200021. lajstromszámú szabadalom • Eljárás digitális információ fototermikus beírására, kiolvasására és törlésére
1 HU 200021 n 2 A találmány tárgya eljárás digitális információ fototermikus beírására, kiolvasására és törlésére optikai tároló rendszerben, ahol az információhordozó jelrögzitő rétegének a rá energetikai hatást gyakorló elektromágneses sugárnyalábot elöállitó sugárforráshoz viszonyított relatív helyzete a műveletek során változik, A találmány különösen számítástechnikai kép- és hangrögzítő készülékekben, valamint információtároló- és információfeldolgozó rendszerekben alkalmazható. A digitális információk optikai tároló rendszerben történő beírásának és tárolásának alapvető problémája az egymást követő törlési és ismételt információbeirási folyamatok szervezése. A reverzibilis információbeírásra jelenleg rendelkezésre álló módszerek kalkogenidüveg alapú jelrögzitő anyagok megfordítható magnetooptikai és szerkezeti átalakításaira épülnek. Ezek a módszerek bonyolult, nehezen realizálható eljárásokat eredményeznek. Digitális információk fototermikus beírására, kiolvasására és törlésére ismert olyan eljárás, amely folyadék-vékonyrétegek hevítésekor fellépő hidrodinamikai effektusokon alapul. Ilyen megoldást ismertet A.K. Kartuzhansky .Neserebryanye fotograficheskie protsessy' (Ezüstmentes fotográfiai módszerek, Khimia Kiadó, Leningrád, 231-232. oldalak) című szakkőnyvében. Az eljárás lényege, hogy a folyadék-vékonyréteg felületében a felületi energia hómérsékletfüggését kihasználva elektromágneses sugárzás által, amelyet a folyadék-vékonyréteg abszorbeál, felületi bemélyedéseket hoznak létre. Az eljárás által biztosított információtárolási időtartam csekély, a jelrögzítő réteg érzékenysége alacsony és felbontóképessége kicsi, arai a folyadék-vékonyréteg egyensúlykiegyenlítő relaxációjából adódik. Digitális információk fototermikus beírására, kiolvasására és törlésére A.L. Kartuzhansky .Neserebryanye fotograficheskie protsessy' (Ezüstmentes fotográfiai módszerek, Khimia Kiadó, Leningrád, 46-49. oldalak, 1984) című szakkőnyvében, amely szerint a fotoplasztikus anyagból kialakított jelrögzitő réteg felületére koronakisülés útján elektromos töltést visznek fel, és a felületben fototechnológiai eljárással - a jelrögzitő anyag fotovezetóképességének megfelelő spektrumtartományban végzett vetítéssel - az információknak megfeleltetett látens képet hoznak létre. Ezt követően a felületi látens képet a teljes jelrögzitő réteg egyidejű lágyításával (például melegítés útján) előhívják és például lehűtés útján rögzítik. Ily módon a jelrögzitő réteg felületében az információkhoz rendelt látens képnek megfelelő felületi egyenetlenségek jönnek létre. Az így rögzített információk a jelrögzitő réteg anyagának ismételt lágyításával törölhetek. A fenti eljárás az információk többszöri átírását teszi lehetővé, viszonylag magas érzékenység és hosszú inforinációtárolási időtartam mellett. Hátrányos azonban, hogy a jelrögzitő réteg fotoplasztikus anyagának saját-deformációi következtében a zajszint magas, a jelrögzitő réteg felületének feltöltési ideje, a jelrögzitő réteg fotoplasztikai anyagában lévő töltéshordozók kis mozgékonysága és a jelrögzitő anyag termikus relaxácíójának időtartama által a beirási-törlési-ciklus gyorsasága korlátozott (időtartama viszonylag nagy), és a felbontóképesség korlátozott, ami miatt az információrögzités sűrűsége nem éri el az optikai rendszer felbontóképessége által lehetséges sűrűséget. Mindezek a hiányosságok a látens kép kialakításának és a jelrögzitő réteg teljes felületén egyidóben történő előhívásának alkalmazott mechanizmusaira vezethetők vissza. Az eljárás foganatosításához olyan látens kép kialakítására van szükség, amely egyidóben a jelrögzítő réteg teljes felületén a kivetítendő (leképezendő) kép felületi világosságának megfelelően változó felületi töltéssürűséget hoz létre. Ez a folyamat jelentős időt vesz igénybe és ezért zajforrásnak számit. A látens kép előhívása során a jelrögzítő réteg teljes felületét lágyítani kell, igy a felületi mintában a látens képen kívül a zajok is jelentkeznek, továbbá a jelrögzítő anyag felmelegítése és lehűtése viszonylag hosszú időt vesz igénybe. A fenti eljárás tehát nem biztosit minden szempontból kielégítő feltételeket a jelrögzitó anyag jelrögzítés és törlés sorén történő deformációihoz, és nem teszi lehetővé, hogy a fototermikus jelrögzítés és törlés az optikai információhordozó rendszer felbontóképessége által korlátozott határtartományokban - lokalizált információs egységekben - történjen. A találmányhoz legközelebb álló ismert eljárás lényege, hogy az információ beírása szubsztrátumra felvitt tűzfolyós halmazállapotú jelrögzitő anyagra irányított modulált, az információs egységek nagyságának megfelelő átmérőjű elektromágneses sugárnyalábbal történik, amely a jelrögzitő ré^eg anyagát megolvasztja és deformálja, és az így kialakult lokalizált információhordozó egységek - a jelhordozó réteg felületében kialakult kétfokozatú bemélyedések - a jelrögzitő réteg anyagának lehűlésével fixálódnak. Ezzel a fototermikus jelbeírás folyamata befejeződött. Az információs egységek - a bemélyedések - kiolvasása fókuszált elektromágneses sugárnyalábbal történik. A jelrögzitő rétegbe beírt információk a jelrögzítő réteg anyagának teljes felület mentén történő egyidejű felmelegítésével tórölhetők. A fenti eljárás lehetővé teszi a digitális információk diszkrét fototermikus beírásának és törlésének igen rövid idő alatt - az elektromágneses impulzusoknak megfelelő időtartam alatt -, az optikai, tároló rendszer által 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
