199967. lajstromszámú szabadalom • Tüzelőberendezés

1 HU 199967 B 2 A találmány tárgya tüzelőberendezés nagy il­­lótartalmú szilárd tüzelőanyagok hasznosítá­sára. A nagy illótartalmú szilárd tüzelőanya­gok elsősorban erdő- és mezőgazdasági mel­léktermék vagy hulladék formájában jelennek meg rendkívül nagy mennyiségben (forgács, fűrészpor, kukoricaszár, szalma, fenyötoboz stb.). Hamutartalmuk csekély, és elemi alko­tóikból adódóan a fütóértékük magas. Érté­kes éghető részeik azonban túlnyomóan illő formában vannak jelen. Az anyag időtartalma 60-80% között van és ezért eltüzelésük kü­lönleges módszert igényel. A kisebb hányadot kitevő szilárd részek elégetése rostélyon történhet, a felszabaduló értékes időtartalom maradéktalan elégetéséről pedig külön fázis­ban kell gondoskodni. Ismeretes, hogy az elégtelenül távozó időrészek okozta tüzelési veszteség ilyen esetekben a tüzelés hatásfo­kát meghatározó mértékben lerontja. A folya­mat műszeres ellenőrzésére üzemi körülmé­nyek között általában mér nincs lehetőség és ezért nagy jelentőségű egy olyan megoldás kialakítása, amely eleve biztosítja az időré­szek tökéletes kiégetését. A probléma megoldását számos módon közelítették mér meg. Ismeretes például a DE 3 038 875 számú szabadalom, amely olyan hulladékanyagok eltüzelését célozza, amelyek időtartalma 80%-ig terjedhet. Ezt úgy kívánja elérni, hogy a berendezés tűzterébe másodle­­vegó befúvó kamrát vagy kamrákat helyez el a korábbi megoldások hátrányainak kiküszö­bölésére. Utal a DE-OS 1 947 164 sz. bejelen­tés azon hátrányára, hogy még rendkívül in­tenzív másodlevegö sugarak befúvésa esetén is maradnak a sugarak között keverés nélkül elszökő gázáramok, amelyek elégés nélkül hagyják el a tűzteret. Utal továbbá a DE-PS 1 289 232 szabadalomra is, amely - a befúva­­tott levegósugár korlátozott hatótávolsága miatt - a tüztéri keveredést úgy kívánja ja­vítani, hogy a levegőfúvókék zónájában a tűzteret összeszűkiti. A keveredés és a vele járó elégés itt csak a szűkítés után alakul ki, de ugyanitt a hirtelen lecsökkenő gázsebesség miatt kelle­metlen pernye lerakódásokat is okoz. A hivatkozott DE 3 038 875 sz. szabada­lom e hátrányokat a tűztérbe helyezett leve­­göbefúvó csővel csökenti ugyan, mert a le­vegővel átfúvandó gázréteg vastagsága gya­korlatilag a felére e6ik, de a problémát alap­vetően nem oldja meg, mert az időrészeknek az égési levegővel történő keverése itt is csak a befúvott levegósugarak korlátozott hatásától és igy tökéletlenül várható ugyan­akkor a megoldás egy új műszaki problémát okoz, nevezetesen, hogy a tüztérben lévő befúvócBÖ hűtésére a benne áramló másodle­­vegó nem elegendő és ezért különösen hőálló anyagok alkalmazását igényli. A találmány célja az ismert megoldások hátrányainak kiküszöbölése és olyan tüzelő­berendezések kialakítása, amely a nagy idő­tartalmú szilárd tüzelőanyagok elégetését ma­radéktalanul és gazdaságosan oldja meg. A találmány szerinti berendezés a kö­vetkező felismerésen alapul. Az említett tüze­lőanyagok égési levegőjének csupán 1/3-ára van szükség a szilárdrészek elégetéséhez és ezt hagyományos módon a rostélyon át ve­zetjük be. A rostélytüzelésen felszabaduló és szélső esetben 80%-ig terjedő illórész elége­tését a tűztértól elkülönítetten felgyorsított égési sebességgel végezzük, itt vezetjük be az égési levegő maradék 2/3-át, amely bizto­sítja az égés oxigén szükségletét, másrészt a befúvasi impulzus célszerű megválasztásával fenntart az éghető diók elégetésének helyén egy olyan forgó áramlást, amellyel befolyá­solható az időrészeknek ezen a helyen az égési folyamat befejezéséhez szükséges tar­tózkodási ideje. A kitűzött cél elérésére, vagyis arra, hogy a tüzelőanyag időrészeinek tökéletes kiégése befejeződjék, a füstgáz áramlási irá­nyára merőleges tengelyű örvénykamra szol­gál, amelynek egymással közel szemközti al­kotói mentén legalább egy be- és egy kilépő nyílása van, a nyilasokat forgástér alkotói mentén határoló orrészekben levegöbefúvó csatornák vannak kialakítva és a be- és ki­lépő nyílások olyan elrendezésűek, hogy az örvénykamrán annak tengelyére merőlegesen történő átáramlás iránytöi-és nélkül nem le­hetséges. Az örvénykamrába belépő elégetlen gá­zokat közvetlenül a nyilasnál az áramlás irá­nyára közel merőlegesen támogatják a leve­­góbefúvó csatorna fúvókéin nagy sebesség­gel kiáramló levegósugarak. A kamra kilépő nyílásánál ugyanez ismétlődik; a be- és kilé­pő nyílásoknál a befúvott levegósugarak te­hát eröpár hatású impulzussal tartják forgó mozgásban a kamrában lévő gáztömeget. Eközben a rostélytüzelésröl érkező és magas éghető időtartalommá) rendelkező gázok a be­fúvott levegővel intenziven keveredve a kamrában elégnek. A találmány egy kiviteli alakját a csatolt rajz szemlélteti, ahol az 1. ábra a találmány szerinti örvénykamra le­hetséges elhelyezése egy kazánbe­rendezésen belül, a 2. ábra az örvénykamra kialakításának rész­leteit mutatja, annak lényeges ele­meivel, a 3. ábra a 2. ábra III—III. vonalmenti metsze­te. Amint az 1. ábrán látszik a találmány szerinti 1 örvénykamra célszerűen a beren­dezés 2 tűztere és 3 fordulókamra közötti részen van a kazán 4 vizterében kialakítva. A tűztér hagyományos kialakítású és a szilárd részek elégetésére szolgál, a forduló­kamra az égéstermék elvezetését oldja meg, az örvénykamrát körülvevő víztér pedig a kamrában elégetéssel felszabadított hómeny-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 6Ö 3

Next

/
Thumbnails
Contents