200485. lajstromszámú szabadalom • Eljárás természetes és/vagy feldolgozott fehérjetartalmú anyagok, előnyösen takarmány-alapanyagok tartósítására mikrobiológiai úton
t HU 200485 A 2 A találmány tárgya eljárás természetes és/vagy feldolgozott fehérjetartalmú anyagok, előnyösen takarmány-alapanyagok tartósítására mikrobiológiai úton. Ismeretes, hogy mind az állati eredetű élelmiszeripari melléktermékekből, hulladékokból, mind az állati hullákból nyert folyékony halmazállapotú takarmányfehérje koncentrátumok fagypont feletti hőmérsékleten feltűnően gyorsan romlanak. Ugyancsak kockázatos a fehéijékben gazdag zöld növények konzerválószer nélküli silózása. A fehérjetartalmú takarmányok biológiai értékének tárolás alatti, minél teljesebb körű megőrzésére különböző tartósítási eljárásokat dolgoztak ki. Közismert, hogy az eredményes konzerváláshoz szervetlen- és szerves savakat külön-külön vagy kombinálva is adagolnak. Kénsavval tartósítják a húspépet a gyakorlatban számos gazdaságban, melyet a Hegedűs Rozália és Szanádi János: Húspép etetés olcsóbban nagyobb kockázattal (Magyar Mezőgazdaság 1984. 39. 29. 18) című cikke ismertet. Szervetlen savat használ az állati eredetű folyékony halmazállapotú fehéije-koncentrátumok kezeléséhez a 174.881 számú szabadalmi leírás is. A 182.282 lajstromszámú szabadalmi leírásban a hidegen kezelt állati eredetű hulladékok nedves tömegének konzerválására 0,9-2,5 % kénsavat vagy 1,0-2,5 % sósavat javasolnak. A szakemberek véleménye takarmányélettani okok és a tárolási idő rövidsége (maximum 10 nap) miatt kezdettől fogva megoszlott ezen eljárásokat illetően. Negatív tényezőként hat továbbá az ásványi savaknak a berendezésekre gyakorolt erős korrozív hatása is. Előnyösnek bizonyult a szerves savak alkalmazása. Külföldi kutatók a zöld növények és a nedves kukorica konzerválására propionsavat használtak. Magyarországon ilyen import készítmény Luprosil NC. néven volt forgalomban. A propionsav import eredete és magas ára miatt azonban az eljárás magyarországi alkalmazása nem volt tartós. A szerves savas tartósítási eljárásoknál használtak még ecetsavat és hangyasavat is. A 182.282 lajstromszámú szabadalmi leírásban 2,5-5,0 % ecetsavat, propionsavat vagy hangyasavat adagolnak az állati eredetű melléktermékek homogenizált nedves tömegéhez. Hatékony eljárás a szerves savak keverékének használata a konzerválásban. Ilyen a 171.969 lajstromszámú magyar szabadalomban közölt módszer. A 184.322 lajstromszámú magyar bejelentésben formaldehidet, metanolt, ecetsavat és nyomelemeket adagolnak a takarmányhoz, illetve a répaszelethez. A formaldehides-ecetsavas tartósítási mód előnytelen a takarmányozásban, mivel a közös piaci országok nem vásárolnak olyan szarvasmarhát, amelynek húsában kimutatható a formalin. Ezért az eljárás jelentős exportkiesést okoz(hat). A módszerek hátránya még, hogy a hangyasav nem táplálóanyag és fekélykeltő. Ismeretes továbbá, hogy mind az állati eredetű melléktermékek feldolgozott nedves tömegeinek, mind a zöld növények konzerválásában eredményesen használták a tejsavat, illetve tejsavtermelő baktériumtenyészetek adagolásával is megoldották a konzerválást. Az általunk ismert külföldi tejsavas eljárások jellemzője, hogy 3-10 % közötti glükózt adagolnak a baktériumtenyészetekkel (amerikai, belga és osztrák szabadalmak) és elsősorban csak bizonyos-> vágóhídi melléktermékekre (pl. májra, tüdőre), illetve halhulladékra korlátozzák a konzerválás ezen módját. A glükóz adagolása miatt az eljárások drágák és főként kutya- és macskatápokra vonatkoznak. Azok az eljárások pedig (NSZK, svájci szabadalmak), amelyek gabonából nyerik a tejsav termeléshez szükséges egyszerű cukrokat, malátával cukrosítanak vagy keményítőbontó élő baktériumtenyészetek (Leuconostoc mesenteroides, Streptococcus lactis, Streptococcus faecalis) keverékeivel oltják a konzerválandó tömeget. Az eljárások hátránya azonban a rendkívül hosszú, több hetes fermentálási idő. Ez növeli az interkurrens fertőzések veszélyét és az eljárás tartálypark, illetőleg beruházási szükségletét. A 187.203 lajstromszámú leírásban a vágóhídi melléktermékek és/vagy az elhullott gazdasági állatok vizes masszáinak tartósítására mezőgazdasági termékek finom lisztjét 65-95 ’C-on kezelik, célszerűen a masszával együtt, majd ehhez alfa-amiláz enzimet, tejsavtermelő tenyészetet és fermentációs folyamat gyarapító anyagot (nyomelem-keveréket) adagolnak. A 20-50 °C-on végzett 72 órás anaerob fermentáció során a zselatinált keményítőből együttesen állítják elő az egyszerű cukrokat és a tejsavat. A tejsavtermelés intenzitását amiloglükozidáz utólagos adagolásával növelik. Az eljárás hátránya a nagytömegű keményítőtartalmú őrlemény szükségessége a törzsek szaporodásának, illetőleg a tejsav termelésének lassúsága. A tartósítási szempontból optimálisnak tartott pH érték elhúzódó kialakulása ugyanis interkurrens fertőzés veszélyével jár. További hátrányt jelent a számos (összesen 8 Lactobacillus- és 3 Streptococcus törzs, valamint a Pediococcus acidilactici törzs) tejsavtermelő baktériumtörzs fenntartása. Ebből adódóan az inokulum termelése és az egyes tenyészetek keveréséhez az optimális arányok meghatározása jelent átlagon felüli nagy munkát és mindemellett bizonyos mértékű bizonytalanságot. Nem előnyös a nyomelemek adagolása sem, mivel ezeknek a fémeknek a sóit tartalmazza a konzerválandó anyag is. Az ismereteink szerint import eredetű két enzim adagolása is költségnövelő. A Monori Állami Gazdaság által forgalomba hozott tejsavtermelő baktérium készítmény nem terjedt el az állati eredetű melléktermékek vizes tömegének tartósításában. A gyakorlatban ismert és használt készítményük a Silaferm, mely 3 féle baktériumtörzs tenyészetének keveréke. A törzsek a következők: Streptococcus faecium, Pediococcus cerevisiae és a Lactobacillus plantarum. Az eljárás hátránya a lassú eijesztési idő (4-5 nap). Emiatt nő a fertőzési veszély. A terméket zöld növények tartósítására használják ugyanúgy, mint a Chinosil és a Monosil nevű készítményeket, melyek baktériumtenyészete azonos a Silaferm-ben alkalmazott 3 törzs keverékével. A Monosil felhasználási területe lényegében azonos a Silafermével, melytől 0,1 % könnyen oldható szénhidrát bevitelében különbözik. A készítménnyel kukoricazúzalékban pH 4,09 értéket és 1,05 % tejsav, illetőleg 0,68 % ecetsav koncentrációt értek el. Azonos célú készítmény a Chinosil, amelynél a hidrotermikusan feltárt gabonadarát amiláz enzimmel kezelik és ezután szaporítják el a 3 törzs keverékét. Lucerna silóban a fermentáció 4. napján 2 tömeg% Chinosil alkalmazása esetén 5,12 pH értéket, míg 4 tömeg% Chinosil alkalmazása esetén 4,82 pH értéket mértek. A 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
