200076. lajstromszámú szabadalom • Csökkentett mennyiségű felületaktív anyagot tartalmazó, nagy stabilitású, vizes peszticid szuszpenziók
1 HU 200076 B 2 A találmány tárgya csökkentett mennyiségű felületaktív anyagot tartalmazó, nagy stabilitású, vizes peszticid szuszpenziók. A szuszpenziók 10-60 tömegX peszticid hatóanyagot, 35-80 tömegX vizet, 3-20 tömegX adalékanyagot, 0,5-10 tömegX anionos és/vagy nemionos felületaktív anyagot, adott esetben színező anyagot, továbbá a diszperziós közeg (0,1— — 1 )-10a cm-1 Debye-Hückel paraméterének megfelelő mennyiségű koacerváltató elektrolitképző segédanyagot, nevezetesen alkálifémsót vagy alkáliföldfémsót vagy ammóniumsót tartalmaznak. A szuszpenzió előállítási eljárásának lényege, hogy a megfelelő mennyiségű alkálifémsót vagy alkáliföldfémsót vagy ammóniumsót a szuszpenzió nedves őrlése előtt vagy után adagoljuk a kompozícióhoz. A só optimális mennyiségét analitikai méréssel kombinált stabilitás vizsgálattal határozzuk meg. Az új eljárást a peszticidek formálási kísérleteinél alkalmazzuk elsősorban, de alkalmazható a már üzemszerűen gyártott, vizes szuszpenzió formájú készítmények összetételének optimalizálására is. Közismert tény, hogy a vizes peszticid szuszpenziók formálási kísérleteinél és üzemi gyártásánál a szakemberek az ioncserélt vagy desztillált viz diszperziós közeg alkalmazását tartják szükségesnek (DE 2914887, EP 0010972, EP 0056739...). A Teológiai tulajdonságok javítására és ezáltal a kompozíció tárolási stabilitásának növelésére különféle adalékanyagok használatosak. Ilyenek lehetnek pl. az amorf szilícium-dioxid (GB 1 421 092), a jól duzzadó bentonit, vagy más gélképzö agyagásványok (DE 2 914 887, EP 0 028 052, EP 0 010 972, EP 003 291, EP 0 056 739), a szerves anyagok közül pedig a vízben oldódó vagy duzzadó, gélképzésre hajlamos makromolekulás anyagok (GB 1 421 092, GB 2 115 284, EP 00 677 479, EP 0 072 727, DE 3 210 869). Ezek az adalékok viszonylag kis mennyiségben képezik a kompozíció részét, hatásukat oly módon fejtik ki, hogy a tixotróp viszkoelasztikus tulajdonság kialakítása folytán a diszperziós közeget nem-newtoni folyadékká változtatják. A stabil, jól tárolható, vizes peszticid szuszpenziók előállításának ez idő szerint tudományos elvi alapjait az ún. DLVO (DERJAGUIN, LANDAU, VERWEY, OVERBEEK), illetve HVO (HESSELINK, VRIJ, OVERBEEK) elméletek képezik. Ezek szerint a diszpergált részecskék felületén olyan adszorpciós réteget kell kialakítani, amely a megfelelő nagyságú taszító- és vonzópotenciálok eredőjeként létrehozott ún. szekunder potenciál minimumban biztosíthatja a részecskék egyensúlyi állapotát, ill. a szuszpenzió stabilitását. A DLVO elmélet alapösszefüggései - az tudniillik, hogy az elektrolitsó koncentrációjának csökkentése a részecskék közötti taszító potenciál növekedését eredményezi - sugallták a kutatóknak azt, hogy diszperziós közegként ionmentes vizet használjanak, hiszen a cél a stabilabb szuszpenzió kialakítása érdekében a mindnagyobb taszítópotenciál elérése volt. Nem számoltak azonban azzal a hátrányos ténnyel, hogy a taszító-potenciál jelentős mértékű megnövelése akadályozhatja a szekunder potenciál minimum kialakulását és így nem jöhet létre a stabil szuszpenzió. A vizes peszticid szuszpenzió előállítását célzó formáló kutató munka hosszú időn át a meglehetősen nagy számú modellkísérletre alapozódott. A kutatók a kompozíció összetevőinek minőségi és mennyiségi változtatásával próbáltak eljutni az .optimális" készítmény összetételéhez, amely a valóságos tudományos alapösszefüggések ismerete hiányában szerencsés esetben csak jó közelítésnek volt nevezhető. Az elméleti összefüggéseket feltáró formáló kutató munkánk során vizsgáltuk a diszperziós közeg, a víz aktivitásának különféle sók hatására bekövetkező változását, és ezzel összefüggésben a peszticid szuszpenziók stabilizálásához szükséges tenzid minőségét, mennyiségét és arányát. Ahhoz, hogy a mért adatokat a szubjektív megítéléstől mentesen értékelhessük, a szuszpenzió stabilitásának (EX) meghatározására egyszerű, jól használható módszert dolgoztunk ki. Meglepő volt számunkra, az a tapasztalat, hogy a víznek a sók hatására bekövetkező aktivitás csökkenése a szuszpendált részecskék felületén megnövekedett tenzidadszorpciót eredményezett. Az eddigi elképzelés ugyanis az volt, hogy a részecske felületén nagyobb adszorbeált tenzid mennyiséget csak az oldat nagyobb tenzid koncentrációjával lehet elérni. Megállapítottuk és bizonyítottuk, hogy a diszperziós közeg nagy tenzid koncentrációja csak a tenzid koacerválásához szükséges, és ez - vizsgálataink szerint - vízoldható sókkal is megoldható. Vizsgálati eredményeinkből többek között levontuk azt a következtetést, hogy peszticid szuszpenziók előállításakor nem kell feltétlenül törekedni az ionmentes víznek, mint diszperziós közegnek a felhasználására, továbbá, hogy a peszticid kompozíció tenzid tartalma lényegesen csökkenthető különféle sók alkalmazása esetén. Vizsgálatainkat kiterjesztettük a peszticidek, a tenzidek és a vízoldható sók, mint koacerválható elektrolitképző segédanyagok széles körére. A tapasztalatokat összegezve eljárást dolgoztunk ki csökkentett mennyiségű tenzidet tartalmazó, nagy stabilitású vizes peszticid szuszpenziók előállítására, és az eljárás alkalmazásával új peszticid kompozíciókat hoztunk létre. Tapasztalataink szerint - függetlenül a peszticid és a kompozíciót alkotó egyéb anyagok minőségétől - az ionmentes vízzel készült kompozícióhoz képest a sótartalmú diszperziós közegű készítmény, ugyanazon stabilitásának eléréséhez minden esetben elegendő volt lényegesen kevesebb ten-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
