200452. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kinolin-származékok és hatóanyagként e vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

3 HU 200452 B 4 nolin-3-karbonsav [ (I—10) képletü ve­­gyűlet], 5-amino-l-ciklopropil-6,8-difluor-7-(l-homopi­­perazinil)-l,4-dihidro-4-oxo-kinolin-3- karbonsav [(I—11) képletül vegyület], l-ciklopropil~5,6,8-trifluor-7-(l-piperazinil)­­-l,4-dihidro-4-oxo-kinolin-3-karbonsav [(1-12) képletü vegyület], l-ciklopropil-5,6,8-trifluor-7-(4-metil-l-pipe­­razinil)-1,4-dihidro-4-oxo-kinolin-3-kar­bonsav [(1-13) képletü vegyület], l-ciklopropil-5,6,8-trifluor-7-(3-metil-l-pipe­­razinil)-l,4-dihidro-4-oxo-kinolin-3-kar­­bonsav [(1-14) képletü vegyület], A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek in vitro vizsgálatokban kiváló antibakteriális aktivitást és széles antibakte­­riális spektrumot mutatnak. A fenti vegyüle­tek ezenkívül in vivo vizsgálatokban Gram­­-pozitiv és Gram-negatív baktériumok által okozott helyi és szisztémás fertőzések ellen is kiváló védóhatást mutatnak. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek kiváló mikoplazma-ellenes hatással is rendelkeznek. A találmány szerinti eljárást közelebbről az alábbiakban ismertetjük. A) Piperazin- vagy homopiperazin-szárma­­zékok szubsztitúciós reakciója Az olyan (I) általános képletü vegyüle­tek, amelyek képletében Rí, R2, R3, R4, Z, Y és n jelentése a fenti, azzal a megkötéssel, hogy ha Z jelentése halogénatom, akkor Y jelentése hidrogénatom, úgy állíthatjuk elő, hogy egy (II) általános képletü karbonsavat vagy annak 1-4 szén­atomos alkil-észterét - a képletben Z jelentése aminocsoport vagy halogén­atom, X jelentése halogénatom, és Y jelentése hidrogénatom vagy 1-4 szén­atomos alkilcsoport, azzal a megkötéssel, hogy ha Z jelentése halogénatom, akkor Y jelentése hidrogénatom -egy (III) általános képletü vegyülettel - a képletben Ri, R2, Rj és n jelentése az (I) általános képletre megadott - reagáltatunk. Az X jelentésére megadott halogénatom például fluor-, klór- vagy brómatora lehet. A fenti reakciót úgy játszatjuk le, hogy a (II) és (III) általános képletü kiindulási vegyületeket inert oldószerben 10-180 °C-on 10 perc-24 órán át keverjük. Oldószerként például alkoholokat, így etanoit; étereket, így dioxánt, tetrahidrofuránt vagy 1,2-dimetoxi­­-etánt; aromás szénhidrogéneket, így benzolt, toluolt vagy xilolt; acetonitrilt, dimetil-forma­midot, dimetil-szulfoxidot, piridint vagy vizet használhatunk. A reakciót általában savmegkötöszer je­lenlétében játszatjuk le, és a (III) általános képletü vegyületeket ekvimoláris mennyiség­ben, vagy kis feleslegben használjuk a (II) általános képletü vegyületekhez viszonyítva. Kívánt esetben a (III) általános képletü ve­­gyületet feleslegben is használhatjuk, Így az savmegkótószerként is szolgál egyúttal. Sav­­megkótószerként például nátrium-hidrogén­­-karbonátot, nátrium-karbonátot, kálium-kar­bonátot, trietil-amint, piridint vagy pikolint használhatunk. A (III) általános képletü kiindulási ve­gyületeket - amennyiben lehetséges - védett formában használjuk, és a reakció befejezté­vel a védócsoportot ismert módon eltávolít­juk. Védócsoportként bármely olyan ismert védócsoportot használhatunk, amely a reakció során képződő (I) általános képletü vegyület szerkezetét nem befolyásolja. Védócsoport­ként a peptidek, amino-cukrok, nukleinsavak vagy /3-laktám-vegyületek kémiájának terüle­tén az aminocsoport védelmére szokásosan használt védócsoportokat használhatjuk. Az amino-védőcső portot a reakció befe­jeztével szolvolizissel (beleértve a hidrolízist is) vagy redukálással hasíthatjuk le, a védő­­csoport sajátságaitól függően. A szolvolizissel eltávolítható védőcsoport például acilcsoport, így formil-, acetil- vagy trifluor-acetil-csoport; szubsztituált vagy szubsztituálatlan alkoxi-karbonil-csoport, így etoxi-karbonil-, terc-butoxi-karbonil-, benzil­­-oxi-karbonil-, p-metoxi-benzil-oxi-karbonil-, vagy /3-(p-toluolszulfonil)-etoxi-karbonil-cso­­port; tritilcsoport, trimetil-szilil-csoport, o­­-nitro-fenil-szulfenil-csoport; difenil-foszfí­­nil-csoport; vagy tetrahidropiranilcsoport le­het. A reakciót oldószerben játszatjuk le, 0 °C és 150 °C közötti hőmérsékleten, katali­zátor - például sav vagy bázis jelenlétében, vagy anélkül. Savként például szervetlen savakat, így hidrogén-kloridot, kénsavat vagy foszforsa­vat; szerves savakat, így ecetsavat, trifluor­­-ecetsavat, hangyasavat vagy p- toluolszul­­fonsavat; vagy Lewis-savakat, így bór-tri­­bromidot vagy alumínium-kloridot használha­tunk. Bázisként például alkálifém-hidroxido­­kat. így nátrium-hidroxidot vagy bárium­­-hidroxidot; alkálifém-karbonátokat, így nát­rium-karbonátot vagy kálium-karbonátot; al­­kálifém-alkoxidokat, így nátrium-metoxidot vagy nátrium-etoxidot; és nátrium-acetátot használhatunk. Oldószerként általában vizet használunk. A vegyület tulajdonságaitól füg­gően azonban egyéb oldószereket, így eta­noit, dioxánt, etilénglikol-dimetil-étert, ben­zolt vagy ecetsavat, vagy ezek egymással vagy vízzel alkotott elegyeit használhatjuk. A redukálással eltávolítható védőcsopor­­tokra példaként az aril-szulfonil-csoportot, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents