200487. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új demetil-avermektin-származékok előállítására
1 HU 200487 B 2 A találmány tárgya eljárás a parazitaellenes nemtermészetes űj demetil-avermektinek előállítására. Az avermektineket, e hatásos antiparazitikus aktivitással rendelkező rokonvegyületek komplexét és az avermektinek Streptomyces avermitilis törzsek, nevezetesen a S. avermitilis ATCC 31267, 31271 és a 31272 törzsek aerob tenyésztése útján történő előállítását a 4 310 519, és a 4 429 042 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmak írják le. Az utóbb említett két törzs a S. avermitilis ATCC 31267 ultraibolya fénnyel történő besugárzással kapott és lefagyasztott, illetve liofilizált állapotban levő származéka. Az 1987. március 18-án közzétett EP 214731 sz. szabadalom számos olyan - nem-természetes avermektinként említett - vegyületet ír le, melyek a természetes vagy ismert avermektinekkel rokon vegyületek, de a 25-ös szénatomon a természetes avermektinektől eltérő, új szubsztituenst hordoznak. E szabadalom ismerteti ezeknek a vegyületeknek az előállítását is, mely abból áll, hogy az avermektint termelő mikroorganizmust bizonyos karbonsavak vagy azok származékai vagy előanyagai jelenlétében tenyésztik. Az említett, a 25-ös szénatomon új szubsztituenst hordozó avermektinek előállítására a S. avermitilis ATCC 31267, 31274, 31272 és az NCIB 12121 törzset használják. Ez utóbbi mikroorganizmus, melyet az EP 214731 sz. szabadalom ír le, a S. avermitilis ATCC 31271 törzstől származik. Félszintetikus táptalajon tenyésztve ez a törzs magasabb termelékenységgel szolgáltatja a 25-ös szénatomon új szubsztituensekkel helyettesített avermektineket. Az ATCC 31267, 37271, 31272 és az NCIB 12121 törzsek mindegyike a 25-ös szénatomon szubsztituált új származékok mellett különböző mennyiségben ismert vagy természetes avermektineket is termelnek, ahol a 25-ös szénatom szubsztituense izopropilcsoport vagy (S)-szek-butil-csoport (1-metil-propil-csoport). A avermektinek (I) általános képlettel jellemzett szénváza acetátokból és propionátokból épül fel, és a természetes avermektineknél a 25-ös szénatom szubsztituense L-izoleucinből (R jelentése (S)-szek-butil-csoport) vagy L-valinból (R jelentése izopropilcsoport) származik [Fisher és Mrozik, „Macrolid antibiotics”, Academic Press (1984), 14. fejezet]. „Ismert” vagy „természetes” avermektineknek nevezzük azokat a S. avermitilis ATCC 31267, ATCC 31271 és ATCC 31272 törzsek által termelt avermektineket, ahol a 25-ös helyzetű szubsztituens izopropilcsoport vagy (S)-szek-butil-csoport (1-metil-propil-csoport). Azokat az avermektineket. ahol a 25-ös helyzetű szubsztituens nem izopropil- vagy (S)-szek-butil-csoport, a találmányban új vagy nem-természetes avermektineknek hívjuk. A fent említett amerikai egyesült államokbeli szabadalmakban szereplő S. avermitilis törzsek az anyagok egy csoportját termelik, mely csoportot C-076 generikus névvel láttak el. A csoport nyolc megkülönböztethető, de szoros rokonságban levő vegyületből áll, melyeket C-076 Ala, A2a, Alb, A2b, Bla, Blb, B2a és B2b jelöléssel írtak le. Az „a" betűvel jelölték azokat a természtes avermektineket, ahol a 25-ös szubsztituens (S)-szek-butil-csoport, „b” betűvel, ahol a szubsztituens izopropilcsoport. Az „A", illetőleg „B” jelölés arra utal. hogy az 5-ös helyzetű szubsztituens metoxicsoport, illetve hidroxilcsoport. Végül „1” számmal jelölték azokat az avermektineket, ahol kettős kötés szerepel a 22-es és 23-as szénatom között; „2” számmal azokat, ahol a 22-es szénatomhoz hidrogénatom, a 23-as szénatomhoz hidroxilcsoport kapcsolódik és a 22-23 szénatom között egyes kötés van. A találmányban nem használjuk a természetes avermektinek 25-ös helyzetű szubsztituenst jellemző jelölését, de megtartjuk az Al, A2, B1 és B2 jelöléseket, melyeket a nem-természetes avermektinek esetében is a fentiekben ismertetett értelemben használunk Elágazó láncú 2-oxo-sav-dehidrogenáz aktivitással nem rendelkező mutánsokat eddig Bacillus subtilisnél [Willecke és Pardee, J. Bioi. Chem., 246: 5264-72 (1971)] és Pseudomonas putidanál [Martin és munkatársai, J. Bacteriology, 115: 198-204 (1973)] írták le, de Streptomycesnél még nem. A 4 285 963 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalom leír egy A-avermektin származékot, mely a 25-ös helyen egy metil- és egy etilcsoporttal szubsztituált és a 23-as hely szubsztituense hidroxilcsoport. A 4 378 353 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalom C-076 csoporttal rokon vegyületeket ír le, melyeket az S. avermitilis ATCC 31272 egy mutáns törzsével, az MA-5218 törzs tenyésztésével állítanak elő. Az MA-5218 mutánst az S. avermitilis ATCC 31272 ultraibolya fénnyel történő besugárzásával állították elő. A mutánst ATCC 31780-ként azonosították. Az említett mutáns által előállított és a C-076-tal rokon vegyületeknél hiányzik a furángyűrű. A leírt vegyületek némelyikénél hiányzik továbbá R2 helyén az egyik vagy mindkét oleandróz cukorrész, míg másoknál az 5-ös helyzetű csoport ketocsoporttá oxidált. O-metil-csoportokat nem viselő avermektineket termelő S. avermitilis O-metiltranszferáz mutánsok három csoportjáról számolnak be Ruby és munkatársai a „Biology of Actinomycetes” 6. Nemzetközi Szimpóziumon (Debrecenben 1985. augusztus 26-30.) és Schulman és munkatársai [Antimicrobial Agents and Chemotherapy 31:744—7, (1987)]. Az első csoport főként B-avermektineket termel, minthogy nem képes metilezni a makrociklusos laktongyűrű 5-ös szénatomon lévő hidroxilcsoportját. A második csoport 3’-0,3”-0-bisz-demetil-avermektineket termel (olyan avermektinek, melyek mindkét oleandróz cukorcsoportján hiányzik a 3- -as helyhez kapcsolódó O-metil-csoport), melyeket demetil-avermektineknek neveznek. A harmadik csoport képtelen metilezni bárhol is. Schulman és munkatársai [Fed. Proc., 44: 931 (1985)] oly módon fokozták a S. avermitilis B-avermektinek termelését, hogy a fermentációt szinefungin, S-adenozil-etionin vagy S-adenozil-homocisztein jelenlétében végezték, melyek gátolják az ágiikon C-5 helyű hidroxilcsoportját metilező B-avermektin-O-metiltranszferáz enzimet. Az O-metil-transzferáz aktivitással nem rendelkező Streptomyces avermitilis mutánsokról és az ezekkel történő fokozott B-avermektintermelésről ugyancsak beszámolnak Schulman és munkatársai [Antimicrobial Aaents and Chemotherapy 29: 620-624 (1986)]. Schulman és munkatársai [J. Antibiot.. 38 (11): 1494-1498 (1985)] leírják, hogy az S. avermitilis Agly-1 mutáns, mely szinte csak Alá és A2a agli-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
