199922. lajstromszámú szabadalom • Létesítményrendszer szennyvizek és más folyékony hulladékok nyomás alatti elvezetésére
t HU 199922 B 2 lyek lehetővé teszik a munkaárokba való befüggesztésél a kívánt magasságban. Mindkét fektetési módban közös, hogy a csővezetékekeket a munkaárok felett (gerendákon) vagy a munkaárok mellett rögzítjük az előre előkészíteti 15 betonacél-tartóvázra, majd alátámasztással vagy befüggesztéssel az összeszerelt szerkezetet végleges helyére tesszük, végül a munkaárok aljára cementhabarcsból, folyékony konzisztenciájú betonból vagy egyéb alkalmas anyagból ágyazatot engedünk le, mégpedig olyan mennyiségben, hogy kellő mértékbei fedje a csöveket és a betonacéltartóvázal. A betonacél-tartóvázak kialakítása olyan, hogy a megszilárduló cemcnthabarcscsal, illetve folyékony konzisztenciájú betonnal szilárdsági szempontból monolit szerkezetet képez. A fenti módszer alkalmazásakor az összes leágazó csőcsonkot építéskor kell elhelyezni. Az 5. és 6. ábrán látható megoldás előnyei nagyrészt megegyeznek a 10 védőidom előnyeivel. Emellett biztonságosabbá teszi a csővezetékek tömörzárását és fém, illetve acél anyagú csövek alkalmazása esetén védelmet nyújt a külső korrózióval szemben. A találmány szerinti létesítményrendszer üzembiztonságának fokozására szolgál a 7. és 8. ábrákon látható megoldás, ahol a 7. ábra egy sűrített-levegős 5 csővezetékrendszert, a 8. ábra pedig ennek egy-egy csomópontját tünteti fel. Az említeti megoldás lényege az, hogy a sűrítettlevegős 5 csővezetékrendszer vezetékszakaszainak 18 csatlakozási helyein (csomópontjain, elágazási pontjain és egyéb, e célból kijelölt szakasz határain) minden vezetékszakasz vége az üzemszerű működéshez még elégséges, de ennél nagyobb sűrítetllevegő-áramot át nem bocsátó, levegőáramkorlátozó 19 szerelvénnyel van ellátva. Ezek a 19 szerelvények célszerűen az adott vezetékszakasz csúcsidőszaki szennyvizeinek eltávolításához szükséges átlagos levegőmennyiség átbocsátására méretezett fojtótárcsaként vannak kialakítva, amint az a 8. ábrán jól látható, de természetesen más, hasonló funkciót betöltő hozamkorlátozó szerelvény (pl. fúvóka) beépítése is elképzelhető. A megoldás alkalmazása különösen ott ajánlatos, ahol a 20 csőtörés veszélye fokozottan fennáll, illetve ennek észlelése és feltárása nehézkes és késedelmes, mivel a javasolt intézkedéssel az esetleges csőtörés hatása lokalizálódig így a 7. ábrán látható példánál a 18’ és 18' csomópontoknál beépített 19 szerelvények (fojtótárcsák) megakadályozzák, hogy a sűrített levegő a teljes hálózatból gyors ütemben eltávozzék a 20 toréi helyén át. A fentiekből következik, hogy a levegőáramot korlátozó 19 szerelvények beépítése célszerű a sűrített-levegős 5 csővezetékrendszer házi bekötéseinél is, az 1 pneumatikus szennyvízátemelő berendezés elé. Ezt részben a csőtörések lefúvató hatása elleni védelem indokolja, részben pedig a házi (fogyasztói) szennyvízbeemelő berendezések esetleges hibás működésekor bekövetkezhető és az elosztóhálózatban uralkodó szükséges légnyomás mértékét veszélyeztető hatások megelőzése. Erre ad példát a 9. ábra, amely egy fogyasztói pneumatikus szennyvízátemelő berendezés bekötését tünteti fel az utcán húzódó csatornahálózathoz, az utca síkjára vett keresztmetszetben. Az ábrán látható, hogy a sűrített-levegős 5 csővezeték és a nyomás alatti szennyvízelvezető 2 csővezeték (adott esetben egységes szennyvízelvezetésre) közös 10 védőidomba van beépítve. Innen ágazik le a sűrített-levegős 21 bekötővezeték, amelybe méretezett levegőáramkorlátozó 19 szerelvény, például fojtótárcsa van beépítve, emögött pedig egy beépítési készlettel felszerelt 22 főcsap. A 21 bekötővezeték 22 főcsap utáni szakasza úgy van méretezve, hogy az 1 pneumatikus szennyvízátemelő berendezés egyszeri vagy adott esetben többszöri működtetéséhez szükséges sűrített-levegő mennyiséget betározni legyen képes a 19 szerelvényen át érkező kis térfogatáram és a szennyvízátemelő berendezés működéséhez szükséges rövid ideig tartó, de nagy térfogatáramok kiegyenlítéséhez. Az 1 pneumatikus szennyvízátemelő berendezésből kilépő, nyomás alatti szennyvízszállító 23 bekötőcsatorna 24 tolózáron keresztül van a nyomásalatti 2 csővezetékhez csatlakoztatva. A fogyasztóknál elhelyezett 1 pneumatikus szennyvízátemelő berendezés találmány szerinti létesítményrendszerében alkalmazott kiviteli alakja látható a 10. ábrán. Ez a berendezés lényegében csak abban különbözik a hagyományos szennyvízátemelő berendezésektől, hogy nem tartalmazza a viszonylag bonyolult, költséges és nagy áramfelvételű helyi légsűrítő apparátust, hanem a működéséhez szükséges sűrített levegőt központi légsűrítő telepről kapja. További különbség, hogy míg az eddig használatos pneumatikus szennyvízátemelőknél a helyileg beállított nyomáshatárok és a szennyvízcsatorna-hálózatban pillanatnyilag uralkodó nyomás kölcsönhatásaként alakul ki, a találmány szerinti létesítményrendszerben mód van a nyomások bizonyos központi szabályozására (például csúcsidőszakban nagyobb, máskor kisebb indítónyomások alkalmazása, a nyomás alatti csatornák időszakos, TMK jellegű átöblítéséhez megemelt nyomások alkalmazása), ami arányaiban jelentős villamosenergia-megtakarításokhoz vezethet, szemben a hagyományos rendszerrel. A központi légsűrítőtelep további nagyon jelentős villamosenergia-megtakarítást eredményez a hagyományos egyedi rendszerekkel szemben. A nagyteljesítményű, magasabbb műszaki színvonalú, és üzemeltetési központi légsűrítő telepnél lehetőség van kb. 94%-nyi (alapenergia hordozóra vetített) "veszteség- hőenergia" egy részének hasznosítására hőcserélő, hőszivattyú alkalmazásával, pl. használati melegvíz készítésére, fűtésre. A vízhűtésű kompresszor további előnye à zajcsökkentés. Amint az a 10. ábrán látható, a szennyvíz a keletkezés helyéről gravitációs 8 szennyvízvezetéken át jut el az 1 pneumatikus szennyvízbeemelő berendezéshez (Többféle szennyvíz szelektív elvezetésének igénye esetén természetesen különkülön csővezetékeken). 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
