200131. lajstromszámú szabadalom • Elektropneumatikus távkapcsoló berendezés, főleg gépjárművek szinkronizált mechanikus sebességváltója sebességfokozatainak kapcsolásához
1 HU 200131 A 2 A találmány olyan távkapcsoló berendezésre vonatkozik, amelynek segítségével a gépkocsivezető a hagyományos sebességváltókatkézi működtetésének illúziójával hibamentesen képes a tőle távol elhelyezett szinkronizált mechanikus sebességváltónál a sebességfokozat váltását végrehajtani. Ismeretes, hogy a gépjárművek egy részénél, elsősorban a farmotoros gépjárműveknél, vagy a különböző munkagépeknél a sebességváltó a gépjárművezetőtől távol van elhelyezve, így közvetlen kézi működtetéssel a sebességváltó fokozatváltó szerve nem működtethető. Kisebb távolságok rudazatos mechanizmussal vagy bowdennel áthidalhatók, de olyan csuklós felépítésű gépjárműveknél vagy munkagépeknél, ahol a gépkocsivezető az egyik csuklótagon ül, a sebességváltó pedig a másikon van, ezek a megoldások már nem alkalmazhatók. A probléma megoldására hidraulikus és pneumatikus rendszereket dolgoztak ki. A hidraulikus rendszereknek az a lényege, hogy a gépkocsivezető a sebességváltókarral egymásra merőleges hengerekben dugattyúkat mozgat, és a hengerekből így kiszorított hidraulika folyadék működteti a sebességváltó fokozatváltó szervével összekapcsolt munkahengerek dugattyúit. Ilyen megoldások ismerhetők meg a DE-OS 2 510 392, DE-OS 2 700 837, DE-OS 2 935 377 sz. közrebocsátási iratokból vagy a HU-192 487 lsz-ú szabadalom leírásából. A hidraulikus rendszerek tehát közvetlen erőátvitel elvére épülnek, és így nagyobb távolságok esetén a folyadéksúrlódás miatt a gépkocsivezetőnek meglehetősen nagy erőt kell kifejteni. Az eddig bemutatott megoldásoknál egyszerű erő és mozgásátvitel történt, így a gépkocsivezető a sebességváltókart ugyanúgy mozgatta, mintha hagyományos sebességváltókart kellene kezelnie. A pneumatikus rendszereknél a sebességváltó fokozatváltó szerve kapcsolás irányban és válogatás irányban elrendezett kapcsoló henger, illetve válogatóhenger dugatytyúrúdjával van összekapcsolva. A kapcsoló henger és a válogató henger szelepeken keresztül van a gépjármű sűrítettlevegő-rendszerére rákötve. A gépkocsivezető ezeket a szelepeket kezeli mechanikus úton vagy elektromos vezérléssel. A pneumatikus rendszerek egy részénél az elektromos vezérléshez a gépkocsivezetőnek csak kapcsológombokat kell nyomogatnia, vagy egy, az automata sebességváltóknál megszokott kontrollerkart kell húzogatnia. Az ilyen rendszerek, ha egyszerűek, akkor pontatlanok, sok a gépkocsivezető tévedési lehetősége, és nagyon hamar tönkremegy a sebességváltó. A jobb, megbízhatóbb, kíméletesebben működő rendszerek viszont nagyon bonyolultak. Ezért a fejlesztés az olyan rendszerek felé tolódott el, amelyek valamilyen mértékben szimulálják a hagyományos sebességváltókar kezelését. Ilyen elektropneumatikus rendszert mutat be a HU-187 345 lsz-ű szabadalom leírása. Ennél a gépkocsivezető mellé egy olyan távkapcsoló egység van építve, amelynek a távkapcsolókarját a gépkocsivezető a hagyományos kapcsolási kép szerint mozgatja. A távkapcsolókar minden sebességfokozatnak megfelelő állásában egy-egy elektromos kapcsolót működtet, és ezek kapcsolják be a fokozatváltó szervet mozgató pneumatikus kapcsoló hengert és válogató hengert vezérlő szelepek elektromágnesét. Ez a rendszer a gépkocsivezetőt a sebességfokozat váltásának folyamatáról nem tájékoztatja, legfeljebb a befejeztét jelzi jelzőlámpa. Mivel a pneumatikus munkahengerek túl keményen működnek, fojtószelepeket iktatnak be eléjük, de még így is csak olyan sebességváltóhoz ajánlják, amely hidrodinamikus nyomatékváltón keresztül van motorral összekapcsolva. Lényegében ugyanilyen rendszerhez alkalmazható a DE-OS 3 138 827 sz. közreboesátási iratból megismerhető távkapcsoló egység. Ebben elektromos kapcsolók helyett megfelelő számú mágnes és szenzor van elhelyezve úgy, hogy a távkapcsolókar egyes állásainak egy adott jelkombináció felel meg. Hasonló feladatra készült az US-4 646 582 lajstromszámú szabadalom leírásában bemutatott távkapcsoló egység. Ez biztonságosabb mint az előbbi, mert egy rugóval terhelt golyós tájoló a mindenkori beállított helyzetben rögzíti, és van egy pneumatikus működtetésű szerkezete, amely középállásban tartja addig a távkapcsolókart, amíg a sebességváltó fokozatba kapcsolásának feltételei a fokozatváltó szervnél nem teljesültek. A gépkocsivezető tévedésének lehetőségét jól kizárja, és a fokozatváltó szerv működtetését is kíméletesebben végzi az US-4 516 669 lsz-ú szabadalom leírásában látható távkapcsoló berendezés. A sebességfokozat bekapcsolása csak a tengelykapcsoló oldott állapotában hajtható végre, és a tengelykapcsoló csak akkor zárható, ha a kapcsolás szabályszerűen befejeződött. Az US-4 633 987 lsz-ú szabadalom leírásából tisztán pneumatikus vezérlésű tévkapcsoló berendezés ismerhető meg. Ez is csak a tengelykapcsoló oldott állapotában működőképes, a távkapcsolókar pedig csak akkor tolható be a kapcsolási utcában szélső álláséba, amikor a kapcsolás befejeződött. Erről pneumatikus hengerek gondoskodnak. A követelményeknek legjobban megfelelő megoldás az US-4 646 870 lsz-ú szabadalmi leírásában látható. Ez egy elektropneumatikus távkapcsoló berendezés, amelynél a távkapcsolókar elmozdulásait is és a sebességváltó fokozatváltó szervének az elmozdulásait is analóg jeladók, mégpedig potenciométerek jelzik. Ennél a berendezésnél is pneumatikus munkahenger gátolja ■; a távkapcsolókar 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
