200085. lajstromszámú szabadalom • Eljárás erjesztett (erjedt) takarmányok és/vagy kérődző állatok bendőtartalma aciditásának mérséklésére

5 HU 200085 A (5 gaik mellett még ma is sok kedvezőtlen ha­tással és hátránnyal rendelkeznek. A találmány feladata az ismert eljárások hátrányainak kiküszöbölésével, a korszerű cukorgyártás egyes melléktermékeinek fel­használásával olyan új eljárás létrehozása takarmánykiegészitő készítmény gazdaságos előállítására, amely alkalmas az erjesztett (savas kémhatású) tömegtakarmányok és/­­vagy a ben dótar talora megfelelő pufferolásá­­ra, valamint a bendőben történő szerves savtermelés mérséklésére, és amely kellemes, étvágygerjesztő izű, továbbá nagy energia, valamint emészthető fehérje tartalommal ren­delkezik. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy a cukorgyári híglé kezelésére szolgáló anioncseréló oszlop lúgos kémhatású regene­ráló oldatának sűrítménye önmagában vagy cukorgyári melasz kiegészítésével olyan ta­­karmánykiegészitő terméket eredményez, mely megfelelő adagolással előnyösen alkalmazható az erjesztett takarmányok, valamint a kérőd­ző állatok bendő tartalma savasságának mér­séklésére. Ismeretes, hogy a cukorgyártás során több olyan melléktermék keletkezik, illetve képződik, amely takarmányként közvetlenül is hasznosítható. Ezek a melléktermékek a cukorrépa kilúgozása során nyert ún. lúgzott szelet, valamint az ebből előállított préselt-, továbbá szárított répaszelet, és a cukor kristályosítás utolsó fokozatában visszamara­dó melasz. Az utóbbi időben hazánkban egyre több ioncserélő berendezést építenek a cukorgyá­rakban, amelyeknek alapvető célja az egyes termelési paraméterek javítása mellett a cu­kor kitermelés fokozása. Egy ilyen kezelés sorén a léből szervet­len és szerves anionokat, aminosavakat és festékanyagokat távolítanak el. A szervetlen anionok elsősorban Cl, SO4 és CO3, a szerves savak fótőmege tejsav és ecetsav, kisebb mennyiségben hangyasav, vajsav, glikolsav és citromsav. Az ún. híglé kezelését egy-egy ioncsere ciklusban addig folytatják, amíg az ioncserélő gyanta nem telítődik a lé anionjai­val. Ezt követően az ioncserélő regenerálásét 5%-os nátronlúggal végzik, a regeneráló ol­dat jobb (gazdaságosabb) kihasználása érde­kében két lépcsőben, az egyszer már hasz­nált, illetve frissen készített lúg oldattal. A kétszer használt 5-8% szárazanyag tartalmú regeneráló oldat a lúgfeleslegnek megfelelő nátronlúg mellett tartalmazza a hígléból eltávolított anionokból keletkezett nátriumsókat és a festékanyagokat. Ennek megfelelően az oldat lúgos kémhatású és sö­tétbarna színű, szaga a melasz szagára emlé­keztet. Az 5-6% szárazanyag tartalmú lúgos kémhatású regeneráló oldat 50-60% száraz­anyag tartalomra besűrítésre kerül. Ez az 50-60% szárazanyag tartalmú lúgos sűrítmény az alkalmazott technológiának megfelelően nátriumsó formájában a tisztított lé szerves és szervetlen aminosavait tartalmazza, kém­hatása a nátronlúg feleslegétől erősen lúgos (3-5% nátriumhidroxid), színe sötétbarna. A lúgfeleslegen kívül a termék a cukorrépától, illetve a melasztól idegen anyagot nem tar­talmaz. Felismerésünk szerint tehát az anion­­cserélót regeneráló lúgos oldat 50-60% szá­razanyagtartalmú sűrítménye önmagában vagy megfelelő összetételben és arányban összekeverve cukorgyári melasszal, célszerű­en kationcserélt Quentines melasszal, olyan takarmánykiegészítő terméket képez, mely igen előnyösen használható fel elsősorban a kérődző állatok (szarvasmarha és juh) szak­szerű takarmányozásához, mint folyékony és komplett takarmánykiegészitő, és amely egy­ben mérsékli az erjesztett takarmányok és a bendótartalom aciditását. A találmány szerinti takarmány kiegészí­tőhöz való felhasználásra - a lúgos kémhatá­sú regeneráló oldat sűrítményhez keveréshez - a már említettek szerint különösen alkalmas a takarmánykiegészítő hatékonyságának nö­velésére a cukorgyártás során az ún. Quen­tines eljárással előállított melasz. Ez az - al­kali fémionokat Mg ionokkal helyettesítő - kationcserélós eljárás a cukorgyártási folya­matban az utolsó előtti kristályosítási lépcső­ből származó ún. .zöldszörp' ioncserélós ke­zelésére szolgál. A kezelés során a szörpben lévő szervetlen kationok, elsősorban a K és Na, kisebb mértékben a Ca egy részletét (30— -70%-át) Mg-ra cserélik ki. A Mg tartalmú és csökkent alkáli (Na, K) tartalmú szörpből az utolsó kristályosítási lépcsőben kedvezőbb hatásfokkal nyerhető ki a cukor. A kapott anyalúg, az ún. Quentines melasz pedig ki­sebb hányadban tartalmaz cukrot, és kation összetételében is eltér a normál cukorgyári (hagyományos technológiával létrehozott) me­lasztól, kevesebb benne a K és a Na, és lé­nyegesen több a Mg tartalom. A Quentin melasz a normál melaszhoz hasonlóan igen nagy viszkozitású, igy önma­gában való adagolása különösen a téli alacso­nyabb hőmérsékletű időszakban nehezen megoldható üzemi feladat. Az erjesztett (erjedt) takarmányok és/­­vagy kérődző állatok bendótartalma aciditá­­sának mérséklésére irányuló találmány sze­rinti eljárás során, a cukorgyári híglé anion­jaival telített anioncserélő oszlopot regenerá­ló lúgos kémhatású oldatot 50-60% száraz­anyagtartalmú sűrítményre pároljuk be, eh­hez a 12-13 pH értékű sűrítményhez adott esetben ennek tömegére számítva 25-75 t%, célszerűen 50 t% - előnyösen 80% száraz­anyagtartalmú, 7 pH értékű - cukorgyári me­laszt, főleg kationcserélós eljárással nyert ún. Quentines melaszt, adagolunk, az így lét­rehozott lúgos kémhatású keveréket, vagy 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Thumbnails
Contents