200292. lajstromszámú szabadalom • Forgácsolószerszám

1 HU 200292 B 2 A találmány tárgya forgácsolószerszám, vágó­elemet hordozó tengellyel ellátott tartóval valamint a vágóelemet a tengellyel együtt a tartóhoz képest elfordító forgatóművel, amely a gépgyártás területén simító és durva simí­tó megmunkálásokra valamint nehezen meg­munkálható, nagy keménységű vagy szivós­­ságú anyagok, például hóálló acél megmunká­lására alkalmazható előnyösen. A 141 716 számú SU szerzői tanúsítvány olyan forgácsolószerszámot ismertet, amely­nek tartója valamint a tartóban forgathatóan elhelyezett tengelyen mereven rögzített ke­rek vágóeleme van. A vágóelem őt tartó ten­gellyel együtt történő elforgatására az is­mertetett forgácsolószerszám forgatómüvei rendelkezik, amelyet a tartóban rögzített tengelyen, a tengely vágóelemmel ellentétes oldalán felerősített zárókerék valamint a zá­rókerékkel együttműködő kilincs alkot. A kilincs elektromágnessel összekapcsolt rúdon van felerősítve. Az elektromágnes be­kapcsolása és lekapcsolása révén a vágóelem egy megadott szögtartománnyal mindig elfor­dul, így a vágóelem vágóélének elkopott sza­kasza 5-15°-kal elforog és kicserélődik. Az elfordulás mértéke a zérókerék fogainak kor­látozott számából fakad. Itt például hetvenkét fogú zárókerék esetében a vógóelem minimális elfordítási szöge 360°/72=5° értékre jön ki. Ha a záró­­kereket egyidejűleg két fokkal fordítjuk el, úgy a vágóelem szögelfordulása 2x5°=10°, amennyiben a zárókereket egyidejűleg 3°-kal fordítjuk el, úgy az elfordulási szög 15° lesz. Annak érdekében, hogy a vágóelem el­fordítási szögét leCBökkentsük, a zárókerék fokszámainak növelése szükséges, ami viszont csak úgy valósítható meg, ha a zárókerék átmérőjét növeljük, ami viszont a forgácsoló­szerszám méreteinek jelentős megnövekedése miatt ésszerűtlen. A vágóelem 5-15°-os elfordítási szöge hozzávetőleg azonos a vágóelem és a szer­szám érintkezési szögével, azaz azzal a szög­gel, amelyet a vágóelem vágóélének iveit sza­kasza és a munkadarab vele érintkező része zár be olyan forgácsolási mélységeknél, ame­lyek simító megmunkálás vagy durva simító megmunkálás esetén általában használatosak. Ily módon az érintett vágóélszakasz az elko­pott szakasz következő cseréje során teljes mértékben kikerül a forgácsképződési öve­zetből, amelyet a vágóelem munkadarabbal érintkező szöge határoz meg, és egy éles, még el nem kopott vágóélszakaszra cserélő­dik. A leforgácBolt munkadarab rétegvastag­ság az említett érintkezési szögön belül is­mert módon eltérő. Ennek következtében a vágóéi vágóerőkből származó terhelései a vá­góéi hossza mentén ugyancsak különbözőek és a leforgácsolt minimális rétegvastagságnál fellépő minimális terheléstől egészen a maxi­mális leforgácsolt rétegvastagságnál fellépő maximális terhelésértékig változnak. A vágóéi azon része, amelyre a legna­gyobb értékű terhelés esik, kopik el elsősor­ban és ily módon ennek a résznek romlanak' el elsősorban a vágási tulajdonságai, míg a vágóéi egyéb részei amelyekre kisebb terhe­lés hat, élességüket és vágási tulajdonságai­kat még tovább megtartják. Ennek ellenére a vágóéi már. egy kis szakaszának az elkopása is arra kényszerit, hogy a vágóelemet egy következő, még el nem használódott szakasz­ra cseréljük ki a vógóelem elforgatásával, így az éppen bevetett vágóélszakasz azon részei, amelyek élességük és éltartósságuk tekintetében még elvileg megfelelnének, ugyancsak kikerülnek a forgácsképződési övezetből és Így a vágóéi nincs teljes mér­tékben kihasználva. A vágóéi ilyen irracioná­lis kihasználása, ahol a vágóéi éltartósságát kizárólag a leginkább igénybe vett vógóél­­szakasz szabja meg, okozza a vágóelem vágó­éle egységnyi szakaszára specifikált alacsony éltartósságát. A fentieken túlmenően a vágóéi 5°-nál nagyobb értékű elforditása okozza a munkadarab megmunkálási pontosságának erősen limitált értékét és instabilitását. Ez abból adódik, hogy a vágóelem vógóélének elkopott szakasza és az ezt az elkopott sza­kaszt pótló új, éles szakasz egymástól eltérő rádiusszal rendelkezik, Így a forgácsolási megmunkálás pontossága szükségszerűen csökken. Az elkopott vágóélszakasz a vágóelem forgástengelyétől kisebb távolságban húzó­dik, mint az el nem használt, új vágóélsza­kasz igy az elhasznált vágóélszakasszal meg­munkált munkadarab felülete más méretekkel rendelkezik, mint az újra cserélt vágóélsza­­kasszal megmunkált munkadarabfelület. Ezen kívül az 5°-nál nagyobb szöggel elforgatott vágóelem az oka az egyenetlen, eltérő jósógú megmunkált munkadarab-felü­letnek. Ez egyrészt abból adódik, hogy a forgácsolásban résztvevő vágóéi elkopási fo­ka folyamatosan nő, másrészt abból fakad, hogy az elkopott vágóélszakasszal történő­­megmunkálásról az éles vágóélszakasszal tör­ténő megmunkálásra való átmenet nem folya­matosan, hanem ugrásszerűen történik. Az ismert forgácsolószerszámoknál nem célszerű az ismert, sokszög alakú vágóelemek alkalmazása, mert a sokszög szomszédos felü­letei által kialakított vágórész a vágóelem 5-15°-kal történő elforgatása során tökélete­sen elhagyja a vágóelem vágóéle és a mun­kadarab érintkezési szakasza által képzett forgácsolási zónát, ami a munkadarab meg­munkálási pontosságának csökkenéséhez ve­zet. A fent ismertetett forgatóművel ellátott ismert forgácsolószerszám felépítése szem­pontjából bonyolult, gyártása pedig munka- és időigényes. r, 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 G5 3

Next

/
Thumbnails
Contents