200440. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új ariloxi-cikloalkanol-amino-alkilén-arilketon-származékok és ezeket hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

23 HU 200440 B 24 sós mellékhatások kevésbé jelentkeznek mint egyéb hasonló hatású szintetikus gyógysze­reknél a találmány szerinti eljárás vegyüle­­tei igen jelentős farmakológiai profillal ren­delkeznek. A találmány szerinti vegyületek beadása esetében nincs szükség diuretiku­­mokkal vagy béta blokkolókkal való kiegészí­tő terápiára, és a vesén átáraraló vérmennyi­ség megnövekedése következtében vesebaj kezelésében is alkalmazhatók, valamint hasz­nálhatók kongesztív szivhibák kezelésében is. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek farmakológiai hatásának vizsgála­tára különféle standard laboratóriumi vizsgá­latokat használhatunk, Így például a vérnyo­máscsökkentő hatás meghatározására használ­hatjuk az SHR patkány (Spontaneously Hi­­pertensive Rat) vizsgálatot, valamint az alfa­­-adrenerg receptor blokkoló hatás meghatá­­-adrenerg receptor blokkoló hatás meghatá­rozására is standard módszereket alkalmaz­hatunk, altatott kutyáknál agonistaként fe­­nilefrint használva. : Standard vizsgálatok alapján a találmány szerinti vegyületek vér­nyomáscsökkentő hatása emlősöknél orálisan beadagolva patkányok esetében 1-30 raól/kg (MPK), kutyáknál 0,1-10 MPK dózis tarto­mányban van. Mindezek alapján, valamint ha­sonló hatású ismert gyógyszerekkel való ösz­­szehasonlítás alapján azt mondhatjuk, hogy a vegyületek ember esetében a körülbelül 0,1- -10 MPK/nap dózis tartományban hatásosak. Természetesen az egyéni dózisok a betegség komolyságától és természetétől, a beteg korá­tól és általános kondíciójától, valamint a ha­tóanyag beadásának módjától függenek, mindezeket az orvos határozza meg. Előnyős beadási mód az orális úton tör­ténő beadás. Orális beadás esetén tájékoztató hatásos dózistartomány: 0,1-10 MPK, előnyö­sen 1-2,5 MPK naponta. Ha a beadás parente­­rálisan történik, megfelelően alacsonyabb dó­zis-szinteket alkalmazunk. Orális beadás céljára a hatóanyagot ke­mény vagy lágy zselatin kapszulákba zárhat­juk. Általában úgy járunk el, hogy a ható­anyagot a gyógyszeriparban szokásosan használt hordozó- vagy kötőanyagokkal, igy zselatinnal, különféle keményítőkkel, laktóz­­zal, kalcium-foszfáttal vagy porított cukorral keverjük. A gyógyszeriparban szokásosan használt hordozók közé értendők a tabletta granulációt elősegítő lubrikánsok is. Megfele­lő lubrikánsok például, a talkum, sztearinsav, kalcium-sztearát, magnézium-sztearát és cink-sztearát. A gyógyszeriparban szokáso­san használt hordozók körébe tartoznak a beadás utáni feloldódást elősegítő, a szét­esést elősegítő szerek, a festékek a színező anyagok, valamint az ízesítő szerek. Folyékony gyógyszerkészítmények ese­tén használható folyékony kötőanyagok a víz és az alkoholok, így az etanol, benzil-alkohol és a polietilén-alkoholok, felületaktív anya­gokkal vagy azok nélkül. Általában előnyös folyékony kötőanyag lehet a víz, sóoldat, dextróz és glikololdat, így például egy vizes propilén-glikol ■ vagy polietilén-glikol vizes oldata. Folyékony készítményként készíthe­tünk steril injektálható oldatokat, ezek ren­desen körülbelül 0,5-25 tömeg*, előnyösen körülbelül 1-10 tömeg* hatóanyagot tartal­maznak oldatban. Bizonyos helyi és parente­­rális készítmények esetén különféle olajokat használhatunk hordozóként vagy kötőanyag­ként. Ilyen olajok lehetnek az ásványi ola­jok, glicerid olajok, így a lardolaj, tökehal­­máj-olaj, földimogyoró-olaj, szezámolaj, kuko­ricaolaj és szójaolaj. Ha a vegyület oldhatat­lan a választott hordozóanyagban, szuszpen­­dálószereket, valamint viszkozitásszabályozó szereket adhatunk hozzá, így például magné­­zium-alumínium-szilikátot vagy karboximetil­­cellulózt. Mindezek mellett puffereket, tartó­sítószereket és emulgeálószereket is alkal­mazhatunk. Parenterális dózis egység esetén az ak­tív hatóanyag körülbelül 0,05-20 tömeg*, elő­nyösen körülbelül 0,1-10 tömeg* lehet, az összes folyadékmennyiségre vonatkoztatva. A többi komponens(ek) az előzőekben felsorolt adalékanyagok bármelyike lehet. Az injekció irritáló hatásának minimálisra csökkentése céljából ilyen készítményeknél valamilyen nem-ionos felületaktív anyagot alkalmazha­tunk, amelynek hidrofil-liofil egyensúly (HLB) körülbelül 12-17 között van. A felület­aktív anyag mennyisége ilyen készítmények esetén körülbelül 5-15 tömeg* lehet. A felü­letaktív anyag lehet egy olyan vegyület, amelynek a HLB értéke az előbb említett HLB értéktartományba esik, de alkalmazhatjuk a parenterális kiszereléseknél szokásos felület­aktív anyagok keverékét is. Ilyen anyagok lehetnek a polioxietilén szorbit zsírsav észte­rek, például szorbit monooleát, és a propi­­lén-oxid és propilén-glikol kondenzációjával keletkező hidrofób bázisú etilén-oxid nagy­­molekulasúlyú adduktjai. tAz alább következő példák a találmány szerinti eljárással előállított vegyületeket ha­tóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítmé­nyekre vonatkoznak. Ezekben a példákban a hatóanyag a 11. példában leírt módon előállí­tott vegyület, vagyis (lcC,2oC,3ß)-6,7-dihidro­­-5- {[ {2- hidroxi-3-f enoxi-ciklopentil)amino ] me­­til}-2-metilbenzo(b) tiofén-4 (5H)-on hidroklo­­rid. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 14

Next

/
Thumbnails
Contents