200233. lajstromszámú szabadalom • Eljárás üvegolvasztó kádkemencék jellemző olvadékáramlási vonalainak meghatározására

HU 200233 A nem az áramlás irányait méri A DE 3,145.046 ljsz. szabadalmi leírás üreges tes­tek belsejében áramló közegek áramlási képének egyes elemeinek meghatározására vonatkozó eljárást és berendezést mutat be. Lényege az, hogy az áram­ló közegbe gyenge rádioaktív nyomjelzó izotópot in­jektálnak és az ebből kiinduló sugárzást fogják fel az üreges test falához hozzárendelt detektorok segítsé­gével, a sugárzás intenzitásának és irányának érzéke­lésével meghatározott jeleket képeznek-. így az üre­ges test szerkezete és anyaga is megismerhető. Az áramlási sebesség mérésére sztroboszkópos kép nyer­hető külön műszertartozáklcaL Hibája bonyolultsága, drága volta és az a körülmény, hogy a mérésbe a test szerkezete is belejátszódik, ugyanakkor az áramlási sebesség meghatározása külön berendezést igényel. A 4,517.845 ljsz. US szabadalmi leírás szerint az olvadt anyag fénysugárzását detektálják szakaszok áramlási sebességének meghatározására. Ez a megol­dás azon alapszik, hogy sugárzást emittáló anyag (fő­ként üveg) sugárzást bocsát Id. Ha az anyagáramlás egy bizonyos szakaszán emittált sugárzást detektál­ják arra alkalmas sugárdetektorral, a detektorból ki­menő output jelet láthatóbbá, legtöbbnyire pulzá­­lásszerű, terjedelmes amplitúdó variációkká alakít­ják, melyek véletlenszerűen válnak a jelben látható­vá. Adetektorokon megjelenő output jelben lévő va­riációk megfelelnek a helynek, diszkrétek és az anyag által kibocsátott sugárzásra többé-kevésbé jellemző­ek. A variációkat az anyagban lévő inhomogenitások véletlenszerű jelenléte okozza. Ezek az inhomogeni­tások nyilvánvalóan az olvadt üvegben lévő légbubo­rékokból állnak. Ez utóbbi jelenség miatt ez a mód­szer nem terjedt el és nem is alkalmas az olvadék áramlási irányainak meghatározására. Nagyon figyelemreméltó a „Glastechnik (VEB Deutscher Verlag für Grundstoffindustrie, Leipzig)c. mű 136-138. oldalain ismertetett fejtegetés, mely az üvegolvasztó kemencékben lejátszódó folyamatokra mutat rá. Az itt közöltek szerint mind a homogenitás, mind az üveg hőkiegyenlítése szempontjából fontos szerepet játszanak a kádban fellépő áramlások. Az üvegáramlások okát az üvegolvasztó kemence belse­jében uralkodó hossz- és keresztirányú hőmérséklet­különbségek képezik. A hőmérsékletkülönbségeket az olvadt üveg lehűlése és az oldalfalak keresztirányú hűtőhatása hívja életre. így azonos magasságban kü­lönböző hőmérsékletű és sűrűségű üveg található. Ideális esetben meghatározott áramlási mező alakul ki, amelyben az áramlás hajtóerői az ttvegmasszában lévő sűrűségkülönbségek és húzóerők egyensúlyának megfelelően alakulnak ki. Egy ilyen áramlási mező áramlásmentes részből, valamint hossz- és keresztirá­nyú áramlásokból áll. Az áramlások iránya a mele­gebb helyről a hidegebb helyek felé mutat A kád hossz-irányában az olvasztókemence közepén talál­ható a hőmérséklet-maximum. Ez a pont az n. forrás­pont. Ezen hőmérséklet-maximum helyétől folyik az üveg minden irányban kifelé, azaz a hidegebb hőmér­sékletű hely felé. A forráspont hatása olyan nagy, hogy a forráspont közelében az áramlás lefékeződik, termikus zárkén t is hat: visszatartja a keveréket az ov­­laszüSiárijen és ezáltal az olvasztó és hsztitótér