199987. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés gépjárművek futóműveinek, elsősorban lengőkarral felfüggesztett futóműveinek a gépjárműhöz viszonyított helyzete megállapításához és adott esetben beállításához

11 HU 199987 A 12 nem (pl. a nyomtáv és a gépjármű hosszten­gelyének aszimmetriája). A 6a-6f ábrákon vázlatosan látható, hogy a különböző gépjármüveknél milyen görgőpár elrendezést célszerű alkalmazni. (Az ábrák célja csak az elrendezés érzékeltetése, ezért mind a rajzok, mind az alkalmazott je­lölések vázlatosak. Az egy futómű alá kerülő jobb- és baloldali görgópárt a rajzokon kü­lön nem lehet érzékeltetni, ezért egy-egy fu­tóműnél mindkét görgőpár számát feltüntet­tük. Ugyanígy a jobb- és baloldali görgőkét is). A 6/a. ábrán látható személygépkocsi, a 6/b ábrán látható terhergépkocsi és a 6/c ábrán látható autóbusz a részletesen bemuta­tott berendezésen ellenőrizhető. A 6/d csuk­lós autóbusz ellenőrzéséhez szükséges be­rendezést is ismertettük már, ugyanez a be­rendezés alkalmas a 6/e ábrán látható há­romtengelyes tehergépkocsihoz is. A 6/f ábrán látható, összes hattengelyes nyergesvonathoz a berendezést további gör­gőpárokkal kell kiegészíteni. Az .A", .B' és .C" futómű, amelyek jelen esetben a vontató futóművei, a csuklós buszhoz bemutatott 13, 14, 15, 16, 52, 53 görgöpárokra állítható. A pótkocsi .D' futóművének 49 kerekeit az 54a és 54b görgőket tartalmazó 54 görgőpárra és az 55a és 55b görgőket tartalmazó 55 görgő­­párra, az .E' futóműnek 50 kerekeit az 56a és 56b görgőkből álló 56 görgópárra és az 57a és 57b görgőket tartalmazó 57 görgópár­­ra, végül az ,F” futóműnek 51 kerekeit az 58a és 58b görgőkből álló 58 görgópárra és az 59a és 59b görgőből álló 59 görgópárra kell állítani. Itt a támasztó erőket ugyan­olyan elemekkel és ugyanúgy kell megmérni, mint a két- vagy háromtengelyes járművek­nél. A mérést mindig az .A' futóműnél cél­szerű kezdeni, és folyamatosan kell haladni a leghátsó, jelen esetben az ,F" futómű felé. Ebből az ismertetésből látható, hogy bár­mennyi futóműhöz és bármilyen futómű el­rendezéshez alkalmazható az eljárás. Egyszerűbb felfüggesztési rendszerek­nél- egyébként a mérés és beállítás más sor­rendben is elvégezhető. A sorrend felcseré­lésének a legnagyobb jelentősége a mellső futómű kerekeinél ébredő erők egyedi és együttes ellenőrzésénél lehet. Ezeknél ugyanis elvégezhető először a jobb és balol­dal külön-külön mérése, és helyes beállítás esetén a két keréknél ébredő erő eredője mér nulla kell hogy legyen. így megspórol­ható egy újabb beállítás. A találmányunk szerinti berendezés úgy is felépíthető, hogy minden zsámoly a síkban két irányban mozdítható el, és mind hossz­irányban, mind keresztirányban mérhető a zsámolyt kitérítő erő. Ehhez a zsámolyokat az előbb bemutatott görgő-soros alátámasztás helyett célszerű inkább hajlékony elemekkel, például nagyszilárdságú vékony huzallal a keretre felfüggeszteni. Természetesen a kü­lönböző gépjárművek tengelytávolságának megfelelő állítási lehetőségét biztosítani kell. Az így felépített berendezéssel az eljá­rás könnyebben is elvégezhető. Ekkor elő­ször az alváz hossztengelye és a futóművek nyomtávja felezőpontja közötti hibát kell megszüntetni, ezután az alváz hossztengelyét a berendezés hossztengelye fölé kell tájolni, és a továbbiakban az erőméró eszközök ada­tai alapján el lehet végezni a beállítást. Ilyen elrendezés esetén a gépjármű ke­rekeinek megtámasztására a gépalapra épített támasztóelemeknél nincs erőméró eszköz. Ezeknek a támasztóelemeknek csak az a funkciójuk, hogy a gépjármű kerekeit ne en­gedjék oldalirányban elmozdulni. Ennél az el­rendezésnél természetesen minden zsámoly­nak a többitől függetlennek kell lennie. Megemlíthető még, hogy az erőméró esz­közök elhelyezhetők úgy is, hogy mindegyik a gépjármű kerekeit támasztó támasztóele­meknél van. Ebben az esetben a zsámolyokat csak elmozdulás ellen kell megtámasztani. A most bemutatott kiviteli példákból jól látható az a minőségi különbség, amely a ta­lálmányunk szerinti eljárás és a korábbi módszerek között található. Látható, hogy amíg a hagyományos eljárásoknál előirt geo­metriai méreteket ellenőriznek, és ennek alapján feltételezik a gépjármű úttartását és a gumiabroncsok kopásmentes terhelését, ad­dig a találmányunk szerinti eljárás során a kerekek és a talaj közötti tényleges kapcso­latot vizsgáljuk. Természetesen bármilyen kerékfelfüg­gesztési rendszer hibája megállapítható az eljárással, csak a hiba korrigálását az adott felfüggesztési rendszer szerint kell végre­hajtani. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Eljárás gépjárművek futóműveinek (A, B, C, D, E, F), elsősorban lengőkarral (Panhard-rúddal) felfüggesztett futóműveinek a gépjárműhöz viszonyított helyzete megálla­pításához és adott esetben beállításához, amelynek során a gépjármű kerekeit (5, 6) görgőpárra (13, 14, 15, 16) állítjuk, és a görgőpárokból (13, 14, 15, 16) legalább az egyik görgőt (13b, 14b, 15b, 16b) külső erő­forrás (32) segítségével megforgatjuk, azzal jellemezve, hogy a gépjárműnek egyidejűleg állítjuk minden kerekét (5, 6) egy-egy olyan görgópárra (13, 14, 15, 16) amelyekben a görgők (13a, 13b, 14a, 14b, 15a, 15b, 16a, 16b) tengelye egymással is és a többi görgő­­pár (13, 14, 15, 16) görgőinek (13a, 13b, 14a, 14b, 15a, 15b, 16a, 16b) a tengelyével is pár­huzamos és a jobb- és baloldali görgők (13a, 13b, és 14a, 14b, illetve 15a, 15b és 16a, 16b) egytengelyűek, a görgópárokból (13, 14, 15, 16) legalább az egyik görgőt és a gépjármü­vet a hossztengelye mentén legalább két he-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 8

Next

/
Thumbnails
Contents