200090. lajstromszámú szabadalom • Intraosszeális implantátum
7 HU 200090 D 8 A 22’ rögzitőfej előnyösen titánból készül és olyan 22a golyófészke van, amely a 22d golyórészt úgy fogja körül, hogy annak legnagyobb átmérőjű vízszintes A síkja alá nyúlik, azaz alsó belső széle az A sik alatt van. Ez az állapot a külső 22’ rögzitőfej fémből való kialakításánál egyszerűen elérhető oly módon, hogy a külső 22’ rögzítőfej alsó szélét befelé hengereljük, ahogy ez a 2. ábrán látható. A 22a golyófészek fölött a 22’ rögzitófejnek 22b kúpos fejrésze és ebben központos 22c menetes furata van (4. ábra), amibe 35’ rögzítőcsavar van becsavarva. A 35’ rögzítőcsavart a 22d golyórész felé csavarva ez a 22d golyórészt a golyófészekben rögzíti és ezáltal a gömbcsuklós szerkezetrészt reteszeli és így a gömbcsuklós szerkezetrész elemei, azaz a 22d golyórész és a 22a golyófészek a megfelelő egymáshoz viszonyított helyzetbe kerülnek, és ezt megtartják. A 22’ rögzítőfejen most már elhelyezhető egy 26 fog, illetve korona, amely dörzszáróan a 22’ rögzítófejen tartható vagy erre felragasztható. Ha a 35' rögzítőcsavar hernyócsavar kialakítású, akkor a 22' rögzítőfejben levő menet felső része alkalmazható a 26 fogat vagy koronát tartó 28 rögzítőcsavar becsavarásához is. Ha a 28 rögzítőcsavar hoszszát megfelelően határozzuk meg, akkor ez a rögzítőcsavar szolgálhat mind a 26 fog illetve korona, mind a gömbcsuklós szerkezetrész rögzítésére is. Mindenesetre előnyös, ha gondoskodunk arról, hogy a 28, illetve 35’ rögzitőcsavar belső vége konkáv gömbsüveget képezzen és a 29 csavar feje egy konvex gömbsüveg legyen, mert ezáltal lehetségessé válik a gömbcsuklós szerkezetrész reteszelése olyan keresztirányú erők keletkezése nélkül, amelyek a gömbcsuklós szerkezetrész elemeinek beállított kölcsönös helyzetét a reteszeléskor megváltoztatnák. A 3. ábra szerinti példaképpeni kiviteli alak annyiban felel meg a 2. ábra szerintinek, hogy itt is van egy gömbcsuklós szerkezetrész, amelynél az elemek a 2. ábra szerinti kialakításúak és ugyanúgy működnek együtt. A 2. ábra szerinti megoldástól eltérően azonban a kúpos mélyedés nem közvetlenül a 20d golyórészen van, hanem a 20d golyórésszel összeerösített 36 talprészen. Ez a 36 talprész a belső rögzítófejen ül. Ezenkívül a 20d golyórésznek 37 csavarrésze van, amelynek felső vége a 20d golyórészbe előnyösen sajtoló illesztéssel van helyezve, és ennek alsó, illetve belső végéhez 38 szétfeszítő tüske csatlakozik, amelynek átmérője valamivel nagyobb, mint az ezt befogadó simafalú furat átmérője. A 38 szétfeszítő tüske a 20 implantátumoszlop külső menetét szorosan benyomja a 10 alaptest belső menetébe, úgy hogy a 10 alaptest és a 20 implantátumoszlop között egy különösen biztonságos kötést kapunk főként akkor, ha a 20 implantátumoszlop rugalmasan alakitható műanyagból van. A 2. ábra szerinti kiviteli alaktól eltérően a 4. ábra szerinti kiviteli alaknál a 20d golyórész és 20 implantátumoszloppal egydarabként van kialakítva. Ezáltal megszűnik annak szükségessége, hogy saját rögzítőszerkezeteket alkalmazzunk a 20d golyórész és a 20 implantátumoszlop összeerősítésére. A 4. ábra szerinti 20 implantátumoszlop 16 távtartóhüvelyre fekszik, amely a 10 alaptest felső végének meghosszabbítását képezi. A 16 távtartógyűrűnek központosító szakasza van, amely a 10 alaptestbe nyúlik és 16a vállbán végződik, amely a 10 alaptest homlokfelületére fekszik föl. Az 5. ábrán látható, találmány szerinti beültetett imr>lantátum implantátumoszlop szerkezete az ismertetett, 4. ábra szerinti szerkezetnek felel meg. A következőkben az 5. ábra segítségével részletesebben ismertetjük, hogy hogyan kell a találmány szerinti implantátummal dolgozni. A beteg kezelése során először a lényegében hengeres 10 alaptesttel a 12 állkapocscsontban előkészített furatba pontos illesztéssel behelyezzük és ez itt körülbelül 3 hónapon belül a csontba begyógyul. A 10 alaptest felső, nyitott végét a gyógyulási folyamat alatt egy nem ábrázolt zárócsavar révén lezárva tartjuk, amely zárócsavar felett a felnyitott 14 nyálkahártya ismét összenő. Ha a 10 alaptest begyógyult, akkor a zárócsavar fölött a 14 nyálkahártyát ismét felnyitjuk és a 10 alaptest nyitott végébe helyezzük a 16 távtartó hüvelyt úgy, hogy a 16 távtartó hüvely a 16a váll révén a 10 alaptest felső szélére fekszik. Ezután a 10 alaptest belső menetébe egy lenyomatducot (nem ábrázolt) csavarunk. Ha ez megtörtént, a lenyomatduc becsavart állapotában levesszük a beteg fogazatának és állkapcsának lenyomatát, illetve formáját és a lenyomat segítségével elkészítjük a mintát. A minta alapján azután elkészítjük a mindenkor szükséges fogpótlást, egyszerű esetben a koronát, amelynél azonban a mintában olyan implantátumoszlopot alkalmazunk, amelynek a 4. ábra szerint a felső végén gömbcsuklós szerkezetrész van, amelynek segítségével a 22 rögzitőfej megfelelő tengelyirányba állítható. A gömbcsuklós szerkezetrész reteszelése már a mintában megtörténik, miután a fogpótlás különböző részeit a megfelelő kölcsönös helyzetbe hoztuk. Amint az 5. ábra mutatja, a 10 alaptest és a 20 implantátumoszlop C tengelye a külső 22’ rögzitőfej B tengelyével tompaszöget zár be. A 6. ábrán látható, találmány szerinti implantátumnál a 10 alaptest szintén távtartó hüvellyel van meghosszabbítva és a 20 implantátumoszlop szintén műanyag alkatrészként van kiképezve, amelyen vele egydarabot képező 20d golyórész van. A golyórésznek felső részén 39 mélyedés van, amely a 22’ rögzitőfej 22c menetes furatához csatlakozik. Ha megtaláltuk a gömbcsuklós szerkezet elemeinek helyes helyzetét, akkor a 22c menetes 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 C