elvá­lasztását is eredményezi. A folyamatban tehát nagy jelentőséggel bír, hogy a hőmérsékletmaximum egy 3 kicsiny, de erősen elhatárolt tartományban legyen. Ha a kemence olvasztó terének középtengelye körül mindkét irányban köralakú áramlások jönnek létre, a nem kívánt áramlási hőmérsékletkülönbségek jóval gyengébbek a keresztirányban, minta hosszirányban. Az ismert megoldások egyike sem alkalmas arra, hogy a változó viszkozitású, különböző sűrűségű üvegáramlások útját nyomon kövesse. A nyomjelzé­­ses izotóptechnikák szerint az izotópokat a nyers­anyaghoz keverik, aholis a nyersanyaggal együtt be­olvadnak az olvadékba. A mérés külső detektorok se­gítségével törtténik, mintavételezéssel vizsgálják az ovladékot. Mintát azonban nem lehet tetszés szerinti helyekről venni a kemencék szerkezeti kialakítása miatt Legmegbízhatóbban a kész termékben lévő ra­dioaktív anyag jelenlétét tudják detektálni, valamint azt az időt tudják meghatározni, amíg a radioaktív anyag az adagdótól a kész termékig eljut Meghatá­rozható továbbá a kész termékben lévő aktív anyag koncentráció-változása az idő függvényében. Az is­mert megoldásokkal a jelzett olvadék térbeli megha­tározása lehetetlen, mivel a nyomjelzésre használt anyag az olvadékban rövid idő alatt elkeveredik. Az elkeveredés hatására a térfogategységre eső radioak­tív koncentráció lecsökken és ezáltal csak a kemence mintegy első harmadában lehet a nyomjelző anyag térbeli, tengelyirányú helyzetét meghatározni az ol­dalirányú áramlások meghatározása, - amely pedig elengedhetetlenül szükséges az áramlási kép megis­meréséhez, - teljességgel lehetetlen. A találmány célkitűzése az ismert megoldások hi­ányainak kiküszöbölése és olyan megoldás nyújtása, mely az Uvegolvadék áramlási képének meghatározá­sára alkalmas a kemence olvasztóterének hosszában keresztirányban is és egyben alkalmas az áramlási se­besség regisztrálására is. A találmány a feladatot úgy oldja meg, hogy az üvegolvadékba sugárzó radioaktív pontokat helye­zünk az olvadék különböző keresztmetszetébe és a pontszerű sugárforrások mozgásából az áramlási vo­nalakat meghatározzuk, ezáltal a kemence teljes egé­szében végbemenő áramlásokról, az áramlási viszo­nyokról megbízható képet kapunk, ezekből pedig a kemence folyamatos és egyenletes üzemeltetőét tud­juk irányítani. A fenti célkitűzésnek megfelelően a találmány el­járás üvegolvasztó kádkemencék jellemző olvadéká­ramlási vonalainak meghatáropzására izotóp nyom­jelzők segítségével, mely szerint neutron sugárzással szemben inaktív, vagy a mérés szempontjából elha­nyagolhatóan rövid felezési idejű izotóppá aktiváló­dó anyagú kapszulákba - még a neutronsugárzással való aktiválás előtt - célanyagként nátriumfluoridot helyezünk és ballasztanyaggal az olvadék fajsúlyá­hoz beállítjuk Ezt követőn aktiválással a kapszulák­ból pontszerű, nagyenergiájú gammasugárzó izo­tóp sugárforrásokat képezünk, melyeket a kádkemen­ce olvadékáramába helyezünk. Mozgásukat a kádke­mence falán kívül elhelyezett detertopárokkal érzé­keljük. A megfigyelt mozgásokból az üveg áramlását deriváljuk é ismeretükben az olvasztás menetét sza­bályozzuk. A találmány szerint a kapszulák anyagaként titánt alkalmazunk, a fajsúly szabályozására pedig ballaszt­anyagként alumíniumoxidszilikátot használunk. 4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents