200424. lajstromszámú szabadalom • Golyós őrlőszerkezet
7 HU 200424 B 8 oly módon növekszik, hogy az örlótestek anélkül ütköznek az 1 hengeres ház belső falának, hogy repülés közben őrlőmunkát végeztek volna. Azáltal, hogy az örlótestek emelkedési szöge megnövekszik, a teljesítményfelvétel is nagyobb lesz, és mivel az órlótestek az 1 hengeres ház belső falfelületének ütköznek, az őrlési feltételek romlanak, az őrlési teljesítmény csökken, a fajlagos energiafelhasználás ugyanakkor megnövekszik. Az őrlési folyamat tehát leghatékonyabban az oC szög javasolt tartományon belül történő megválasztása esetén játszódik le. A4, 5, 6 és 7 elválasztógyűrűk hí, h2, ha és hí szélességei az 1 hengeres ház 3 geometriai hossztengelye mentén az örlendó anyag előrehaladási irányában exponenciális összefüggés szerint csökkennek. Könnyen őrölhető anyagok esetében, valamint olyan esetekben, ahol az őrleményben lévő szemcsearányokkal szemben nincsenek szigorú előírások, a 4, 5, 6 és 7 elválasztógyűrűk az 1. ábra szerint, egymással párhuzamosan rendezhetők el. A 2. ábrán feltüntetett elrendezést olyan esetekben célszerű választani, ahol az őrlemény szemcséinek intenzív morzsolására is szükség van, és a késztermékben lévő szemcsenagyságra vontkozóan szűk szórástartomány van elöirva. Ez a találmány szerinti változat különösen nehezen Őrölhető szilárd anyagszemcsék őrlésére alkalmas. Az 1 hengeres ház belső terének elülső 8, 9 és 10 zónáiban, ahol az örlendó anyag durvább szemcséi találhatók, az örlótestek .vizesésszerű' üzemmódban, ütőhatást kifejtve végzik az őrlést. Ehhez a 4 és 5 elválasztógyűrűk hí és h2 szélességét úgy kell megválasztani, hogy az őrlőtestek lehető legnagyobb tömegben történő emelése biztosított legyen, azaz a 4 elválasztógyűrű hí szélességének az 5 elvélasztógyürü h2 szélességénél nagyobbnak kell lennie. Az örlendó anyagszemcsék mérete az 1 hengeres házon belül történő előrehaladás közben az örlótestek által kifejtett hatás következtében egyre csökken. Éppen ezért a 11 és 12 zónákban, ahol a szemcseméret már kisebb, mint 0,2 mm, nem célszerű az előző zónákhoz hasonló, ütőhatáson alapuló őrlést végezni. Ez nemcsak az örlótestek fokozott elkopásához, a 4, 5, 6 és 7 elválasztógyürűk károsodáséhoz vezethet, hamen adott esetben a kívánt hatással ellentétes agglomeráló hatást válthat ki. A 4, 5, 6 és 7 elválasztógyűrüket tehát a szemcseraéretek változásának megfelelően, az örlendó anyag előrehaladási irányéban exponenciális összefüggés szerint csökkenő hl, h2, ha és hí szélességekkel célszerű kialakítani. Az 1 hengeres ház körbeforgása közben a 4, 5, 6 és 7 elválasztógyürűk mindegyike olyan őrlőtesttömeget kanalaz, amely tömeg a 6 hí, h2, h3, illetve hí szélességekkel arányos. A 4, 5, 6 és 7 elválasztógyűrűk az őrlőtesteket 85-90°-os szögnek megfelelő magasságba emelik fel, és lavinaszerűen dobják le. Az őrlőtestek a legnagyobb ütóenergiát a 8 és 9 zónákban fejtik ki, ahol a legszélesebb 4 elválasztógyürű található. Az örlendó anyag előrehaladási irányában továbbhaladva az órlőtestek energiája exponenciálisan csökken, legkisebb értéket a 12 zónában veszi fel, mivel itt az órlóhatás túlnyomórészt kereszt- és hosszirányú morzsolóhatásként jelentkezik. A 4, 5, 6 és 7 elválasztógyűrűk 1. ábra szerinti párhuzamos elrendezése esetén a 8, 9, 10, 11 és 12 zónákban az örlótestek pulzáló mozgása alakul ki. Az örlótestek energiaállapotai a 8, 9, 10, 11 és 12 zónákban az 1 hengeres ház körbeforgásai során periodikusan változik, minimális és maximális érték között. A találmány ezen változatát tehát célszerű olyan anyagmennyiségek őrlésére használni, amelyek az órölhetöség szempontjából különböző jellemzöjű szemcséket tartalmaznak, vagyis könnyen és nehezen őrölhető anyagrészekből állnak. A 2. ábra szerinti kialakításnál az 5 és a 7 elválasztógyürűk a 4 és a 6 elválasztógyürűkhöz képest OO^-kal elforgatva vannak elrendezve. Ez az elrendezés az 1 hengeres ház körbeforgása során a 8, 9, 10, 11 és 12 zónákban az örlótestek stabil energiaállapotát eredményezi, hiszen az örlótestek tömegének helyzeti energiája attól függ, hogy a 4, 5, 6 és 7 elválasztógyűrűk az órlötesteket milyen magasságba emelik fel. A találmány ezen változatát tehát célszerű olyan anyagmennyiségek őrlésére alkalmazni, amelyek az őrlési tulajdonságokat tekintve közel homogén szemcsékből állnak. Ha a szomszédos 4, 5, 6 és 7 elválasztógyűrűk egymáshoz képest 90°-nál nagyobb vagy kisebb szögben - például 103°-kal, vagy 82°-kal - elforgatva lennének elrendezve, úgy az örlöszerkezet szerelése rendkívül nehézkessé válna. A 4, 5, 6, és 7 elválasztógyürűk hí, h2, ha és hí szélességeinek az örlendó anyag előrehaladási irányában exponenciálisan csökkenő kialakításával az örlótestek racionális hosszirányú energiaeloszlása érhető el. A kedvező energiaeloszlás szelektív őrlöhatást eredményez, ami azt jelenti, hogy a 8, 9, 10, 11 és 12 zónákban a szemcseméreteknek megfelelő legkedvezőbb órlóhatás érvényesülhet, a fajlagos energiafelhasználás ' csökken, és az őrlemény szemcseszerkezete stabilizálódik. A 3-4. ábrákon feltüntetett találmány szerinti golyós örlöszerkezet a következőképpen működik: A S hosszúságú 14, 15, 16 és 17 elválasztógyűrűk a szomszédos elválasztógyürűkhöz képest 180°-kal elforgatott helyzetben 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
