200428. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szilikátbázisú habosított utószilárduló anyag előállítására

1 HU 200428 A 2 A találmány szilikátbázisú habosított utószi­lárduló anyag előállítására szolgáló eljárásra vonatkozik. Az energiagondok fokozódásával világ­szerte előtérbe kerültek az épületek hőszige­telésének minél tökéletesebb és gazdaságo­sabb megoldására irányuló törekvések, annál is inkább, mert számos helyen - például Ma­gyarországon - szigorodtak az építési ható­ságok által előírt hótechnikai követelmények is. A nem iparosított (paneles) módszerrel történő lakásépítésben olyan kézi falazóele­mekre van szükség, amelyek hőszigetelő ké­pessége igen jó, szilárdságuk megfelelő, idó­­állóak, térfogat-tömegük viszonylag alacsony, és kiegészítő hószigetelés nélkül kielégítik a hőtechnikai követelményeket. Ilyen tulajdonságúak a porózus falazó­anyagok, amelyek különféle alapanyagokból és egymástól eltérő technológiával gyártha­tók, beruházási költség- és gyártási energia­­-igényük azonban általában meglehetősen ma­gas. Megfelelő hőszigetelő képességű építő­anyagok előállításának régóta ismert módja a könnyű, porózus adalékanyag (perlit, poli­­sztirolgyöngy, vulkáni tufák, duzzadó agya­gok stb.) alkalmazása. Itt hagyományos elem­gyártási technológiát alkalmaznak, ami körül­ményes, nagy az élőmunka-igénye, és ezek­nek az elemeknek a tulajdonságai sem elégíti ki minden esetben a támasztott követelmé­nyeket. Porózus építőelemek gyárthatók azonban például olyan módon is, hogy a cement kötő­anyagú mátrixban (nyers keverékben) kémiai úton gézt fejlesztenek, vagy a mátrixba hab­képző vegyszert kevernek, miáltal az anya­got sejtesítik (pórusossá teszik). A betonban kialakult pórusok egymással kapcsolatban állnak; ez a tény magyarázza a jelenleg is­mert gáz- és habbeton anyagok nagy vízfel­­vevó képességét. Hátrányos tényező továbbá, hogy a gáz- és habbetonok gyártásához nagyméretű és költséges berendezésekre van szükség (pl. autokláv a gőzöléshez). A jelenleg alkalmazott gázképzési vagy habositási technológiával készített kis test­sűrűségű elemek (formatestek) sejtesített ön­­tömasszából való előállítása még más szem­pontból is problematikus, nevezetesen a for­mába öntött massza zsugorodik, térfogata a megszilárdulás közben jelentős mértékben csökken. A zsugorodás nem szabályozható, a félkész elemeket vagy/és a megszilárdult ele­meket a végleges méret eléréséhez meg kell munkálni. További gondot jelent, hogy az is­mert öntőmasszákban a töltőanyag és a gáz­buborékok sűrűség-különbségük miatt szét­válnak, azaz a töltőanyagok ülepednek, a bu­borékok pedig felúsznak. Ezen okok miatt a késztermék testsűrűsége, szilárdsága és ru­galmassági modulusa nagymértékben ingado­zik, és e tulajdonságok még az egyes eleme­ken belül sem homogének. A fent részletezett hátrányok kiküszö­bölésére irányul a 161 195. számú magyar szabadalmi leirás tárgyát képező eljárás, amelynek az a lényege, hogy a töltőanyaghoz vizüveg oldatot adnak, kiülepedés ellen pe­dig legalább 5000 mólsúlyú kolloid anyagot adagolnak. A végtermék anyagszerkezete azonban nem habszerű. A 347 319 számú osztrák szabadalmi le­írás szerint könnyű beton előállításához töltő­anyagot, hidraulikus kötőanyagként pedig egy 11 Cb0.7A1203.CbX2 bázisú künkért- gyorsan szilárduló különleges cementet - alkalmaznak, ahol az X egy halogén eleqi. Pó­rusképzőként stabilizált habositószereket használnak. A habosított iszapot a megszilár­dulás után aprítják, és az apritékot könnyű adalékanyag gyanánt alkalmazzák. Az eljárás hátránya, hogy speciális cementfajta alkalma­zásán alapul, amelyet az ipar nem álüt elő, kereskedelmi forgalomban nem kapható, Így egyrészt költséges, másrészt a végtermék felhasználás szűk területre korlátozódik. Közismert, hogy a normál portlandce­­mentek szilárdulási ideje a habosított rend­szerekben nagymértékben lelassul, így a kö­tési idő alatt a gázbuborékok (légbuborékok) a mátrixból kiválnak, a töltőanyagok pedig ülepednek. E jelenség kiküszöbölésére a 181 108. számú magyar szabadalmi leirás sze­rint az öntőmasszába a különféle hidraulikus kötőanyagok és a habképző adalék mellett ez utóbbi mennyiségére számítva 40-300 tömeg% kolloidális kovasav-tartalmú folyadékot- hidrolizált etilszilikátot - adagolnak, amely­nek Si02-tartalma 16-22%. Az Így előállított iszaphab mintegy két órás időtartamon belül kiülepdés nélkül megszilárdul. A kolloid disz­perz anyag segíti elő a sejtszerkezet ülepe­désmentes kialakulását, emellett a cementkö­tést is meggyorsítja. A kolloid cementnek, vagyis a habbeton habarcs kötőanyag-kom­ponensének köszönhetően jól érvényesül ugyanis a .London'-féle diszperziós vonzó­erő, azaz a kolloid részecskék közötti köl­csönhatás (adhéziós erő). Ennek az eljárás­nak is súlyos hátránya, hogy a hidrolizált etilszilikát nem tömeggyártmány, a kereske­delmi forgalomban nem kapható, ezért az al­kalmazhatósági területe igen korlátozott, és a keverékbe juttatandó speciális anyag miatt a gyártás meglehetősen költséges. Ismeretes, hogy a habok stabilitása- egyéb tényezők mellett - igen nagymérték­ben függ a két habhártya felületén kialakuló elektromos kettős rétegtől. Ezért a 187 342. számú magyar szabadalmi leírásból megismer­hető megoldás szerint a hab előállítása köz­ben elektrosztatikus módszerrel elektromos töltéseket visznek a habanyagba, aminek eredményeként különösen erőteljesen érvé­nyesül az elektromos kettősréteg stabilizáló hatása. A módszer hátránya, hogy egyrészt 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents