200475. lajstromszámú szabadalom • Eljárás reningátló hatású peptidek és az ezeket a vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

1 HU 200475 B 2 - a védőcsoportot lehasítjuk és kívánt esetben egy (I) általános képletű vegyületet- a képletben X, Z, W’-Y és R1 jelentése a megadott- savval savaddíciós sójává alakítunk. Az (I) általános képletű vegyületeket, és az elő­állításukhoz szükséges kiindulási anyagokat ismert módon előállíthatjuk, így például a következkő iro­dalmi helyeknek leírtaknak megfelelően: Houben­­-Weyl, Methoden der organischen Chemie, Georg,­­-Thieme-Verlag, Stuttgart; továbbá 45 665, 77 028, 77 029, 81 783, 152 255. számú európai közzétételi iratok, amikor is a reakciókörülmények megegyeznek az adott átalakításhoz általánosan ismertekkel. Ezek­ben az esetekben alkalmazhatunk egyéb ismert, itt nem tárgyalt változatokat is. Ha szükséges, a kiindulási anyagokat in situ módon is előállíthatjuk úgy, hogy ezeket az anyagokat a reakcióelegyből nem izoláljuk, hanem rögtön az (I) általános képletű vegyületté reagáltatjuk. Az (I) általános képletű vegyületeket úgy állítjuk elő, hogy védett származékaikból a védőcsoporttal lehasítjuk. Ez történhet szolvalízissel vagy hidroge­­nolízissel. A szolvolízishez, illetve hidrogenolízishez előnyö­sen kiindulási vegyületek azok, amelyek egy vagy több szabad amino- és/vagy hidroxilcsoport helyén megfelelő védett amino- és/vagy hidroxilcsoportot tartalmaznak, előnyösen olyanok, amelyek a nitro­génatomhoz kapcsolódó hidrogénatom helyén egy amino-védőcsoportot tartalmaznak. Előnyösek továbbá azok a kiindulási anyagok, amelyek egy hidroxilcsoport hidrogénatomja helyén hidroxil-védőcsoportot tartalmaznak. A kiindulási vegyületben több - azonos vagy eltérő - védő amino- és/vagy hidroxilcsoport lehet. Ha a jelenlévő védőcsoportok egymástól eltérnek, akkor ezeket sok esetben szelektíven lehasíthatjuk. Az „amino-védőcsoport” kifejezés általánosan is­mert, és olyan csoportokra vonatkozik, amelyek meg­felelőek, hogy egy aminocsoportot kémiai reakcióban védjenek (blokkoljanak), amelyek azonban könnyen el­­távolíthatók, miután a kívánt kémiai reakció a molekula egyéb helyein végbement. Ilyen csoportokra tipikus példa különösen a helyettesítetlen vagy helyettesített acil-, aril- aralkoxi-metil- vagy aralkilcsoportok (pél­dául benzil, 4-nitro-benzil, trifenil-metil-csoport). Mi­vel a kívánt reakció után (vagy reakciólépések után) az amino-védőcsoportokat eltávolítjuk, ezek fajtája és nagysága nem kritikus. Az „acilcsoport” kifejezés ma­gában foglalja az alifás, aralifás, aromás vagy hetero­ciklusos karbonsavakból vagy szulfonsavakból levezet­hető acilcsoportokat, különösen az alkoxi-karbonil-, aril-oxi-karbonil- és mindenekelőtt az aralkoxi-karbo­­nil-csoportokat. Ilyen acilcsoportokra példaként meg­nevezzük az alkanoil-csoportot, így az acetil-, propio­­nil-, butiril-csoportot; aralkanoil-csoportot, így a fenil­­-acetil-csoportot, aroil-csoportot, így a benzoil- vagy toluil-csoportot, aril-oxi-alkanoil-csoportot, alkoxi-kar­­bonil-csoportot, így metoxi-karbonil-, etoxi-karbonil-, 2,2,2-triklór-etoxi-karbonil-, BOC-, 2-jód-etoxi-karbo­­nil-csoportot; aralkil-oxi-karbonil-csoportot, így a CBZ-, 4-metoxi-benzil-oxi-karbonil-csoportot. Elő­nyös amino-védőcsoport a CBZ-csoport. A „hidroxil-védőcsoport” kifejezés ugyancsak álta­lánosan