199940. lajstromszámú szabadalom • Hűtőberendezés folyadékhűtésű belsőégésű járműmotorokhoz

1 HU 199940 B 2 A találmány tárgya hűtőberendezés, amely fo­lyadékhűtésű belsőégésű járműmotorokhoz való. Az ilyen berendezésnek hűtőradiátora, molorki­­levegőztetője, valamint ezeket összekötő és sza­bályozó, önmagában ismert egységei vannak. Ismert például a 2 615 728 és 2 615 729 számú DE-eredetű közrebocsátási iratokból olyan bu­borékleválasztó, amelyet folyadékhűtő rendsze­rekhez alkalmaznak. Ez a buborékleválasztó azonban a termosztáttal van egybeépítve. Ennél­fogva az ilyen kialakítású és elrendezésű, ter­mosztáttal egyesített buborékleválasztó a vízszi­vattyúhoz képest túlságosan magasan van elren­dezve, és nem rendelkezik olyan nagy térfogatú nyugtalólérrel, amelyben kellően lecsökkenhet­ne a hűtőfolyadék áramlási sebessége és egyúttal a légbuborékok abszorpciójára sor kerülhetne. A jelen találmánnyal célunk a fenti hiányossá­gok kiküszöbölése, azaz hűtőrendszerekhez o­­lyan buborékleválasztó kialakítása, és annak o­­lyan elrendezése, hogy azzal egyszerű eszközök­kel a légbuborékok optimálist megközelítő kivá­lását lehetővé tegyük. A kitűzött feladatot a találmány szerint a be­vezetőben leírt típusú hűtőberendezésnél azzal oldottuk meg, hogy a hűtőradiátor és a vízszi­vattyú közé olyan buborékleválasztót építünk, a­­mely vezetéken keresztül a hűlőfolyadék-kie­gyenlítőtartállyal van összekötve. Célszerű továbbá az olyan kivitel, amelynél a buborékleválasztó térfogata úgy van megválaszt­va, hogy az legalább a háromszorosát képes befo­gadni annak a folyadékmennyiségnek, amely a vízszivattyú beömlési keresztmetszetének megfe­lel. A találmány szerinti buborékleválasztó-elren­­dezés révén lényegesen csökkentett hűtőfolya­dék-áramlási sebességeket érünk el a buborékle­­választóban, így a légbuborékok a vízszivattyú ú­­jabb örvénylő áramoltatása előtt közvetlenül el­­vezethetők a hűtőfolyadék-kiegyenlftőtartályba, vagyis ezáltal a légbuborékok nem juthatnak is­mét vissza a motor hűtőfolyadékkörébe. Ezáltal a motor szerkezeti részeinek helyi meghibásodá­sait és ezzel a motor kiesését eredményező kavi­­tációs károkat teljes egészében kiküszöböljük. A hűtőfolyadék áramlási sebességének radikális csökkentésével megakadályozzuk azt is, hogy a kilevegőztető-vezetéken keresztül nemkívánatos szívóhatás érje a kiegyenlítőtartályt, ez pedig ugyancsak a buborékleválasztó megnövelt térfo­gatának köszönhet ". A találmány további jellemzője szerint elő­nyös, ha a fűtőkör becsatlakozását a vezeték­­rendszerbe a buborékleválasztó előtt választjuk meg. Ezáltal a teljes hűtőrendszer sokkal gyor­sabban buborékmentessé tehető. A találmány további jellemzője szerint a bubo­rékleválasztó széles alappal rendelkezik, ebbe torkollik a hűtőradiátor és a vízszivattyú csőve­zetéke, továbbá a buborékleválasztó az alaptól kezdődően felfelé szűkülő kialakítású és ide tor­kollik be a hűtőfolyadék-kiegyenlítőtartállyal összekötő vezeték. Ilymódon a légbuborékok a buborékleválaszt óban felfelé haladásuk közben egyre inkább össze nyomódnak, ami pedig a kile­vegőztetést előnyösen befolyásolja. A hűtőfolya­dék-kiegyenlítőtartály irányába a légbuborékok közel optimális áramlását tehát a buboréklevá­lasztó kúpos kialakításával érhetjük el. A találmány szerinti megoldás további előnyei és jellemzői az alábbi leírásból, az igénypontok­ból és a rajzból tűnnek ki. A találmányt részletesebben a csatolt rajz alapján ismertetjük, amelyen a találmány szerinti megoldás két példakénli kivitelt alakját tüntet­tük fel. A rajzon: — az 1. ábrán a találmány szerinti hűtőberen­dezés első példakénti kiviteli alakja vázlatosan látható; — a 2. ábra az 1. ábra szerinti megoldás rész­letének nevezetesen a buborékleválasztónak a vázlatos képe; — a 3. ábrán a találmány szerinti buborékle­választó további példakénti kiviteli alakja látható a hűtőfolyadék-kiegyenlítő tartállyal együtt. Az 1. ábrán gépjármű belsőégésű 1 motorját tüntettük fel, amely 2 hajtóművel rendelkezik. Az 1 motor 4, illetve 5 csővezetékeken keresztül 3 hűtőradiálorral van kapcsolatban. A 3 hűtőra­­diátor fölött 6 hűtőfolyadék-kiegyenlítőtartály helyezkedik el, amelynek 7 vezetéke a 3 hűlőra­diátorra, a 8 vezetéke viszont a 4 csővezetékre csatlakozik. Továbbá, az 1 motortól leágazó 9 ve­zeték 10 fűtőradiátorhoz vezet, amelynek kiöm­lése 11 vezetéken keresztül a 4 csővezetékbe tor­kollik. A 4 csővezetékbe közvetlenül az 1 motor­ral összekapcsolt 12 vízszivattyú elé 13 buborék­leválasztó van építve a találmány szerinti, amely a jelen esetben kúpos kialakítású. A kúpos 13 buborékleválasztó csúcsát 14 vezeték köti össze a 6 hűtőfolyadék-kiegyenlítőtartállyal. A 7 és 14 vezetékekbe önmagában ismert 15 visszacsapó­szelep van építve. A motor kilevegőztetése ön­magában ismert módon a 16 hivatkozási szám­mal jelölt vezetéken keresztül történik. A 2. ábrán viszonylag nagyobb léptékben és vázlatosan tüntettük fel az 1. ábra szerinti kúpos 13 buborékleválasztót, amelynek a kúpos palást­ját 18-cal jelöltük. A 13 buborékleválasztónak 17 alapja van, amely a 4 csővezeték magasságában van elrendezve, és azzal közlekedik. A kúpos 18 palást csúcsánál kialakított kiömlés a 14 vezeték­kel közlekedik. A 3. ábrán a találmány szerinti 13 buborékle­választó további példakénti kiviteli alakja van feltüntetve. Ennél a kivitelnél ugyancsak vi­szonylag széles alapról kiindulva, felfelé szűkülő teret alkalmaztunk, azonban ezt a jelen esetben függőleges 20 fal és lefelé bővülőén ferde 19 fal határolja. A ferde 19 fal mentén tudnak ennél a kivitelnél a légbuborékok vándorolni a 6 hűtőfo­lyadék-kiegyenlítőtartály felé. Szabadalmi igénypontok 1. Hűtőberendezés folyadékhűtésű belsőégésű járműmotorhoz, amelynek hűtőradiátora, vízszi­vattyúja, hűtőfolyadék-kiegyenlítőtartálya, ffltő-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents