200412. lajstromszámú szabadalom • Eljárás megnövelt biológiai értékű takarmány vagy takarmánykompozíció előállítására termikusan vagy hidrotermikusan kezelt cereáliák és/vagy egyéb, különösen pillangós növények magvainak felhasználásával
1 HU 200412 A 2 A találmány tárgya eljárás megnövelt értékű takarmány vagy takarmánykomponens előállítására termikusán vagy hidrotermikusan kezelt cereáliák és/vagy egyéb, különösen pillangós, növények magvainak felhasználásával. Ismeretes, hogy a takarmányokban lévő két legfontosabb tápanyag - a szénhidrát és a fehérje - mennyiségét döntően a növény fajtája, a termesztés körülményei határozzák meg. Azt azonban, hogy a takarmányokban lévő tápanyagok - az élő szervezetbe jutva - milyen mértékben elégítik ki a táplálkozási igényt, a biológiai szükségletet, több tényező befolyásolja. A takarmányok biológiai értéke az élelmiszerek konyhai feldolgozásának analógiájaként - technológiai úton növelhető. A gyakorlati takarmányozás szempontjából - többek között a különböző cereáliák és egyéb, különösen pillangós, növénymagvak keményítőjének feltárását célzó technológiáknak lehet jelentősége. A takarmányok fő energiahordozóját, a keményítőt, a cereáliák és egyéb magvak 25- -27%-ban tartalmazzák. A keményítőt - mint oligoszacharidot - a haszonállatok közvetlenül nem tudják hasznosítani. Azt az emésztőrendszerben előzetesen lebontják. Tekintettel arra, hogy emésztőtraktusban meghatározott ideig tartózkodó takarmányok keményítőjéből csak annyi hasznosul, amennyit ezalatt az idő alatt az enzimek lebontanak, célszerű a hatékonyabb értékesülés érdekében a takarmányokat a feletetés előtt feltárni. A feltárás szükségességét támasztja alá az a tény is, hogy a fiatal korú emlős haszonállatok az élet kezdeti szakaszéban nem rendelkeznek kellő aktivitású keményitőbontó enzimrendszerrel. így pl. az újszülött malac hasnyálmirigyében nincs keményítőbontó enzim; az amilázaktivitás csak a 6-8. hetes korukban éri el a teljességét. Ezért, ha feltáratlan cereáliák őrleményét tartalmazó malctápot etetünk, hasmenés léphet fel. Ugyanis a malac a keményítőt nem tudja teljes mértékben megemészteni és így ez részben az állat vastagbelébe kerül. Itt a mikroorganizmusok a keményítőt megerjesztik, savakat képeznek. Az így irritált bélnyálkahártya a vizet nem képes felszívni és ennek következtében fellép a .takarmányozási hasmenés’, amely jelentős mértékű elhullást okozhat. A borjú hasnyálmirigye sem termel születéskor amilázt. Az amilázaktivitás a kifejlett kérődzőben is mérsékelt - miután alig jut a középbélbe keményítő - alig kétharmada a mindenevők amilázaktivitásának. Ismert, hogy valamennyi szénhidrát kizárólag csak monoszacharid formájában szívódik fel. A borjúnál a keményítő és a maltóz csak több hetes korban emésztődik érdemleges mértékben. Az első hetekben tehát csak hidrolizált keményítő adagolható a borjúnak, az is csak lassan növekvő mennyiségben. A részben hidrolizált keményítőt tartalmazó cereáliáknak - a fentiekben említett hasznosítási lehetőségen kívül - a prémesállatok és a halak takarmányozásában is jelentős szerepe van. Ezen túlmenően biológiailag jól hasznosíthatók a fehérjében gazdag takarmányok egymenetes silózásánál. A pillangósok és zsenge fűfélék természetes erjeszthetöségét a legegyszerűbben úgy fokozhatjuk, ha nagy erjesztő szénhidráttartalmú anyagokkal egészítjük ki olyan dózisban, hogy a takarmányok cukorkoncentrációja elérje a minimális 2-3 százalékot. Szénhidrát kiegészítésként hatékonyan felhasználható - többek között - a kukorica-dextrin, a feltárt kukoricadara stb. A keményítő feltárásra, illetve a hidrolizálására többféle technológiai lehetőség ismert. A jelentősebbek; a nedves, a hideg és a termikus eljárás. A nedves eljárásnál folyékony fázisban a fehérjéktől mentesített szeparált szubsztrátumot, az ún. keményitótejet savas, savas-enzimes, enzimes, enzimes-enzimes eljárással a kívánt dextrin, maltóz, illetve dextróz (glükóz) tartalomig hidrolizáljuk. A vegy- és gyógyszeripari igényeket kielégítő, nagy tisztaságú végtermékek dextrin, maltóz, maltodextrin, keményítőszörp, keményitőcukor, dextrózmonohidrát - gyártása csak az igen komplikált, idő- és eszközigényes nedves eljárással valósítható meg. A takarmányozási élettani paramétereket kielégítendően azonban nincs szükség az előzőekben említett költséges nedves technológiára. Megfelelő hatásfokú keményítő feltárást érhetünk el ún. hideg és termikus eljárással. Az ún. hideg eljárással a cereáliák magjainak szétaprításával - darálásával, őrlésével, roppantásával a felület megnagyobbodását érjük el, így az enzim hozzáférhetőségét növelve az emészthetőséget fokozzuk. A termikus ejárásoknál megkülönböztetjük az ún. száraz eljárást és az ún. hidrotermikus eljárást. A száraz termikus eljárásnál a mag felmelegítése nedvesítés nélkül - forró levegővel, infravörös mikrohullámú besugárzással - történik. A hidrotermikus eljárásnál a cereáliák és egyéb gabonák magjait intenzív gőzbehatásnak teszik ki. Gyakorlati példák igazolják, hogy mind a termikus - gőznedvesítés nélküli - mind a hidrotermikus feltáró eljárással a takarmányozási követelményeket kielégítő keményítőfeltárást lehet elérni. .Az ipari takarmány fehérje bázis növelésének kérdései' c. kutatási jelentésből is (Dr. Bajnógel Ferenc KÉKI Budapest 1979. 42. p.) kitűnik, hogy .... a termikusán illetve hidrotermikusan feltárt cereáliák felülete 3- -4-szer nagyobb, mint az eredeti térfogatuk, a sejtfalak felrepedtek, a keményítő elveszni 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
