200500 B 2 A találmány tárgya tömbökből összeépített alumínium radiátor, amely háromféle tömbből álló tömbkészlet legalább két tömbjéből van összeépítve és amelynek fűtési rendszerhez csatlakozó csonkjai, valamint fűtővíztere van. A fűteni kívánt helyiségek fűtésére legáltalánosabban az ablakok alá helyezett, konzolokkal a falhoz erősített, vagy talpakkal a padlóra állított radiátorokat használnak. A radiátorok jelentős része öntöttvasból, vagy sajtolt acéllemezből készül, és fix tagszámmal szerelve kerül a forgalomba. A fűteni kívánt helyiség nagysága, illetve annak hőigénye határozza meg a szükséges radiátor fűtőfelületet. Az öntöttvas radiátorok fűtőfelületének nagyságát az egymás mellé szerelt, vízteret tartalmazó hőátadó tagok száma határozza meg. A tagok egymáshoz történő rögzítése tömítéssel és speciális kötőelemmel történik. Az öntöttvas radiátorok gőzfűtésre is alkalmasak, mert a gőznyomást is biztonsággal elviselik, de három alapvető hátrányuk van:- A tagokon belül tárolt vízmennyiséghez képest kicsi a hőátadó felületük, ezért nagyobb hőteljesítmény eléréséhez, vagy több tag összeépítésére, vagy magasabb hőmérsékletű fűtővíz áramoltatására van szükség.- A melegvízzel vagy gőzzel érintkező tagok erős korróziónak vannak kitéve, ezért egyes kritikus részeken, elsősorban az élesebb hajlatoknál az elvékonyodott fal kilyukadása, így folyás következhet be.- Az öntöttvas radiátorok súlya, vasanyag szükséglete nagy, így áruk is nagy, ezért tértek át az acéllemezből készült radiátorok alkalmazására. Az acéllemez radiátorok szerkezete, felépítése hasonló az öntöttvas radiátorokéhoz, de a hőátadó tagok gyártása sajtolt acéllemez bordafelekből történik hegesztéssel. A radiátor összeszerelése ugyanúgy speciális kötőelemekkel történik, mint az öntöttvas radiátor esetén. Az acéllemez radiátorok lényegesen könnyebbek, mint az öntöttvas radiátorok, de a korrózióveszély még erőteljesebb, és a hőátadó felület ugyanolyan kicsi, mint az öntöttvas radiátoroké. A korrózióveszély kiküszöbölése és a további súlycsökkentés érdekében egyre több típusú alumíniumból kialakított, fix méretben gyártott radiátor került forgalomba. Ezek súlya - azonos hőteljesítmény mellett - kb. ötöd-, hatodrésze az acéllemez radiátorok súlyának. Az alábbiakban említünk néhány szerkezeti megoldást az alumínium radiátor esetére:- vízvezető csövekre épített apróbordás, hőátadó felületnövelő alumínium lemezek;- hegesztett csővázra épített „expander”, vagy „kopoltyúzott” hőátadó lemezborítás;- többsoros csőkígyóra felerősített hőátadó lemezek, lemezszekrényben elhelyezve;- különböző profillal hullámosított, alumínium kiegészítő hőátadó lemezzel ellátott lapradiátorok. Ezeknek az alumínium radiátoroknak az elismerten jó tulajdonságai, mint például kis súly, korróziómentesség, mellett a következő hátrányai vannak:- méretük állandó, ami lehetetlenné teszi, hogy a kereskedelmi forgalomban két, fix méretű radiátor i közötti méret is kapható legyen. Ennek következménye, hogy a lakásokon belül egyes helyiségekben jelentős túlfűtés jön létre.- tisztántartásuk, takarításuk körülményes, ami a fűtőfelület növelése érdekében a radiátorra szerelt bordás, hullámos lemez következménye. Az utóbbi években néhány, tetszőleges tagszámban gyártható alumínium radiátortípus is forgalomba került az előzőekben leírt hátrányok kiküszöbölése érdekében. Ilyen típust ismertet a DE 3 338 734 számú és a HU 189332 számú szabadalmi leírás. Ezek közös tulajdonsága, hogy a különböző profilú, vízteret is magába foglaló hóátadó tagok egymáshoz történő rögzítése tömítőgyűrű közbeiktatásával, valamilyen, többnyire speciális kötőelem segítségével történik. Az állandó méretű radiátorokkal szemben előnyük, hogy az előregyártott alkaltrészekből a konkrét igénynek megfelelő tagszámú radiátor szerelhető össze. Ezen előnyük mellett azonban a következő hiányosságuk van:- sok alkatrészből szerelhetők össze, így a befektetett élőmunka mennyisége miatt a radiátorok drágák;- a szerelhetőséget biztosító, tagonként oldható kötés miatt a szállítás, tárolás, üzemelés alatti meghibásodás lehetősége nagy;- az oldható kötés és a beépített tömítőgyűrűk nagy száma miatt a radiátorok érzékenyek a felszerelésnél alkalmazott alátámasztás pontosságára és számára;- a tagonkénti szereléshez szükséges tömítőgyűrűk elöregedésével, maradó alakváltozásával a tömítőhatás megszűnik, és folyás jelentkezhet, holott minden alkatrész korrózióálló;- a tömítőgyűrűk alkalmazása kizárja a hővezetés, hőátadás szempontjából döntően fontos fémes kapcsolatot a tagok között, ezáltal a radiátor hőleadó képessége csökken;- a konkrét fogyasztói igénynek megfelelő radiátor még az előregyártott alkatrészekből is, csak üzemi körülmények között szerelhető össze, egyedi gyártással, ami késedelmet jelent a fogyasztó számára;- bár ezek a radiátorok tetszőleges tagszámmal gyárthatók, mégis nehézkes a fűtési rendszerbe már beépített radiátor esetleges bővítése. Ennek alapvető oka, hogy ezekhez a radiátorokhoz külön tagok, és a szereléshez szükséges alkatrészek a kereskedelemben nem kaphatók;- a gyártás oldaláról nézve hátrány, hogy kész, szerelt radiátor csak konkrét, tagszám szerinti vásárlói igény esetén gyártható. A DE PS 28 07 153 számú szabadalmi leírás alumínium-öntéssel előállított alap és komplementer radiátormodul előállítási technológiáját ismerteti. Részletesen leírja a kialakítható elemprofilokat és az alap és komplementer modulok összeszerelését. Az azonban, hogy a modulokból milyen kiegészítő elemekkel gyártható egy, a fűtési rendszerbe beállítható radiátor, ebből a leírásból nem ismerhető fel. A leírás szerinti egy „tagos” alap és két, három, maximum öt „tagos” komplementer modulokból csak sok elem felhasználásával készülhet nagy tagszámú radiátor. Az alap és komplementer modulok gyártása a DE szabadalmi leírás szerint részben öntéssel, részben 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
