199947. lajstromszámú szabadalom • Csatlakozószerkezet szitaelemek összeszerelésére
1 HU 199947 B 2 egy lehetséges kivteli alakjának axonometrikus nézete. A találmány szerinti csatlakozószerkezet példaként ismertetett előnyös kiviteli alakjában durvább szemcsészetfl anyagok szétválogatására használt rosta 32 tartóváza négyzethálós rácsozatot tartalmaz. E négyzethálós rácsozatra vannak ugyancsak négyzetalakú 1 szitaelemek erősítve a találmány szerinti csatlakozószerkezet segítségével. A csatlakozószerkezetnek 2 rögzítőhüvelye, 3 biztosítócsapja és 4 összekötőtámja van. A 2 rögzítőhüvely 5 hengeres testének két végén egy 6 tartóváll, valamint egy 7 rögzítőváll külső átmérője azonos a 2 rögzítőhüvely 6 tartóvállának átmérőjével, de nagyobb, mint az S hengeres test külső átmérője. A 2 rögzítőhüvelyen, pontosabban annak külső felületén 9 hosszanti horony húzódik végig, amely a 2. ábrán jobban láthatóan a 7 rögzítővállon és az 5 hengeres testen, annak hosszának csupán egy részén van kialakítva. Ez a 9 hosszanti horony nem vágja át teljes vastagságában a 2 rögzítőhüvelyt, így az nincs felhasítva, hanem a horony alatt 10 összekötőgerinc van érintetlenül hagyva a 2 rögzítőhüvelyen. A 6 tartóvállon, valamint a 2 rögzítőhüvely S hengeres testének fennmaradó részén, a 9 hosszanti horonnyal egybeesőén átmérős 11 hasíték van kiképezve, amelynek szélessége legalább akkora, mint a 9 hosszanti horony szélessége. A 11 hasíték teljes szélessége ír-szer nagyobb mint a 2 rögzítőhüvely 8 átmenőfuralának átmérője. A 3. ábrán látható kiviteli alaknak megfelelően a 9 hosszanti horony vagy hornyok nemcsak a 2 rögzítőhüvely külső palástfelületén, hanem belső központos 8 átmenőfurata felőli belső palástfelületén is kialakítható. Ebben az esetben a 10 összekötő gerinc nem a 8 átmérőfurat, hanem az 5 hengeres test külső felületével határos. Ilyen esetekben a 2 rögzítőhüvely 7 rögzílőváila szilárd 13 gyűrűként van kiképezve, amelynek homlokfelületén korongalakú 14 mélyedés van kialakítva. A szilárd 13 gyűrű és a 7 rögzítőváll között a 2 rögzítőhüvely 5 hengeres testének 9 hosszanti hornyáig érő 15 sugárirányú nyílások vannak kialakítva, míg a 6 tartóvállon további korongalakú mélyedés van kiképezve. Az ismertetett variációban a 3 biztosítócsap 6 tartóvállal együttműködő végtartományában egyegy 18 vágóélben végződő hosszú 17 kiemelkedésekkel van ellátva, melyek száma megegyezik a 2 rögzítőhüvely 9 hosszanti hornyainak számával. A 4 összekötőtámnak két szélső 19 támasztószakasza van, amelyeken egy-egy 20 rögzítőfurat van kimunkálva. A 4 összekötőtám középső tartományában a 4 összekötőtám 19 támasztószakaszainak síkjából egyik irányban kinyúlva egy 21 középső lám és azt közrefogó 22 ikertám van elhelyezve, amelyek rugalmas 25 lekerekítéseken át csatlakoznak a 19 támasztószakaszokhoz. A 21 középsőtám és a 22 ikertám egy-egy egymással szembenálló horogszerű 23, 24 nyúlvánnyal rendelkezik. A 21 középső tám és a 22 ikertám rugalmasságát a 25 lekerckítés tartományában kiképzett 26 technológiai rések segítik elő. Az 1 