199973. lajstromszámú szabadalom • Gravitációs, szakaszos ürítésű, aknás szárítóberendezés mezőgazdasági szemestermények, különösképpen vetőmagok szárítására
1 HU 199973 B 2 A találmány szárítóberendezés, amely alkalmas a mezőgazdaságban megtermelt különféle szemestermények (búza, kukorica, rizs, napraforgó, stb.) egyenletes minőségű szárítására. A szárítóberendezés el van látva a termény be- és kivezető nyílással rendelkező szántóaknával, légszekrényekkel és meleg levegőt előállító höegységgel. A száritóaknák kialakítása biztosítja az egyenletes légelosztást és a termény maradéktalan kiürítését. Az eddig ismert szemestermény-száritók egyik nagy csoportját az jellemzi, hogy a terményréteget egy perforált lemezen vízszintesen, vagy két perforált lemez között függőlegesen vezetik, miközben a terményen meleg levegőt áramoltatnak át. Ilyenek az ÉLGÉP-COLMAN, SIROKKO-30/4, DTS-15 típusú hazai, valamint a BERIKO (amerikai) szárítóberendezések. Az ilyen rendszerű berendezések közös hátránya, hogy a perforált lemez nyílásai eltöraódnek, a légáramlás és a szárítás egyenlőtlenné válik, továbbá a berendezés tisztítása nehézkes és időigényes. A szemestermény-száritók másik nagy csoportja az aknás szárítók. A hazai berendezések közül ide tartoznak a BL-15, a SIROKKO-200 szárítóberendezések. Hasonló felépítésűek az amerikai CAMBEL, a szovjet DSZP-32 és az NDK gyártmányú Petkus típusú berendezések. Az ilyen szárítóberendezések működésének ismertetése megtalálható: Scheiling Antal: Szárítás (Műszaki Kiadó Bp. 1967.) című szakkönyv 111-113 oldalain. A felsorolt szárítók közös hátránya, hogy szerkezeti elemeik (keresztcsatornák) kizárják az egyenletes légeloszlás megvalósulását. További hátrány, hogy a keresztcsatornák felső élein a termény és a benne lévő szennyeződések lerakódnak. Az ismertetett hátrányok közöl az egyenlőtlen légeloszlás, a folyamatos működésű szárítóknál nem okoz lényeges problémát, mivel a termény áramlása csökkenti a légeloszlás egyenlőtlenségének a szárítás egyenletességére gyakorolt hatását. A mezőgazdaságban számos olyan viszonylag kis tételben termesztett termény szárítása is szükséges (vetőmagok, gyógy- és fűszernövények magjai), mely úgynevezett szakaszos működésű, tételes, szárítást igényel. E termények szárításánál az egyenlőtlen szárítás, valamint a különféle fajtájú termények keveredése alapvető minőségi károsodáshoz vezet. Vetőmagok esetében például a nagyértékű vetőmag csak takarmányozási célra hasznosítható, így értéke a vetőmag értékének csak töredéke lesz. A találmány szerinti berendezés célja a szárítás egyenletességének lényeges javítása, valamint a szárítandó termény lerakodásának, ezzel együtt a különböző terményfajták keveredésének megakadályozása. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy ha a száritóaknában a lég be- és kivezető keresztcsatornákat nem ferde egyenes mentén, hanem függőleges egyenes mentén, a termény súrlódási kúpszöge által behatárolt távolságban helyezzük el, valamint az így kialakuló függőleges csatornaoszlopok közé térkitöltő elemeket helyezünk el, akkor a termény lefelé irányuló áramlása akadálytalanná válik és a légáramlás egyenletes lesz. A találmány feladata olyan szárítóberendezés kialakítása, mely a korábbiaknál egyenletesebben (jobb minőségben) szárít és egyúttal kiküszöböli a terménynek a szárítóban való visszamaradását. Az ismertetett előnyök takarmány és étkezési gabona szárításánál, a termény tápértékének jobb megőrzését, a tárolhatóság javulását eredményezi. Azáltal, hogy a szárítóban nincs lehetőség az anyag visszamaradására, a terményben lévő idegen anyagok (szalma, napraforgószár, kukoricacsuhé, stb.) sem tudnak lerakódni. A gyakorlati tapasztalatok alapján a szárítóknál gyakran előforduló tüzesetek nagyrészt az ilyen idegen anyagoknak a szárítóban történő lerakódásából adódnak, így a találmány szerinti megoldás csökkenti a szárítóberendezések tűzveszélyességét. A vetőmagok szárításánál a találmány szerinti berendezés nagy előnye a csírázóképesség jobb megőrzése és a különböző fajtájú vetőmagok keveredésének megakadályozása. A találmány szerinti szárítóberendezés lényege, hogy a meleg levegőt előállító hőegység légvezetékeken és egy, vagy több légszekrényen keresztül a termény be- és kivezetésére szolgáló nyílásokkal ellátott, a tulajdonképpeni szárítást végző aknához kapcsolódik, mely aknáknak a szári tóközeg be- és kivezetésére szolgáló, a termény be- és kivezetési irányával keresztben elhelyezett csatornái vannak, amelyek egyazon függőleges oszlopban (oszlopokban) egymás alatt, vagy felett felváltva helyezkednek el úgy, hogy a csatornák legalsó pontján át a termény természetes rézsüszögének irányában húzott egyenes ütközik az alatta lévő csatornába, továbbá a csatornaoszlopok között térkitöltő elemek helyezkednek el. Azáltal, hogy a be- és kifúvó csatornák egyazon függőleges egyenesbe esnek és a csatornaoszlopok között térkitöltő elemek vannak, a kialakuló terményréteg közel egyforma keresztmetszetű, ezért egyenletes légeloszlást, ill. szárítást eredményez. A csatornáknak a termény természetes rézsüszöge által meghatározott elhelyezése kiküszöböli a termény és az abban lévő idegen anyagok (szalma, levél maradványok, stb.) lerakódását. A találmány szerinti szárítóberendezés lehetséges kiviteli alakja, hogy a térkitöltő elemek egy függőleges egyenes mentén öszszefüggő zárt falat alkotnak. Ez esetben a térkitöltő elemeket célszerűen folytonos vonalú hullámlemezek alkotják. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
