200074. lajstromszámú szabadalom • Szarvtalanító rudacska és eljárás előállítására
1 HU 200074 B 2 Találmányunk tárgya szarvtalanító rudacska és eljárás előállítására, A rudacska alkalmas a szarvasmarha borjak szarvfejlődésének - vegyi úton történő - a megakadályozására. Mint az ismert, a kötetlen tehéntartás mellett az állatok kifejlett szarvai számos problémát okoznak. Ezek közül a leggyakoribbak azok, amikor az állatok kárt tehenek egymásban, veszélyeztethetik a gondozók testi épségét, nehezen közlekednek a fejőházakban, károsíthatják a fejóházak és istállók berendezéseit, ill. egyes istállótipusokban az etetőben lévő takarmányhoz nem is tudnak hozzájutni, továbbá szállításuk (pl. vasúti kocsiban vagy hajón) igen nehézkes. A fenti megfontolások alapján terjedt el az igény az állatok szarvénak eltávolítására, amelyeket el lehet távolítani kifejlett állapotban is, de célszerűbb eleve megakadályozni azok kifejlődését. Egyes újabban kitenyésztett fajták (hereford, devon, shortdorn) esetén általánossá volt tehető a szarvnélkülíség (Horn A.: Állattenyésztés II, Mg-i Kiadó, Bp., 1976. 34. o.), azonban napjainkban túlnyomórészt az örökletesen is szarvat hordó állatok jellemzők a tehenészetekben. A szarvtalanitás kifejlett állatokon meglehetősen súlyos műtéti beavatkozás, ami helytelenül végezve nagyfokú vérzéssel járhat. De fiatal borjakon, amelyeken mégcsak a szarv kezdeményei vannak jelen, viszonylag könnyen és hatásosan végrehajtható. A szarvtalanitást főként 5-60 napos korban célszerű elvégezni a borjakon attól függően, hogy melyik szarvtalanítási eljárást alkalmazzuk. A szarvtalanításnak számos módja ismert, amelyek vagy mechanikai vagy égetéses vagy vegyszeres eljárásokon alapuló beavatkozások. Az ismert vegyszeres eljárások alkalmazása esetén az 5-8 napos, égetéses eljárások esetén a 14-28 napos életkor a legmegfelelőbb a szarvtalanitás végrehajtása. A vegyi anyagok közül főként a lúgok, közülük is a kálilúgok használatosak, de ismertek savas, főként tömény salétromsavas módszerek is. Ezen vegyszerek felvitele általában ecseteléses történik, amelyet többször is meg kell ismételni. Gyakori, hogy az ecsetelések eredményeként torz szarv képződik, vagy mélyreható elhalás alakul ki a szarvkezdemény környékén. Az ecseteléses eljárások számos hátrányt hordoznak magukban. A vegyszernek lehetősége van a szarvkezdeményról elfolyni, így máshol is okozhat szövetelhalást. Ha a szarvasmarhák csordában élnek, előfordul, hogy egymásról lenyalják a vegyszert, emiatt csökken a szarvkezdemény felületén a vegyszer kívánatos koncentrációja és vegyszertől szóvetkárosodás keletkezhet a másik állat szájüregében. Az ecseteléses eljárások mellett ismertek azok az eljárások, amikor a paszta, krém vagy oldat állapotú lúgos vagy savas anyagot pálcika segítségével viszik fel a szarvkezdeményre. Ezekben az esetekben a fa vagy műanyag pálcika szerepe abban áll, hogy az felsértse a szarvkezdeményt boritó bőrt és a vegyszer ily módon könnyebben behatoljon. Az ilyen esetekben is fennáll a vegyszer elfolyásának veszélye, ugyanakkor nehezen szabályozható a bevitelre kerülő vegyszer mennyisége. A szakirodalom szintén tesz említést vegyszerek fecskendővel történő bejuttatására is (Szarvasmarhatenyésztők kézikönyve. Mezőgazdasági Kiadó, 1979, 471- -472 oldal), azonban tudomásunk szerint ez az eljárás nem vált széles körben elfogadottá. A gyakran alkalmazott égetési eljárások lényege, hogy a szarvkezdeményt fedő bőrt hőkezeléssel elölik. Ezek az eljárások fájdalmat okoznak, esetenként célszerűen érzéstelenítést is alkalmaznak. A felforrósított pákát vagy termokautert 10-15 másodpercre rászorítják a szarvkezdemény bőrére és a keletkezett pörk lekaparása után ezt a műveletet addig ismételik, amíg a szarvkezdemény helyének felszíne kissé mélyebb lesz a környező bőr felszínénél. A tapasztalatok szerint az égetés az ezideig alkalmazásba vett vegyszeres kezelésektől általában kielégítőbb eredményt ad, viszont az állat fellépő agresszivitása megnehezíti a művelet végrehajtását. Ismertek továbbá olyan műtéti eljárások, amikor egy éles .tubus’ segítségével kb. 25 mm átmérőjű, kör alakú bórdarabot távolítanak el a szarvkezdeményról. Az ilyen típusú műtéti eljárások alkalmazása jelentős vérzéssel jár, a vérzéscsillapítás pedig elég körülményes és időigényes. Az elektromos berendezések alkalmazásánál 5-7 V kimeneti feszültséget alkalmaznak és végeredményben egy 18-25 mm átmérőjű égetógyűrűt izzítanak fel. A szőr lenyírása és az érzéstelenítés után a szarvkezdemény körüli lágy szöveteket az égetögyűrüvel a csonthártyáig átégetik, majd a kiégett bőrdarabot eltávolítják. A művelet alatt vérzés szinte alig tapasztalható. Az elektromos úton történő szarvtalanitás 2-8 hetes borjak esetén alkalmazható előnyösen. (Horváth Z.: Szarvasmarha egészségtan, Mezőgazdasági Kiadó, Bp., 1983, 37-42. o.) A szarvtalanitást általában legcélszerűbb 2-4 hetes korban végezni, mert ekkor a szarvkezdemény már jól kitapintható, de a csontos összenövések a homlokcsonttal még nem kezdődtek meg. (Guba S.: A szarvasmarha tenyésztése, Mezőgazdasági Kiadó Bp. 1985. 240 o.) Az elterjedt és fentebb ismertetett eljárások ismeretében célul tűztük ki olyan készítmény előállítását, és eljárás kidolgozását a készítmény előállítására, amely készitménynyel a szarvasmarha borjak szarvtalanítása az eddigieknél eredményesebben, könnyebben és a végrehajtó gondozó személyzet valamint 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
