200226. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés füstgázelvezető rendszerek kondenzációmentes üzemállapotának biztosítására
1 HU 200 226 2 kenti a hőtermelő berendezés egészének gazdaságosságát, elsősorban más közeg hozzákeverésével célszerű a relatív nedvességtartalmat csökkenteni. Az égéstermékbe bekeverhető másik közegként rendszerint levegő áll rendelkezésre, ennek állapota (hőmérséklete, relatív nedvességtartalma) azonban a gyakorlatban nem minden esetben teszi lehetővé a kívánt nedvességtartalom-csökkenést, mivel adott esetben túl nagy mennyiséget kellene belőle bekeverni. Ennek viszont egyebek között a gazdaságossági feltételek is határt szabnak. Az égéstermék hőmérsékletének csökkentésével, s így abszolút nedvességtartalmának csökkenésével viszont a helyi körülményektől függően található egy határhőmérséklet, amely alatt a levegő hozzákeverése az égéstermékhez gazdaságosan megvalósítható és a keverék relatív nedvességtartalma csökkenthető. A találmányt részletesebben kiviteli példák kapcsán, a csatolt rajzra való hivatkozással ismertetjük. A rajzon az 1. ábra egy külön hőtermelő készülékkel ellátott találmány szerinti berendezést tüntet fel vázlatosan, a 2. ábra egy külön hőforrásból származó közeggel és hőcserélővel üzemeltetett berendezést mutat vázlatosan, a 3. ábra egy külön hőforrásból származó hőhordozó közeggel és közvetlen hőcserével hűködtetett berendezést tüntet fel vázlatosan, míg a 4. ábra egy külön hőtermelő készülékkel és hígító közeg bevezetésére szolgáló szerkezettel (levegőbevezető egységgel) ellátott berendezést mutat vázlatosan. A füstgázéi vezető rendszer 1. ábrán feltüntetett kiviteli példájánál 1 kéménybe tüzelőberendezésből kiinduló 2 égéstermék-bevezető van bekötve. Az 1 kémény belső falán, annak felső végénél 3 érzékelő van elrendezve, amely 4 jelvezetéken keresztül 5 vezérlőegységre van kapcsolva. A 3 érzékelő lehet például egy hőmérséklet-érzékelő, vagyis villamos jelet leadó hőmérő. Az 5 vezérlőegység kimenőjele valamilyen hőbevezető egységre van rákapcsolva, amely az 1. ábra szerint 6 hőtermelő készülékként, például gázégőként van kialakítva, amely önmagában ismert szikragyújtó és lángőr berendezésekkel van ellátva és a 2 égéstermék-bevezetőtől függetlenül van az 1 kémény belső terével összekötve. A 2. ábrán a hőbevezető egység 9 hőcserélőként van kialakítva, amely 8 csőelzárón keresztül egy 7 csővezetékre van csatlakoztatva, ahol visszatérő vezetékként egy 10 csővezeték van beépítve. A 8 csőelzáró lehet például egy vezérelt szelep, amely a 3 érzékelővel van összekötve. Az 1 kémény 12 levegőbevezető nyílással van ellátva, amely előtt 11 levegőszabályozó, utána pedig 13 légelosztó van elrendezve. A 13 légelosztó kialakítható például préselt vagy furatokkal ellátott fémlemezként. A 3. ábra szerinti kiviteli alaknál a hőbevezető egység egy közvetlenül az 1 kéménybe torkolló 14 csővezetékből áll, amelybe 15 csőelzáró, például csappantyú van beépítve. A 2 égéstermék-bevezetőben is fel van szerelve egy 16 érzékelő, amely 17 jelvezetéken keresztül, hasonlóan minta 3 érzékelő, amely 17 jelvezetéken keresztül, hasonlóan mint a 3 érzékelő, az 5 vezérlőegységgel van összekötve, ahol az 5 vezérlőegység összeköttetésben van a 15 csőelzáróval. A 4. ábrán bemutatott berendezés 6 hőtermelő készüléket, valamint egy a hígító közeg bevezetésére szolgáló 20 szerkezetet tartalmaz, amelyeket a 18 illetve 19 jelvezetékeken keresztül az 5 vezérlőegység vezérel, amely viszont 17 jelvezetéken keresztül egy a 2 égéstermék-bevezetőben elrendezett 16 érzékelővel van összekötve. Bármelyik találmány szerinti berendezés működésének feltétele lehet adott esetben a kéményre kapcsolt és az égésterméket kibocsátó tüzelőberendezés tényleges üzeme, de ettől eltérő feltételek is felállíthatók. Dyen feltétel lehetne például, hogy a tüzelés megkezdése előtt a találmány szerinti berendezés hőforrását be kelljen kapcsolni. A találmány szerinti berendezés működésmódja a következő: Az 1. ábra szerinti kiviteli alaknál, ha 3 érzékelő a szükséges (beállított) értéknél kisebb hőmérsékletet vagy nagyobb nedvességtartalmat érzékel, akkor ennek a 4 jelvezetéken továbbított jele az 5 vezrélőegységet a 6 hőtermelő készülék beindítására készteti. A 6 hőtermelő készülék, például gázégő által az 1 kéménybe juttatott égéstermék az 1 kéménybe levő közeget felmelegíti és létrehozza az 1 kémény stabil üzemállapotának megfelelő viszonyokat. Ha a hőmérséklet vagy a nedvességtartalom eléri a kívánt (beállított) értéket, a 3 érzékelőjelére az 5 vezérlőegység leállítja a 6 hőtermelő készüléket. A 2. ábra szerinti berendezésnél a 7 csővezeték egy szerkezetileg különálló hőforrás hőhordozó közegét vezeti. Ez lehet a tüzelőberendezéstől függetlenül működő (pl. távhőszolgáltatásra kapcsolt) fűtőrendszer fűtőközege (melegvíz vagy gőz), de lehet valamely technológiai berendezés hulladékhőjének hasznosítására alkalmazott hőcserélőből étkező hőhordozó közeg is. A levegőáramlást a 11 levegőszabályozóval állíthatjuk be. Az ezen, valamint a 12 levegőbevezető nyíláson át az 1 kéménybe áramló levegőt a 13 levegőelosztó az 1 kémény teljes keresztmetszeti tartományában egyenletesen elosztva vezeti az 1 kémény légterébe, ahol az a 9 hőcserélőn áthaladva felmelegszik. A folyamat a továbbiakban mindenben az 1. ábra kapcsán elmondottakkal megegyezően zajlik le, azzal az eltéréssel, hogy a 3 érzékelő a 8 csőelzárót vezérli, és így az 1 kéménybe érkező hő mennyiségét a 7 csővezetéken érkező hőhordozó közeg mennyiségének szabályozásával és/vagy az áramlás elzárásával állítja be. A 3. ábra szerinti berendezésnél a 14 csővezeték szintén egy szerkezetileg különálló hőforrás hőhordozó közegét vezeti. Ez az ábra szerinti példán közvetlenül melegíti fel az 1 kémény belső légterét, hasonlóan az 1. ábrán bemutatott hőtermelő készülék égéstermékéhez, és eltérően a 2. ábrán bemutatott 9 hőcserélőn keresztül létrejövő hőátadástól. A hőhordozó közeg 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