szilaelemek találmány szerinti csatlakozószerkezettel történő összeszerelésére az 1 szitaelemekbne átmenő alakos furatok vannak kialakítva, amire az 5. ábrán láthatunk példát. Minden egyes 27 furat két különböző átmérőjű szakaszból áll, egy nagyobb átmérőjű 28 felső szakaszból és egy kisebb átmérőjű 29 alsó szakaszból. A 28 felső szakaszt a 29 alsó szakasztól olyan 30 váll választja el, amelynek 31 ferde felülete a nagyobb átmérőjű 28 felső szakasz irányában lejt. A találmány szerinti csatlakozószerkezettel a rosta 1 szitaelemeit az alábbi módon szerelhetjük össze: A rosta 32 tartóvázának belső rácsozatára felhelyezzük a 4 összekötőtámokat, majd ezekre ráhelyezzük a négyzetalakú 1 szitaelemeket. A 4 összekötőtámokat úgy rögzíthetjük a 32 tartóvázon, hogy a 4 összekötőtámok 21 középső támjának és 22 ikertámjának horogszerű 23, 24 nyúlványát, melyek felületei egymás irányában ferdén lecsapottak, egyszerűen rányomjuk a 32 tartóváz belső rácsának elemeire. Ekkor rugalmas 25 lekerekítésen át a 4 összekötőtámon rögzített 21 középső tám és 22 ikertám szétválik, majd a 33 rácselem befogadása után ezek eredeti helyükre visszapattannak, és horogszerű 23, 24 nyúlványuk alulról közrefogja a 33 rácselemet. A helyükre pattintott 4 összekötőtámok felszerelése után az azokra helyezett 1 szitaelemek 27 furatába, amelyek egybeesnek a 4 összekötőtámok 20 rögzítőfuratával, behelyezzük a 2 rögzítőhüvelyeket úgy, hogy azok 6 tartóválla a 27 furat 29 alsó szakaszán és a 4 összekötőtám 20 rögzítőfuratán áthatolva eredeti alakját visszanyerve alulról feküdjön fel a 4 összekötőtám alsó felületére, és a hosszanti kiemelkedő 12 bordák a 27 furat 28 felső szakaszának falába vágódjanak. A 2 rögzítőhüvely 7 rögzítőválla a 2 rögzítőhüvely benyomása során nekiszorul a 27 furat 30 vállának, azt lenyomni igyekszik és ily módon tovább növeli a 4 összekötőtám és az 1 szitaelem közötti öszszeszorítóerőt. A 3 biztosítócsapot a 2 rögzítőhüvely 8 átmenőfuratába hajtjuk be a 2 rögzítőhüvely 7 rögzítőváll felőli vége irányából, ha az összeszerelést a rosta felső oldaláról végezzük, vagy pedig a 2 rögzítőhüvely 6 tartóváll felőli vége irányából, ha az összeszerelést a rosta alsó oldaláról végezzük. Mivel a 3 biztosítócsap átmérője nagyobb mint a 2 rögzítőhüvely 8 átmenőfuratának átmérője, a 9 hosszanti hornyok vonalában kialakított 10 összekötőgerincek a 3 biztosítócsap beütése során eltörnek és a 2 rögzítőhüvely több részre szakad, pontosabban annyi részre esik, ahány 9 hosszanti horonnyal volt ellátva. A hosszanti kiemelkedő 12 bordák nem engedik, hogy a 2 rögzítőhüvely hossztengelye körül elforduljon, ha a 3 biztosítócsap behajtása során csupán egyik 9 hosszanti horony 10 összekötőgerince törik el. Az 1 szitaelemek összeszerelését természetesen mind a rosta felső, mindpedig alsó oldaláról egyforma eredményességgel végezhetjük el. Alsó szerelésnél az 1 szitaelemeket a már ismertetett módon fedésbe kell hozni a 4 összekötőtámokkal, jobbanmondva az 1 szitaelemek 27 furatát 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
