200129. lajstromszámú szabadalom • Rosterősítésű anyagszerkezet hőrelágyuló rostokkal
3 IIU 2001.2'J B mákosán nyújtjuk kb. tízszeres hosszúságúra, miáltal eredeti vastagsága mintegy 100 pm-ra mérséklődik és a szalag szélessége mintegy 40-50 mm-es lesz. Ezután folyamatosan 6 ásványi részecskéket szórunk n 4 felületi rétegre, amelynek hőmérséklete e művelet idején mintegy 100 °C-os. Az ásványi részecskéket egy rószecsketárolóhól nyerjük, amelynek hőmérséklete mintegy 350 °C, magasabb hőmérsékletű a filmszalag hőmérsékleténél, és magasabb a hőmérséklete, mint a 4 felületi réteg kötési hőfoka. Ugyanezen eredményt érjük cl, ha a G ásványi részecskéket alacsonyabb hőmérsékletű 4 felületei rétegre szórjuk, de a 4 felületi réteg hőmérsékletét kötési illetve megömlési hőfoka fölé emeljük. 2. pólila A G ásványi részecskéket üreges, kvarcrészecskékböl nyerjük, amelyeket pernyéből állítanak elő és átmérőjük mintegy 10-250 pm. Ilyen részecskéket forgalmaz például a Nordiskn Mineralproduker AB (Svédország) .ENLETT 1" védjegy elnevezéssel. A gyártás folyamán a szalagokat forró ásványi részecskékkel beszórjuk és hengerpáron átvezetve préseljük. A felső) G ásványi részecskéket tartalmazó 4 felületi réteggel érintkező henger hőmérséklete előnyösen 180 °C, a szemben lévő 2 alapréteggel érintkező henger hőmérséklete mintegy 150 °C. A hengerlési vonal mentén előnyösen 10-50 kp/cm nyomóerőt fejtünk ki. A kifejtett nyomóerőt szabályozhatjuk, úgyhogy a nagyobb méretű 6 ásványi részecskék a 4 felületi rétegbe a 2 alapréteg irányába mélyebben hatolnak be, de nem érik el (vagy legfeljebb kivételesen) a 2 alapréteget. Ezután a megnyújtott és G ásványi részecskékkel beszórt réteges, filmszerű szalagokat fibriláloron vezetjük át és a nyert rostokat a szükséges hosszúságú, például ü-12 mm-es darabokra vágjuk. Amint az eléggé forró G ásványi részecskéket az előmelegített 4 felületi rétegre szórjuk, nyomban megkezdik a 4 felületi réteg megömlcsztését, és egyidejűleg a G ásványi részecskék veszítve hőmérsékletükből kezdenek lehűlni. A kisebb méretű 6 ásványi részecskék, amelyeknek átmérője legfeljebb fele a 4 felületi réteg vastagságának, a kisebb hőkapacitúsnak megfelelő alacsonyabb hőmennyiségüket, olyan hamar elvesztik, hogy csupán csekély mértékben mélyednek a 4 felületi rétegbe. A nagyobb méretű G ásványi részecskék az említett gondolatmenettel összhangban mélyebben hatolnak a 4 felületi rétegbe és elérhetik a 2 alapréteget, de csökkenő hőmérsékletük nem elegendő a 2 alapréteg megömlesztésére. A 4 felületi rétegből az ilyen nagyobb átmérőjű G ásványi részecskék kiemelkednek és felületük az alapanyaghoz k ö lő d n c k. A G ásványi részecskék 4 felület,i rétegbe való beágyazódását a hengerlési nyomásit sál szabályozhatjuk. A 4 felületi rétegnek a felső hengerhez való tapadását, a G ásványi részecskék túladagolásával, illetve gyártás; utáni elszívásával szüntethetjük meg. 10 A 4 felületi réteghez a G ásványi részecskék részben mechanikai kapcsolódással, részben a hegesztés révén kötődnek. Ez utóbbi a fontosabb, mert azok a G ásványi részecskék, amelyek nem ágyazódnak be a 4 15 felületi rétegbe, a 4 felületi réteggel csupán a hegesztéssel megfelelő kötésbe kerülnek. További előnyös kiviteli alakja a találmány szerinti rosterősítésű anyagszerkezetnek, ahol a 2 alapréteget kör keresztmetsze- 20 tű magként, a 4 felületi réteget pedig azt körülvevő) hengerpalástként kialakítva dolgoztuk fel. A találmány szerinti rosterősítésű anyagszerkezctnél az alap és felületi réteg 25 leírt kombinációjával egyaránt hasznosítható az előfeszített vagy akár előfeszités nélküli réteg előnyös húzószilárdsága, amelyet a felületi rétegre szórt ásványi részecskék karcolóihatás vagy lóközlás révén kifejtett szi- 30 lárdságcsökkeiitő effektusa nem mérsékel. Az alap és a felületi réteg egymáshoz költése préseléssel, illetve sajtolással megvalósítható. A G ásványi részecskék anyaga kristály-, ásványi vagy fémes jellegű lehet, mó- 35 retük előnyösen 50-300 um. Az 5-10 miii-os, illetve akár az említeti, méretszőirőidásba eső vegyes méretű szemcsék is felhasználhatók. Tapasztalat szerint a szilícium-, titán- és más oxidok, amelyek alacsony költséggel 40 beszerezhetők, illetve előállíthatok, megfelelő megoldást realizálnak. A találmány szerinti megoldás további előuiy'e, hogy rosterősítésű anyagszerkezet alapanyagának összetételét (szokásosan poli- 45 észter-, epoxigyanta vagy beton, illetve gipszvakolat) nem szükséges mőidositani, és a találmány szerinti megoldás önmagában a szerkezeti szilárdság jelentős javulását eredményezi. 50 S/.ADADAbMl IGÉNYPONTOK 1. Kosterősitő) anyagszerkezet, hidrauli- 55 kus vagy térhákis kötésű, vagy hasonló alapanyagban elrendezett bőire lágyuló rostokkal, azza/ jellemezve, hogy a hőre lágyuló rostok felületéhez kemény ásványi részecskék (G) rétege van kötve, amely ásványi ré- G0 szecskák (G) részben a hőre lágyuló rostok felületébe vannak beágyazva, oly módon, hogy az ásványi részecskék (G) legbelső felületi része szilárdan a hőre lágyuló rosthoz van hegoszLvo és az ásványi részecskék (G) G5 felületének hőire lágyuk) roston kivüii felső 4
