200433. lajstromszámú szabadalom • Merülőtest, különösen biológiai szennyvíztisztítási műveletek végrehajtásához

1 HU 200433 A 2 A találmány merülőtestre vonatkozik, amely elsősorban biológiai szennyviztisztitási műve­letek, valamint fermentációs folyamat végre­hajtásához alkalmazható. A merülótestes szennyviztisztitó beren­dezések a merülótárcsás berendezések to­vábbfejlesztett változatainak tekinthetők, amelyekre nagyobb fajlagos felület - és ezál­tal nagyobb fajlagos teljesítmény, vagy tisz­títási hatásfok -, valamint kisebb fajlagos anyagigény - és ezáltal olcsóbb konstrukció - jellemző. Ugyanakkor közös jellemzőjük, hogy a többi biológiai szennyviztisztitási el­járásnál lényegesen kisebb a fajlagos ener­giaigényük, annak köszönhetően, hogy a me­rülótárcsás, vagy merülőtestes szennyvíztisz­tításban nem a tisztítandó szennyvizet, ha­nem csak a biofilm-hordozó merülötárcsákat, vagy merülótesteket mozgatják a szennyező anyagok és a mikroorganizmusok érintkezte­­tése és a mikroorganizmusok lélegeztetése céljából. A kis fajlagos energiaigény miatt a me­rülótárcsás vagy merülótestes szennyviztisz­titási technológia - az energiaárak állandó növekedése miatt - egyre nagyobb mérték­ben terjed, már csak azért is, mert a tech­nológiának egyéb előnyei is vannak, neveze­tesen a cseppelhordás nélküli üzemeltetés, a szag- és zajmentesség, valamint az érzéket­lenség a terhelés ingadozására. A technológia rohamos terjedése világ­szerte felvetette a konstrukció továbbfej­lesztésének az igényét. A félig vízbe merülő forgó tárcsák vi­szonylag kis fajlagos felületűek, és alaktartó kivitelezésük meglehetősen nagy fajlagos anyagfelhasználást igényel. A fejlesztés egyik első fázisában a merülötárcsákat nem­csak forgó tengellyel kötötték össze, hanem számos helyen, a tárcsák teljes felületén is. így a tárcsák vastagsága csökkenthető, és ugyanakkor megnövekszik az egységnyi tér­fogatba beépített biofilm-hordozó felület. így már merülótestek jönnek létre, amelyeket egybefüggő, félig a vízbe merülő, forgó, henger alakú testek alkotnak, amelyek a mikroorganizmusok megtelepedésére alkalmas belső üregrendszert tartalmaznak, amelyeket a tisztítandó szennyvíz és a levegő jól át tud járni. Az ilyen merülőtestekre néhány ti­­zedmilliméteres műanyaglemez-falvastagságok, és néhány centiméteres csatornaátmérők vagy -átlók jellemzők. Az üregeknek ugyanis a merülótest belsejében csatornákat kell al­­kotniok, különben az elöregedett, leváló mik­roorganizmusok eltávozása a merülőtestból nem biztosítható. A csatornáknak a merüló­test sugarával lehetőleg minél nagyobb szö­get kell bezárniok a forgás közben fellépő hidraulikai ellenállás csökkentése és a jó át­­öblítés céljából. Amint erre fent utaltunk, a merülóteste­ket általában műanyag profillemezekből gyártják, mégpedig vagy úgy, hogy a profil­lemezeket a forgó tengelyre feltekercselik, ami speciális gyártástechnológiát, illetve szerszámot kiván; vagy pedig a profillemeze­­ket tortaszelet alakú testekké ragasztják össze, és e testeket egy dobkeretbe befog­ják. A 4 692 241. számú USA szabadalmi le­írás szerinti merülótest lamellákból álló be­­tétt'estjei úgy vannak kialakítva, hogy a la­mellák rudakra vannak felfűzve, és a szom­szédos lamellák között távtartó elemek van­nak. így a lamellák között labirint-rendszert alkotó rések alakulnak ki. E megoldásoknak több hátránya van. Nevezetesen: a rudak megnövelik az áramlási ellenállást; esetleges sérülések miatt a javítás vagy csere céljából a szegmenseket szét kell szedni, és újra össze kell rakni; a rudak átvezetésére szol­gáló lyukak az üzemelés során - minthogy a szegmens imbolyog a forgástengelyen elóbb-utóbb kitágulnak, ami végülis a merü­­lőtest tönkremeneteléhez vezet; végül hát­rányt jelent a merülőtest szerkezeti bonyo­lultsága is. A dobkeretbe befogott merülőtest-töm­­bök - bár egyszerű szerkezetek, könnyen és olcsón gyárthatók - általában meghibásodásra hajlamosak. A tortaszelet alakú merülötest­­-tömbök és a dobkeret a gyakorlatban soha nem illeszhetök tökéletesen egymáshoz, ami­nek következtében a merülótest-tömbök for­gás közben - hacsak tizedmillimétereket is - mozognak a dobkeretben. Ez a minimális moz­gás meglehetősen gyakran - a merülótest évi egy-két millió fordulata alatt - a tömbök tönkremenetelét eredményezi. További problémát jelent a merülótest sugarára merőleges átömlőcsatornákba a viz és a levegő bevezetése, és onnan történő ki­vezetése. E célból a dobkereten általában távtartó elemeket helyeznek el, amelyek lehe­tővé teszik, hogy a tortaszelet alakú merülő­test-tömbök között a tisztítandó szennyvíz és a levegő szabadon áramoljék. A dobkeret azonban az egész merülótestet szerkezetileg bonyolultabbá teszi, ami azzal a további hát­ránnyal is jár, hogy megnövekszik a merüló­test idő előtti tönkremenetelét okozó illeszté­seknek a száma. A találmány feladata, hogy olyan, alap­vetően a biológiai szennyvíztisztításban használható, forgatható merülótestet szolgál­tasson, amely a jelenleg ismert hasonló célú megoldásoknál olcsóbban és egyszerűbben ál­lítható elő, ugyanakkor élettartama hosszabb, megbízhatósága nagyobb, és kifogástalanul lehetővé teszi a folyadék és levegő rajta ke­resztül történő átáramlását. A találmány azon a felismerésen alap­szik, hogy a belső csatornákkal rendelkező, műanyag tömbökből felépített merülótestek fent részletezett hiányosságai kiküszöbölhe­tők, ha a tömböket nem dobkeretbe fogva csatlakoztatjuk a forgatótengelyhez, hanem mint önmagukban merev szerkezeteket köz-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents