199916. lajstromszámú szabadalom • Lehorgonyzó eszköz

1 A HU 199916 A 2 zóerő az alapiestre áthárítható - pl. lyukba fű­zött tüske. — , Felismerésünk még, hogy az erőt fogadó szer­kezeti rész és a kalapácsfejű csavar közötti be­építés után létrehozható erő átadó kapcsolat leg­egyszerűbben egy felülről befűző nyílással ellá­tott hüvelyt és erőt továbbító szárat magába fog­laló szerkezettel oldható meg, amely az erőt to­vábbító szárral kényszer kapcsolatban van. Ezen felismeréseink alapján dolgoztuk ki a ta­lálmány szerinti lehorgonyzó eszközt szerkeze tek vagy szerkezeti részek, főleg építőipari szer­kezetek részei közötti statikus és/vagy dinamikus terhek, különösen húzóerők átadására, amelynek — célszerűen egymással oldható kapcsolatban levő — kötőeleme, valamint erőt fogadó szerke­zeti része van és melyet az jellemez, hogy a kötő­elem kalapácsfejű csavar és az erőt fogadó szer­kezeti rész egymással merev kapcsolatban álló szárból és hüvelyből áll, mely hüvelyt oldallapok határolnak, valamint befűzőnyílással és horgony­kamrával van ellátva. Az erőt fogadó rész fogadó fészekbe helyezhető, amely fogadó fészek utószi­lárduló anyaggal tölthető ki. A találmány szerinti lehorgonyzó eszköz to­vábbi ismérve lehet, hogy a hüvely véglapokkal van ellátva. Egy másik lehetséges kiviteli alaknál az erőt további száron legalább egy áttörés van, melyhez rögzítő elem csatlakozik. A fogadó fészek kiala­kítása ebben az esetben olyan, hogy abba segéd­furat vezet, amelyen keresztül a rögzítő elem utólag betolható az áttörésbe. A találmány szerinti lehorgonyzó eszköz segít­ségével tökéletes erőátadás valósítható meg mind statikus, mind dinamikus hatások, valamint ismételt igénybevételek esetén. Jelentős előnye, hogy az építési- és szerelési pontatlanságok jól kiegyenlíthetők. Emellett az erőátadás rövid szerkezeti hosszon történik, könnyen tipizálható, utólag is gyorsan és pontosan beépíthető az esz­köz. Végül, de nem utolsó sorban segítségével oldható kapcsolatot biztosíthatunk az erőt átadó és erőt fogadó szerkezetek vagy szerkezeti ele­mek között, aminek elsősorban rekonstrukciós munkáknál van nagy jelentősége. A találmányt kiviteli és beépítési példa kap­csán a csatolt rajzok alapján ismertetjük részle­tesebben. A mellékelt rajzokon. 1. ábra a találmány szerinti lehorgonyzó esz­köz egy egyszerű kiviteli alakja metszetben. 2. ábra a lehorgonyzó eszköz 1. ábra szerinti kiviteli alakja oldalnézetben (elülső véglap nem ábrázolva). 3. ábra a lehorgonyzó eszköz összeállítási raj­za sematikusan ábrázolva (elülső véglap nélkül). 4. ábra a lehorgonyzó eszköz egy általános be­építési vázlata (elülső véglap nélkül). 5. ábra a lehorgonyzó eszköz sarok beépítési vázlata (elülső véglap nem ábrázolva). Az 1. ábrán és a 2. ábrán a lehorgonyzó eszköz oldalnézete és metszete látható. Az 1 kalapácsfe­jű csavar a kötőelem, az erőt fogadó szerkezeti rész 2 szárból és azzal merev kapcsolatban álló 3 hüvelyből áiL, amely 3 hüvelyt 4 oldallapok hatá­rolnak és 5 befűzőnyílást, valamint 6 horgany­kamrát fognak közre. A 3 hüvelyt 7 véglapok ha­tárolják. A 2 száron 8 áttörés van. Az 1 kalapácsfejű csavart: d, fejszelosség: a, fej hossz: b, fejmagasság: m méretlánccal jellemezhetjük. Az előző jelölések alapján befűzőnyílás A mérete > rögzítőelem d mérete befűzőnyílás A mérete > rögzítőelem a mérete befüzőnyílás B mérete > rögzítőelem b mérete befűzőnyílás A mérete < rögzítőelem b mérete a horgonykamra C mérete > rögzítőelem b mé­rete a horonykamra D mérete > rögzílőelcm c mére­te A 3. ábrán a lehorgonyzó eszköz axonometri­­kus képét ábrázoljuk melyen jól látható a 1 kötő­elem, amely oldható kapcsolatban van az erőt fo­gadó szerkezeti résszel. Utóbbi 2 szárból és 3 hüvelyből áll, melyet 4 oldal és 7 véglapok zár­nak le és 5 befűző nyíláshoz csatlakozó 6 hor­ganykamrája van. A 2 szár 8 áttöréssel van ellát­va, melybe 9 rögzítő elem tolható be. A 4. és 5. ábrákon beépítési példák vázlatai láthatók. Az egyszerűbb ábrázolás és jobb áttekinthető­ség érdekében a vázlatokon több egyszerűsítést alkalmaztunk, pl. a 4. ábrán az 1 szerkezetet a mellső végén nem zártuk le a 7 véglappal, a 4. ábra "üveg ábra" stb. A 4. ábra egy olyan beépítési példát szemlél­tet, amikor a 9 rögzítő elem az alapba — a talál­mány szerinti lehornyozó eszköz befogadására készített - 10 furat felső síkjából indított 11 se­gédfuraton át van befűzve. Az ábrán jól látható, hogy a találmány szerinti lehorgonyzó eszköz részére az alapba egy fogadó 10 fészket kell készíteni, amelynek legegysze­rűbb formája furat, célszerűen két furat áttörve. A lehorgonyzó erő növelésére célszerű a 8 áttö­résen keresztül egy 9 rögzítőelemet is "befűzni". Természetesen biztosítani kell a befűzés lehető­ségét is. A terepszintből kiálló alapok esetében legegyszerűbb, egy oldalról történő befúrással létrehozott segédfurat készítése. A 10 fészket a lehorgonyzó eszköz behelyezé­se és a 9 rögzítőrúd befűzése után kötőanyaggal kell kitölteni. Az előzőekben említettük, hogy a 7 véglapok használata nem szükségszerű, csak célszerű. Látható, hogy ha a 6 horgonykamra a két végén nincs lezárva, akkor a kötőanyag be­folyhat a 6 horgonykamrába, vagy kiöntés előtt a szabad végeken zsaluzni kell. Az 5. ábrán olyan beépítési példa furat elren­dezése van szemléltetve, amikor a 9 rögzítőelem részére készített 11 segédfurat a 10 fészek felső síkjához képest szárat bezáró síkból az alap sa­rokrészből van indítva. A találmányunk szerinti lehorgonyzó eszköz több előnyös tulajdonsággal rendelkezik.- A kalapácsfejű csavar méreteihez "illeszt­hető" és "doboz" szerkezetként kialakított hor­gonykamra jelentősen lecsökkenti a fogadó fé-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents