199929. lajstromszámú szabadalom • Tetőszerkezet könnyűacélból
1 HU 199929 B 2 A találmány tárgya tetőszerkezet könnyűacélból családi házaknál, ipari- vagy mezőgazdasági létesítményeknél történő felhasználásra, kívánt tetőformák kialakításához, továbbá önálló térlefedő szerkezetként alkalmazva, főleg építmények tetőhéjalásának alátámasztására, a héjalás terheinek átvételére és az építmény függőleges teherhordó tagjainak pl. oszlopainak útján a talajra való továbbítására, amely tetőszerkezet előregyártóit tetőtartó elemekből, a helyszínen beépítésre kerülő merevítő-, kapcsoló- és kötőelemekből áll. A gyakorlatban sokféle héjazat használatos; a tetőfedés lehetséges módja elsősorban az épület rendeltetésétől és a tetőszerkezet tartórendszerének kialakításától függ. Az alátámasztó tartók (szelemenek) lehetséges távolsága függ a héjazat anyagától és keresztmetszeti méreteitől, a gyártott elem, illetve tábla méreteitől, továbbá a meteorológiai terhek nagyságától. A tető az épület fontos és költséges szerkezeteinek egyike. A lakóház, a melléképület jellegét, külső megjelenését, hangulatát erőteljesen meghatározza a telő alakja, az azon alkalmazott héjazat, a tetőfedés. Az épület lezárása lehet közel vízszintes (15° alatti hajlású) vagy magas (15° és afölötti hajlású). A tetőforma eléggé követi a ház külső falainak körvonalát és összhangban van a ház magassági tagolásával. A tetőszerkezet két fő fajtája a hagyományos, ácsolt és a korszerű, mérnöki szerkezet. A hagyományos szerkezethez tömör keresztmetszetű, faragott vagy fűrészelt fenyőfa elemeket használnak. A csatlakozó végeket faragással alakítják ki, ácskötéssel rögzítik, esetenként kötőelemmel biztosítják. Ez a szerkezet gyakran anyagpazarló. Takarékossági törekvés vezetett a korszerűbb tetőszerkezelek kialakításához. A korszerűbb tetőszerkezet többrétegű vagy betétes fa, vékony falú acél, illetve vasbeton elemekből, méretezett keresztmetszettel és kapcsolatokkal, a csatlakozásokban kapcsolóelemekkel rögzítve készül. Ez utóbbira ad példát az Építésügyi Tájékoztatási Központ által kiadott "Magastetők gyári elemekből" című füzet (Budapest, 1988), amely a 21. oldalon ismerteti a szeglemez tetőszerkezetet. Ennek lényege, a rudak tolódását és a különböző irányú rudak csatlakozását rögzítő szeglemezes kötés. A szeglemez a szerkezet rúdjaiban keletkező erők átvételére és továbbítására alkalmas méretű és szilárdságú, tűzben horganyzott acéllemez. A rudak anyaga tömör fenyő fűrészárú. A rudak különböző szélesség esetén is azonos vastagságúak. Ez a feltétele annak, hogy az egymáshoz csatlakozó rudak mindkét oldalára a szeglemez egyformán besajtolható. A szeglemez nagyságát, típusát (lemezvastagság, szegforma), valamint a szeglemez helyzetét méretezéssel határozzák meg. A két féltartóból fa hevederek és csavarkötések alkalmazásával szerelhető össze a tetőtartó. A megoldás hátránya a nagyarányú fafelhasználás, továbbá a csavarkötés a szerkezetben feszültséget, alakváltozást idéz elő. A csavarok meghúzásakor a csavar pereme mentén a külső terhekből származó síkbeli feszültségi állapot lokálisan térbelivé változik. A faanyaggal való takarékoskodás érdekében többféle acél tetőszerkezeteket fejlesztettek ki, ezekhez többnyire hagyományos acélszerkezeti anyagot, idomacélt használtak. Az utóbbi időben azonban felhasználva a bekövetkezett technikai fejlődés adta lehetőségeket - többek között a vékonyfalú acélidomok gyártása, méretezése, felületvédelme terén elért eredményeket -, lehetővé vált korszerű, acél anyagú könnyű tetőszerkezel kifejlesztése. Erre ad tanítást az előbbiekben megjelölt kiadvány 41. oldalán található fejezet. Nevezetesen a szerelésre előkészített elemeket korrózió ellen átmeneti vagy végleges felületkezeléssel látják el. A tetőszerkezetet azonos kivitelű tartók sora alkotja. A tartók statikai szempontból egyszerű vagy vonórudas háromcsuklós ívek, ezeket koszorúval összefogott vasbeton födém vagy acél födémgerenda tartja össze. A tartó elemei acélszalagból sajtolt tört omega szelvények. Hosszmerevítésre a tartóelemeknél kisebb méretű, de azokhoz hasonló szelvényű elemet használnak. A fekete - lemezből készült szelvény felületére üzemben égetnek rá vékony rétegű zománcot; vagy a galvanikusan horganyzott acéllemezből készült szelvény üzemi egyrétegű cinkkromátos alapozására a helyszínen kell felhordani egy réteg alapozót és két réteg zománcot. A tetőszerkezet beépítése a tetőtartók rögzítésére szolgáló lehorganyzó elemek födémszerkezetre építéséből, a gyári elemek tetőtartókká való összeszereléséből, a tartók felállításából, rögzítéséből, merevítéséből áll. A kötőelemeket csavarok és huzalszegek képezik. A fentiekben ismertetett tetőszerkezet hátránya: — a galvanikusan horganyzott acéllemezből készült, üzemileg egyrétegű cinkkromátos alapozású szelvényre minden esetben az építkezés helyszínén kell fehordani több rétegű védőbevonatot; — a vékony falú nyitott szelvényből készült elemek óvatos és kíméletes bánásmódot igényelnek mind szállítás és tárolás, mind szerelés közben, elkerülendő az elemek, illetve az előszerelt tartó clcsavarodását, a védőréteg Sérülését, a rögzítő- vagy a kötőelemek túlterhelését (nyomását, ütését, hajlítását), rögbülését; — az elemek nem helyezhetők a talajra, bakokkal alátámasztott, gerendákkal merevített pallóterítés a megfelelő tárolóhely; — ha az alapmázolt - azaz a nem zománcozott - elemeket hat hónapnál tovább tárolták, az alapmázolást meg kell ismételni a beépítés előtt; — a csavarkötés ugyanazon káros következményekkel jár, amelyeket a hagyományos, ácsolt födémszerkezetnél vázoltunk; — a szerkezeti elemek súlya meghaladja a hagyományos, ácsolt födémszerkezet súlyát. A 4.201.021. számú US-PS könnyűszerkezetes fémépület-vázszerkezetet és tetőszerkezetet ismertei. A tartószerkezet rácsos tartószerű fő-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
