200015. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés síkbeli koordináták meghatározására és eltárolására, valamint síkbeli alakzatok kirajzolására
11 HU 200015 B 12 JF jelformáló áramkörrel négyszögjelet állítunk elő. Az egyik G gerjesztő jel és az érzékelt M jel ÉS kapcsolatát képezve az eredmény periódusra vett átlaga a két jel fáziseltérésével lineáris kapcsolatban lesz. Az ÉS-kapu K kimenetét egy INT integráló áramkörrel átlagoljuk. Az INT integráló áramkör kimenetén megjelenő, a fáziseltéréssel arányos egyenfeszültséget pedig A/D analóg digitális átalakítóra vezetjük. Az A/D analóg digitális átalakító kimenetén előálló adatot a VE vezérlő egység dolgozza fel. A 0 és fél— periódusnyi fáziseltéréseknél kapott eredmények ismeretében bármely közbenső fázisérték interpolációval meghatározható. Azonban ez fáziseltérés mérésének csak egy módszere, az eredmény számos egyéb méréssel meghatározható. Az áramok által keltett mágneses tér a közelítő meghatározásnál inár emlitetthez hasonlóan alakul. Ugyan a mágneses tér eléggé, nemlineáris, azonban az indukálódó feszültség nem a mágneses tér egy pontbeli értékétől, hanem a tekercs felülete menti integráljától függ. A tekercs külső és belső ármérőjének megválasztásával a fázis helyfüggvénye nagy mértékben linearizálható. A huzalhálózatok gerjesztésére használt frekvencia a lehető legnagyobbra lett választva, hogy az indukált feszültség a legnagyobb lehessen ugyanakkor a meghajtó áram mellett. A frekvenciát felülről két dolog korlátozza: az érzékelő tekercs, valamint a huzalhálózat induktivitása. E tényezők figyelembevételével a frekvencia 500 kHz. Ekkora frekvencia mellett a fázismérés eredményei már sok periódus átlagét mutatják, ami csökkenti a véletlen hibákat. A rajzokon mind a közelitő, mind pedig a pontos helymeghatározás esetében csak az egyik koordináta meghatározásához szükséges egységeket tüntettük fel a könnyebb áttekinthetőség kedvéért. Mivel ezek a valóságban együtt kerülnek alkalmazásra, egyes egységeket nem kell minden koordinátához külön egységként beépíteni, hanem értelemszerűen csak a jelvezetékek száma változik. Ilyen egységek például a GÉN generátor, az MF mérőfej a Cl kondenzátorral, a JF jelformáló áramkör és a VE vezérlő egység, amely célszerűen egy mikroszámítógép. A rajzon ábrázolt kiviteli alakok csupán példaképpen mutatják a találmány szerinti eljárás megvalósításának lehetőségeit. Szakember számára egyértelmű, hogy a találmány szerinti eljárás és berendezés számos más kiviteli formában is megvalósítható, ami szintén a találmány szerint van kialakítva. A találmány szerinti eljárás és berendezés továbbfejlesztett változaténál a digitalizáló tábla egyben egy rajzológép (plotter) rajzfelülete, amelynél egy további, a rajzolófejhez rögzített mérőfejet alkalmazunk. A rajzolófej helyét az eddigiekben ismertetett eljárással határozzuk meg, így a rajzgép aktiv rajzfelületböl, rajzolófejből, az erre erősített érzékelőből, a rajzolófej mozgatásét végző mechanikából és az egész rendszert vezérlő mikroszámítógépből áll. Az érzékelő a rajzolófejre van építve, az érzékelő középpontja és a tollhegy között állandó távolság van, amit a vezérlő program figyelembe vehet. A rajzgép lépésnagységa a koordinátamérési eljárás felbontásával azonos, ami 1/100 mm nagysági-endű is lehet. Ezek szerint, ha egy eszközön belül található a digitalizáló és rajzológép, akkor ezt a legegyszerűbben úgy tehetjük meg, hogy az írófejbe is teszünk egy érzékelő tekercset. Ez esetben lehetőség van arra, hogy az írófej helyét rajzolás közben meghatározhassuk és a rajzolóprogram ezáltal a mechanikai hibát korrigálni tudja. Ha a gyakorlatban használt két állómotoros hajtást alkalmazzuk (ez lehetővé teszi, hogy kis tömegeket kelljen mozgatni), akkor az ismertetett berendezéssel elérhető az 500 mm/s-os tolisebesség, ami a piacon kapható legjobb plotterek sebességével vetekszik. Az előzőekben leírtak alapján lehetőség van arra, hogy egy olyan grafikus illesztőegységet hozzunk létre, amely egyszerre alkalmas rajzok bevitelére, rajzok szerkesztésére, valamint alkalmas a bevitt grafikák megjelenítésére is. Az ismertetett eszköz árát jelentősen mérsékli a két funkció összevonása, és ezáltal a használhatóság is nő. Az árcsökkentő hatáshoz jelentősen hozzájárul az ismertetett helymeghatározó eljárás, amely nagy pontossághoz képest kis költséggel valósítható meg. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Eljárás síkbeli koordináták meghatározására és eltárolására, amelynek során a digitalizálni kívánt rajzot hordozó tábla feletti sík kiválasztott pontjába indukciós mérőfejet helyeznek és a mérőfej középpontjának a két koordinátatengelytől mért távolságát egymást követően meghatározzák úgy, hogy az egyes koordinátaértékek meghatározásét két lépésben végzik, az első lépésben a koordinátaérték durva, a második lépésben pedig a koordinétaérték pontosabb, finom meghatározásával, azzal jellemezve, hogy a durva helymeghatározást és a pontos helymeghatározást is a tábla felett létrehozott ciklikusan változó mágneses térbe helyezett mérőfej érzékelő tekercsében indukált jelnek a mágneses teret gerjesztő jelhez viszonyított fézishelyzetének mérésével végezzük el. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a durva helymeghatározás során a táblát mindkét koordinátatengely irányában a durva helymeghatározáshoz szükséges számú sávra osztjuk, majd az egyes sávok fölött a sáv sorszámának megfelelő GRAY-kód szerint változó mágneses teret hozunk létre úgy, hogy egymás utáni több 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 8
