200015. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés síkbeli koordináták meghatározására és eltárolására, valamint síkbeli alakzatok kirajzolására

1 HU 200015 B 2 A találmány tárgya eljárás és berendezés sikbeli koordináták meghatározására és eltá­rolására, valamint síkbeli alakzatok kirajzolá­sára. A találmány tárgyát képező eljárás so­rán a digitalizálni kívánt rajzot hordozó táb­la feletti sík kiválasztott pontjába indukciós mérőfejet helyeznek és a mérőfej középpont­jának a két koordinátatengelytól mért távol­ságát egymást követően meghatározzák úgy, hogy az egyes koordinátaértékek meghatáro­zását két lépésben végzik. Az első lépésben a koordinátaérték durva, a második lépésben pedig a koordinátaérték pontosabb, finom meghatározásával. A találmány tárgyát képező berendezésnél a digitalizálni kívánt rajzot hordozó táblázatban mindkét koordinátaten­gelynek megfelelően egy-egy vezetékrend­szer van beépítve, amely vezetékrendszer a durva és a pontos helymeghatározáshoz egy­­-egy különálló vezetékhálózatból van felépít­ve és amelynél a digitalizáló tábla felett a vezetékrendszerek által keltett mágneses te­ret érzékelő tekerccsel ellátott indukciós mé­rőfej van elhelyezve, és a vezetékrendszer­hez gerjesztő egység, a mérőfejhez pedig ki­értékelő egység van csatlakoztatva. Sok olyan eszköz létezik, amivel rajzot vihetünk be a számítógépbe (digitalizálha­tunk) és szintén léteznek olyanok, melyek segítségével a rajzokat megjeleníthetjük, de a piacon nem terjedtek el a mindkét funkciót tudó berendezések. Ennek egyrészt az az oka, hogy mindkét feladat megvalósítása kü­­lön-külön is jelentős költséggel, másrészt az összeépítés jelentős technikai problémával jár. Az ismert eljárások egyik csoportjába tartozik pl. a Summagraphics cég Bitpad 1 típusú digitalizálója. Ennek lényege a követ­kező: Koordinátairányonként egy-egy mean­der alakú dróthálózat van egy nagy mágne­ses permeabilitású táblába fektetve. A mérés egy nagy energiájú áramimpulzus terjedési idejének meghatározásával történik. A nagy permeabilitású táblára a létrejövő elektro­mágneses hullám terjedési idejének növelésé­hez van szükség. Ennek előállítása költséges, és időnkénti kalibrálást igényel, mivel nem csak a mechanika, hanem az anyagállandó is befolyásolja a mérés pontosságát. Ettől eltérő lehetőséget használ ki a HP cég egy elektrosztatikus elvű digitalizáló já­­ban. Ez mentes az előbbiekben felsorolt hát­rányoktól, számoB alkalmazásra kitűnően használható, azonban nem készülhet hozzá fonalkeresztes mérőfej, mivel az elektroszta­tikus érzékelő pontosan a mért pont fölött helyezkedik el. Ezért mérés jellegű felada­tokra kevéssé alkalmas. A KONTRON Electronics cég DIGIKON digitalizálóiban szintén mágneses elvet alkal­maz. A digitalizáló sűrűn elhelyezett huzalo­kat tartalmaz, melyekbe sorban egymás után áramot vezetnek. Ennek hatására egy mágne­ses impulzus halad végig a táblán, és ennek az érzékelőbe történő érkezési idejéből hatá­rozható meg a pont koordinátája. Hátránya, hogy minden egyes huzal külön meghajtó áramkört igényel, és ez a pontosság és a méretek növekedésével nagymértékben növeli a költségeket. A FOK-GYEM Szövetkezet RA-6 típusú digitalizálója nem alkalmas abszolút koordiná­ta mérésre. Minden mérési sorozat előtt a műszert .nullázni' kell, azaz egy bázispontra kell vinni az érzékelőt és azt kijelölni nulla pontnak. Ha az érzékelőt bármikor felemel­jük, vagy valami egyéb hiba történik, akkor az egész nullázást meg kell ismételni, minden lehetséges hibájával együtt. A 171.002 lajstromszámú magyar szaba­dalmi leírás olyan abszolút koordinátaérték­­mérést megvalósító eljárást és berendezést ismertet, amelynél a digitalizáló tábla feletti mérőfej (letapogató) van gerjesztve és a táblában elrendezett vezetékrendszerben in­dukálódó feszültség kiértékelésével határoz­zák meg a sikbeli koordináták értékét. Az is­mertetett megoldásnál ugyan nem kell a fel­bontással azonos sűrűségű vezetékhálózatot fektetni a táblába, de 0,1 mm-es felbontáshoz így is 6 mm térközzel kell azokat elhelyezni. Hátrányos ennél a megoldásnál, hogy a kiér­tékelés bonyolult matematikai műveleteket igényel, ami csak szintén bonyolult áramkör­rel valósítható meg. A leírás nem ad útmuta­tást arra sem, hogyan lehet a letapogató po­zíció jelének visszacsatolásával rajzgépet ve­zérelni. A számítógéppel segített grafikai és mérnöki tervezés (különböző CAD rendsze­rek) széleskörű elterjedését gátolja, hogy ezek a rendszerek nem illeszkednek megfele­lően a hagyományos tervezési eljárásokhoz, módszerekhez. Ilyen például a tervezési fo­lyamat alapvető eleme, a rajzolás is. A terve­ző nem papírra ceruzával, vagy tollal rajzol, hanem a számítógép monitorán egy olyan eszköz segítségével, amelynek helyét a rajz síkjában pontosan meg lehet határozni. A monitor tehát az egyszerre látható legna­gyobb rajzfelület is egyben. A nagy felbon­tású grafikus monitorok méretei korlátosak és a méretnövelés költségei nagyon magasak. Tehát ha valaki a monitor méreténél nagyobb rajzot akar készíteni, akkor a rajzot csak kicsinyítve láthatja egészben. Igény azonban, hogy a tervező 1:1 méretarányban láthassa a rajzait, mivel igy tudja leginkább áttekinteni és az esetleges hibákat észrevenni. Ehhez szükség van egy olyan berendezésre is, amellyel a rajzokat meg lehet ilyen méretben jeleníteni. Ilyen berendezés a rajzgép (plot­ter). Ezenkívül a rajzgéppel természetesen dokumentációt is kell készíteni, ami szintén szükségessé teszi minden számítógépes ter­vező rendszerben. A digitalizáló és a rajzgép általában két különálló nagyértékű berende­zés. A költségeken jelentősen csökkenthe­tünk, ha ezt a két funkciót egy eszközön 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents