200436. lajstromszámú szabadalom • Eljárás veszélyes folyékony és iszapszerű húsipari hulladékok ártalmatlanítására
7 HU 200436 B 8 Az eljárással biztosítható műszaki haladás sarkpontja, hogy olyan trágyázástechnológiailag mellőzött, fölégetéses megsemmisítésre Ítélt, évente megtermelődő szevesanyag felhasználásával oldjuk meg a feladatot (együttes- kezelési gyakorlatot) a gabonaszalmával, melynek szervestrágyaképző értékét a fenti húsüzemi hulladék, a hagyományos istállótrágya szintre emelheti, illetve annak megfelelő felhasználását biztosíthatja. A technológia a már meglévő hulladék szállító (szabvány szippantó, konténer stb.) járművekkel, az alagcsövezéssel vizrendezett táblákon, normál agrotechnika keretében illesztve, a szerves, .almos istállótrágyázás* módszerével s minden .maradandó* azaz termőhely-elvonó beruházási építmény nélkül valósul meg, illetve valósítandó meg. A találmány feladatát, pl. a filtrációs fázisszétválasztást olyan természetes fizikai közegben (szalmaágy, talajréteg) oldja meg, ahol a terhelési folyamat kiváltotta gravitációs vizmozgás biztosítja az oxidativ (aerob) biológiai élettér felújuló fennmaradását mindaddig, amig a termofil folyamat a C : N arányt az anaerób tartósító állapothoz ki nem alakítja. A szalmaágy és az adalék hulladék homogenizálását nem a többszöri keverés, hanem az egyszeri átrakás - a trágyaágyról leemelés s a tábla széli szarvasba átrakás - művelete oldja meg, ami a szalmás jellegnek megfelelő agrotechnikai .érettséget* 6-12 hónapi tárolás után is biztosítja. Az istállótrágya konzisztencia (félérett állapot) fennmaradását és gyakorlati alkalmazhatóságát az előkisérletek igazolják. A szalmában visszamaradó szüredékek lebomlottak, a szaru (szórcsomók) anyagok a szalmával elkeveredtek, a köröm (papucs) lágy anyagai leépültek, s a szalma elveszítette rugalmasságát, de megtartotta szálasságát, s ezzel a gépi szervestrágyaszórásnak megfelelő állagot biztosított. A találmány szerinti eljárás alapján az ún. .félérett*, a gépi szórhatósági igénynek megfelelő konzisztencia tartósan biztosítható a trágyaszórásban, s a teljes mineralizáció folyamat a beszántást követően indulhat meg. így a talaj fizikai - vízgazdálkodási - tulajdonságai javításában, az alkalmazott tömeg arányában a szervesanyag hatás szükség szerint biztosítható. Mindezek alapján az újdonság jelleget nem rontja, inkább erősíti az a számos empirikus gyakorlati elem, ami külön-kűlön az egyes elemeket szervestrágya készítésre (pl. erjesztett szalmatrágya) vagy komposzt adalékként, előkezelt állapotban (pl. szaruliszt, vér, halliszt stb.) esetleg közvetlen szántóföldre hordva (pl. bendőtrágya stb.) már eddig is felhasznált. Hiszen a találmányi alapfeladat: a húsipari folyékony hulladékok együttes, és keletkezési meneti igény szerint való fogadását és fázisbontással együttes szalmatrágya érlelését a nagyüzemi hasznosításnak megfelelő technológiába illeszkedően, az ismert eljárások még célul sem tűzhették ki a részelemes felhasználással. A húsipari nagyüzemi technológia és a gépesített gabonatermesztés szerves hulladékainak együttes kezelésével ugyanakkor a talaj szervesanyag körforgásba visszajuttatást ez a technológia nemcsak elősegíti, de folyamatmenete megvalósításában elkerülhetetlenül ki is kényszeríti. A találmány szerinti eljárást a következőkben példával szemléltetjük. Példa 30 m3/napi folyékony, iszap és pépszerű, közcsatornába nem üríthető (veszélyes) húsüzemi hulladék melyben túlnyomó a szerves, úszó, lebegőanyag, s a szárazanyag 10X tömegarányt képvisel, keletkezési folyamatában az alábbi, találmány szerinti eljárást alkalmazzuk. A fogadó, kezelő és felhasználó területet, jól megközelíthető, alagcsövezéssel vízrendezett szántóföldi táblán jelöljük ki, melynek szélén 6 m-es sávon barázdáló-bakhátas szántással talaj (másodlagos) szűrőágyat alakítunk ki. A talaj szűrőágyra 6 x 16-17 m = = 100 m^-es szakaszolásban elsődleges szalmaszűrő - 1 m-es kazaltómörségű (60 kg/m3) szálas terítéket - alakítunk ki. Ehhez 100 x x 60 = 6000 kg, azaz 6 6/szakasz száraz szalma szükséges rétegenként, melynek 100 miében 95 m3 a bezárt atmoszféra, a légfázis. A napi 30 m3 szippantott, konténeres hulladék felszíni terítéssel kerül a szalmaágyra. A 10X-nyi (3 m3) szilárd fázist a gravitációs vízmozgásból a szalmaágy visszatartja, míg a vizet a talajtalpon átszűrve az alagcsövekbe vezeti. Számszerűen, az első napi 30 m^ból a 3 m3 szárazanyagot kiválasztó szalmaágy egyben a vizfázisból is feltöltődik. Tömegének (6 tonna) háromszoros vízkapacitási értékét 3 x 6 = 18 t vizfázis megkötésével tölti fel. így az eredeti 95 m3 (95%-os) légtérfogat a feltöltődÓ8sel (3 + 18 m3 =)74 m (74X) térfogatúra csökken. Fölös - talajra jutó - víz Így 9 m3, ami a talajszűrőt terheli az első nap. A második - és minden további - nap, már csak a 3 m3 szárazanyag rakódik le, így újabb 3 m^el csökken a légtérfogat, ami naponta ismétlődik a terhelés alatt. A vizfázis ezzel szemben teljes egészében átgravitál a talajtalpra s befolyik az algcsó gyűjtőrendszerbe. A gravitációs rétegmozgással távozó víz viszont nap mint nap a szűrőréteg teljes légterét átöbliti, amikor maga előtt kiszorítja a mikrobiálisan elhasznált (CO2 - telítésű) 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6
