200382. lajstromszámú szabadalom • Eljárás homlokzati épületelemek előállítására, valamint épületelem és eljárás annak homlokzaton való rögzítésére
1 HU 200382 B 2 A találmány tárgya eljárás, homlokzati épületelemek előállítására, továbbá az eljárással gyártott épületelem és az épületelem homlokzaton való rögzítésére szolgáló eljárás. Homlokzatokhoz épületelemek gyártása például vakolóanyagból (mész-cement-habarcsból), vagy kemény műanyaghabból ismert a szakmában, amely épületelemek lehetnek például párkányrészek. Ezek készülhetnek még fából, falazókőből, vagy nehézbetonból is, sót a felsoroltak közül néhány előregyártással is készülhet. A fenti megoldásoknak az építményekre való utólagos szerelése gyakran problematikus, mégpedig az alábbi okok miatt: Mint ismeretes, a faanyag a nedvességtartalom változása révén jelentős mértékben változtatja méreteit. Továbbá, a falazókövek párkányrészekként utólag nehezen és csak igen körülményesen rögzíthetők. A nehézbetonból készült párkányrészek, illetve befoglalórészek a nagy önsúlyuk miatt a régi falazatokon csak ritkán rögzíthetők megnyugtatóan. Továbbá, a vakolatanyagból készülő homlokzati részek méretei erősen korlátozottak. Végül, polisztirol habanyagból készített profilos elemek homlokzati díszként való alkalmazása gyakran azért nem jöhet szóba, mivel ezek nem rendelkeznek kellő merevséggel, nem eléggé tartósak és nem is tűzállóak. A fentiek alapján belátható, hogy az utólag kialakítandó, illetve elrendezendő homlokzati elemek igen problematikusak - akár párkányként, akár faragott kövekből kialakított faldíszekről, vagy hasonlókról is - legyen szó. Ehhez járul, hogy ezek a párkányrészek nem mind hőszigetelők, pedig éppen a födém magasságában helyezkednek el többnyire, ahol pedig általában bizonyos hőhidak alakulnak ki, következésképpen a párkányrészeket hőszigetelő anyagból kellene kialakítani. Ez tekinthető tehát a találmánnyal megoldandó feladatnak. A kitűzött feladatot a találmány szerint olyan eljárással oldottuk meg, amely homlokzati épületelemek előállítására való, és amelynél ezeket az épületelemeket túlnyomórészt habosított műanyagból és kisebb részben cementből, valamint vízből álló keverékből készítjük, amely eljárás során a keveréket kikeményedése után adott esetben marással alakítjuk. Előnyösen az épületelemnek az építményfal felőli oldalán V-alakú vályúkat marunk. A fenti eljárással előállított találmány szerinti épületelem nyers sűrűsége 0,2 - 0,4 kg/dm3 értékű. Ennek az anyagnak a fizikai tulajdonságai meglepően jók, például: nem törékeny, teljesen fagyálló, tűzálló, igen könnyű megmunkálni és kiváló hőszigetelő. (A hővezetési tényezője: lambda = 0,06 - 0,08 vv/mh°K. A kísérleteink során meglepve tapasztaltuk, hogy a fenti anyag forgó profilos megmunkálólemez segítségével könnyen megmunkálható, továbbá a rögzítőhorgony tetszőleges helyen, a kívánt mélységben, mindenféle nagyolómarás nélkül egyszerűen beverhető, így nincs szükség a horgonyvasnak a zsaluzatban történő körülményes tájolására és rögzítésére. A csekély önsúlynak köszönhetően nagytérfogatú profilos elemek, így pl. 1,5 m-es hosszúságú, 0,4 m kinyúlású és 0,3 m magasságú elemek utólag a külső falazatra ragaszthatok és horgonyzóhevederek révén a falon csavarozással rögzíthetők. A homlokzati épületelemek gyártása során a V-alakú vályúkba az említett könnyűbetonkeverék tölthető, majd a következő napon, a keverék kikeményedése, azaz kötése után a nyers homlokzati épületelemet marással munkáljuk készre. Ez történhet előnyösen úgy, hogy a nyers épületelemet marógépen, illetve marószerkezeten tolunk át. Az előtolás iránya íves párkányrészek esetén természetesen íves pálya mentén halad. A marószerkezet a nyers épületelem jó megmunkálhatósága következtében igen egyszerű elven dolgozhat: Egy, vagy több vízszintes tengelyt alkalmazhatunk, amelyek mindegyike középső hosszirányú horonnyal rendelkezik. Ennek a horonynak a hossza lehet pl. 1,0 méter, vastagsága pedig 4,0 mm. Ebbe rögzíthető az ugyancsak 4,0 mm-es lemezvastagságú alakos szerszámlap, amely a külső megmunkálószélén tükörképszérűén tartalmazza a megfelelő profilt. A profilos szerszámlap központosán rögzíthető a tengely hosszhornyában. A munkadarab előtolási irányára keresztirányban elhelyezkedő és azzal szembe forgó marótengely mindkét csapágyazása függőcsapok révén ingaszerűen van felfüggesztve. így a marótengely a vízszintes elmozdíthatóság mellett függőleges irányba is elmozdítható, sőt tájolás céljából tetszőleges ferde helyzetben is elrendezhető. A tengely tájolása után a csapágypajzsokat a függőleges tartóállványon rögzíteni kell. Más profilra való átálláskor csupán az alakos szerszámlapot kell cserélni, amely pedig rendkívül gyorsan és különösebb költségráfordítás nélkül elvégezhető. A találmány szerinti homlokzati épületelemek illetve épületrészek ezzel a marószerkezettel tetszőleges helyeken láthatók el megfelelő profilokkal, mégpedig nem csupán a látható oldalukon, hanem az alsó, illetve felső oldalukon is. A felső oldalukon pl. kis vályúk marhatók, amelyek utólag nehézbetonnal kitölthetők és egyúttal szolgálhatnak a vasalásrudak befogadására. Az ilymódon betonvasalás révén összekapcsolt több épületelem révén növelhető pl. a lépésszilárdság, vagy ezek teherfelvevő pontokként szerepelhetnek, pl. ott, ahol lehorgonyzások készítendők, vagy pl. korlátok, mellvédek és hasonlók elhelyezésénél. Az épületelemeknek a falazat felőli oldalán is készíthetők marással vályúk, pl. nagyobb habarcsmennyiségek befogadására. Akinyúló homlokzati épületelemek oldalt tompán egymáshoz illeszthetők, vagy akár lépcsőzetesen, vagy fecskefarokszerű oldalkialakítások révén. A rögzítőhorgonyok előnyösen hajlított laposvasból készíthetők, amelyek és/vagy a bekötőd vasak utólag beverhetők a könnyűbetonba. A bekötővasak előnyösen két részből állnak, ezek közül az egyik a függőleges erőket veszi fel, a másik viszont a billentőnyomatékból származó vízszintes erőket viseli. Ez a másik rész körülveszi a függőleges horgonyrészt, úgyhogy az sem oldalirányban, sem pedig előre és hátra nem mozdítható el. A vízszintes heveder kialakítható úgy, hogy az az előzetesen, vagy utólag kialakított betonvasalást körülvegye, vagy pedig a szerelés közben legyen bebetonozva. Természetesen nem csak a homlokzati fallal párhuzamos vályúszerű bemélyedések marhatók az épületelemekbe, hanem arra keresztirányú, vagy akár ferde hornyok is. Ezek a könnyű megmunkálhatóság révén akár az építéshelyen is marással kialakíthatók, amivel különleges statikai követelmények is teljesíthetők. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 ■>