ismert, és azokra a csoportokra vonatkozik. amelyek megfelelőek, hogy egy hidroxilcsoportot ké­miai reakcióban védjenek, azonban könnyen eltávo­­líthatók, miután a molekula egyéb helyein a kívánt vegyi reakció lezajlik. Ezekre a csoportokra tipikus példák a korábban említettt helyettesítetlen vagy he­lyettesített aril-, aralkil- vagy acilcsoportok, továbbá az alkilcsoportok. A hidroxil-védőcsoportok fajtája és nagysága nem kritikus, mivel ezeket a kívánt vegyi reakció vagy reakciók után eltávolítjuk. HidroxU­­-védőcsoportra példák a következők: benzil, p-nitro­­-benzoil, p-toluol-szulfonil és acetil-csoport, különö­sen előnyös a benzil és acetil-csoport A kiindulási anyagként alkalmazható (I) általános képletű vegyület védett származékait szokásos módon aminosav- és peptidszintézissel állítjuk elő, amely ismert standard művekben és szabadalmi bejelenté­sekben megtalálható. Az (I) általános képletű vegyületeknek védett szár­mazékaikból történő felszabadítása - az alkalmazott védőcsoport szerint - például erős savakkal, célsze­rűen ciklo-ecetsavval vagy perklórsavval, azonban egyéb erős szervetlen savakkal, így például sósavval vagy kénsavval, erős szerves karbonsavakkal, így például triklór-ecetsavval vagy szulfonsavval, így pél­dául benzol- vagy p-toluol-szulfonsavval történik. Pót­lólagosan alkalmazhatunk közömbös oldószert, azon­ban ez nem feltétlenül szükséges. Közömbös oldó­szerként megfelelőek előnyösen a szerves, például karbonsavak, így például ecetsav, éter, így tetrahid­­rofurán vagy dioxán, amid, így például dimetil-for­­mamid (DMF), halogénezett szénhidrogének, így di­­klór-metán, továbbá alkoholok, így metanol, etanol vagy izopropanol, valamint víz. Alkalmazhatjuk ezek­nek az oldószereknek az elegyeit is. A trifluor-ecet­­savat előnyösen feleslegben egyéb oldószer alkalma­zása nélkül használjuk. A perklórsavat esetsavból és 70 %-os perklórsavból készített 9:1 arányú elegyként alkalmazzuk. A hasításnál a reakció hőmérséklete célszerűen 0-50 ’C, előnyösen 15-30 *C (szobahő­mérséklet). A BOC-csoportot például előnyösen 40 %-os tri­­fluor-ecetsav metilén-kloridban készített elegyével vagy 3—5 n sósav dioxánban készített elegyével 15—30 °C hőmérsékleten hasítjuk le. A hidrogenolitikusan eltávolítható védőcsoportokat (például CBZ) például katalizátor jelenlétében (pél­dául nemesfém katalizátor, így palládium, - célszerűen hordozóra -, így fémre felvitt palládium) jelenlétében hidrogénnel hasítjuk le. Oldószerként alkalmazhatjuk a már korábban felsorolt vegyületeket, különösen az alkoholokat, így metanolt vagy etanolt, vagy amido­­kat, így DMF-t. A hidrogenolízist rendszerint 0-100 "C hőmérsékleten és 1-200 bar nyomáson, előnyösen 20-30 ’C hőmérsékleten, és 1-10 bar nyomáson végezzük. A CBZ csoportok hidrogenolízisét például 20-30 "C hőmérsékleten metanolban 5-10 %-os pal­­ládium/szén katalizátor jelenlétében végezzük. Az (I) általános képletű vegyületeket karbonsavból (II) általános képletű vegyületek és aminokomponen­­sekből [(III) általános képletű vegyület] közvetlen pep­tidszintézissel is előállíthatjuk. Karbonsav komponens­ként megfelelőek például a következő részformák: X-Z-OH, X-Z-NH-CHR1 -COOH, X-Z-NH-CHR'­­-CO-3S.4S-AHCP-OH, X-Z-NH-CHR1 -CO-3S.4S­­-AHCP-Ile-E-OH, aminokomponensként pedig a kö-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents