199986. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés gázzal, vagy levegővel töltött, központi kiértékelő egységhez csatlakozó vezeték(ek) külső burkolatában keletkező szivárgások helyeinek behatárolására
1 HU 199986 B 2 A találmány tárgya kapcsolási elrendezés gázzal vagy levegővel töltött, központi kiértékelő egységhez csatlakozó vezetékiek) külső burkolatában keletkezett szivárgások helyeinek behatárolására, amely kapcsolási elrendezésben vezetékszakaszokat elválasztó nyomásérzékelő és a nyomásjeleket villamos jellé átalakító fokozatok vannak, továbbá az egy vezetéken levő nyomásérzékelők egyik kimenetei egy közös villamos vezetőre vannak kötve. Mint ismeretes, amikor egy olyan vezetéken kell az esetleges szivárgás helyét meghatározni, amely vagy folyadékot vagy más áramló közeget, pl. távfűtés esetén gőzt szállít, akkor is lehetséges a villamos úton történő mérés, azonban rendszerint ez a csővezetéken kívül elhelyezett rendszerrel történik. Ilyen megoldást ismertet pl. a DE 2 337 983 sz. szabadalmi leírás, ahol a közeget szállító cső szigetelő köpennyel van ellátva és ezen kívül helyezkedik el a villamos vezető. Az egész rendszert egy külső cső borítja. A szivárgási hely létrejötte egy áramkört zár a cső falán keresztül. Egy másik megoldásnál, amelyet a DE 2 800185 C2 sz. szabadalmi leírás ismertet, a szállítandó közeget tartalmazó csővezetékkel párhuzamosan egy külön mérőkábel kerül lefektetésre, amely a megoldás szerint öterü kábel. A mérőrendszer mérőhelyek kialakításával szakaszokra van bontva és így központilag megállapítható, hogy melyik szakaszban történt oly mértékű változás a mért értékben, amely szivárgásra utal. Ezek a megoldások rendkívül bonyolultak és költségesek, ezért olyan helyeken, ahol kisebb átmérőjű vezetékekben történő közegszállitásról van szó és az összes vezetékek hossza nagy, alkalmazásuk nem gazdaságos. Ismeretes, hogy a földalatti postai kábelek elnedvesedésének megakadályozására a speciális kábelszigetelés mellett jelenleg széles körűen alkalmazzák azt a módszert, hogy a kábelt hajlékony ólomcsóbe húzzák és ezt feltöltik túlnyomásos levegővel. A kábelköpeny sérülése esetén levegőszivárgás léphet fel, ami a kábelnyomás csökkenéséhez és a kábel valamint a csatlakozások elnedvesedéséhez vezethet. Ezért fontos a hibahely mielőbbi meghatározása és a hiba gyors kijavítása. A hibahely meghatározás általában kézi módszerrel történik: Az egyik eljárás szerint riasztás esetén - melyet a rendszert nyomással ellátó berendezés szolgáltat - a kábel mentén manométerrel nyomásmintákat vesznek, lehetőleg egyidejűleg, és a mért értékekből diagram alapján meghatározzák a hiba valószínű helyét. Ezt minimálisan 3 fő végzi, az eljárás időszükséglete legalább 6 óra. Miután ez a megoldás nagylétszámú felügyelő személyzet készenlétben tartását követeli meg, felmerült a gondolat, hogy a nyomáscsökkenés villamos úton történő meghatározásával csökkentsék a karbantartási költségeket. Egy ilyen módszernél a kábel mentén nyomáskapcsolókat - továbbiakban kontaktorokat - helyeznek el, melyek nyomáscsökkenéskor egy, a kontaktor helye által meghatározott ellenállást kapcsolnak egy érpárra. Riasztás után méróhiddal megmérik az érpár bemeneti ellenállását, így azonosítják, melyik kontaktor kapcsolt. Ezután meg kell várni még egy kontaktorkapcsolást, hogy a hibás kábelszakasz azaz két kontaktor közötti szakasz meghatározó legyen. Ehhez a mérés állandó ismétlésére van szükség. A hibás kábelszakasz meghatározása után a hibahelyet vagy az előbbivel azonos módszerrel határozzák meg, vagy a hibás szakaszt feltöltik freonnal és freonra érzékeny detektorral végighaladnak a kábelszakasz felett. Ismeretes továbbá olyan hibahely behatároló berendezés is, amelyet pl. az FR 2 480 986 sz. francia szabadalmi leirás ír le, ahol a figyelendő vezeték érzékelőkkel szakaszokra van osztva és az érzékelők közös tápbemenetre vannak kötve, míg mindegyik érzékelő külön-külön kimenettel rendelkezik, így a szivárgások helye gyorsan és pontosan behatárolható. Hiányossága viszont ennek a berendezésnek a felhasznált villamos vezetők nagy száma, hiszen az érzékelők számánál eggyel több villamos vezetőre van szükség. Az érzékelőkből álló rendszer segédenergiát igényel és így üzemen kívüli helyzetben sem csökken az energiaszükséglete nullára. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy a hibahely behatárolása olcsóbbá és egyszerűbbé tehető, ha a nyomáscsökkenést nem analóg módon, hanem határérték kapcsolóval végezzük, mert ekkor az érzékelés segédenergiát nem igénylő kapcsolóval, pl. mechanikus kapcsolóval is megvalósítható, továbbá a mérés ellenállásméréssel, a kábel egyetlen érpárjának felhasználásával történhet. A találmánynak az a lényege, hogy a nyomasérzékelók mechanikus nyomáskapcsolók, amely nyomáskapcsolók egy-egy ellenálláson keresztül egy másik közös villamos vezetőre csatlakoznak. A találmányt részletesebben az 1. ábrán bemutatott kiviteli példa segítségével ismertetjük, az 1. ábrán a találmány szerinti kapcsolási elrendezés egy kiviteli példáját szemléltetjük. Az 1. ábrán látható 1 kiértékelő egység 2 kábelen elhelyezett 3, 4 vezetők segítségével egymással párhuzamosan kapcsolt 5i,5z,...,5i, kontaktorokra csatlakozik. Mindegyik 5i kontaktorban nyomásérzékelőként működő mechanikus 6i nyomáskapcsoló van, amely 6i nyomáskapcsoló nyomásjeleket villa-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
