199912. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vasötvözetek darabolására

1 HU 199912 B 2 A találmány tárgya eljárás vasötvözetek, főleg acél üstkezeléséhez vagy hegesztő elektródák ké­szítéséhez használt komplex ötvözetek darabolá­sára, amelynek során 3 mm-nél nagyobb, általá­ban 5-20 mm szemcsenagyságú darabokat hid­rogén segítségével feldarabolunk. A kohászatban egyre jobban elterjed az acé­loknak a kemencén kívüli, úgynevezett üstmetal­lurgiai kezelése, amely intenzív dezoxidálásból, kéntelenítésből és adott esetben modifikálásból áll, amelynek során szilíciumot, illetve komplex vasötvözeteket adagolnak az üstben lévő fémol­vadékba. Ezek a vasötvözetek a vason kívül lega­lább két elemet tartalmaznak az alábbiak közül: kalcium, szilícium, alumínium, mangén, króm, titán, bór, cérium vagy alkáli fémek. Az üstme­tallurgiai kezelések során leginkább Fe-Ca-Si, Fe-Ca-Si-Al, Fe-Si-Al, Fe-Mn-Al, Fe-Al-Mn-Si, Fe-Mn-Si-Al-Ca és Fe-Si-Al-Cr vegyületeket al­kalmaznak. A vasötvözeteknek az üstben lévő acélolva­dékba történő beadagolása azonban csak akkor hatékony, ha a bevitel por alakban, azaz legfel­jebb 2 mm-es szemcsenagysággal történik. Álta­lában az optimális szemcsenagyság 0,075 — 1,5 mm. Az ilyen por alakú komplex vasötvözeteket az acélolvadékba általában fúvatólándzsán ke­resztül, hordozógáz segítségével juttatják be. Hordozógázként argon vagy nitrogén használa­tos. Ugyancsak alkalmas a beadagolásra a porbe­les huzalként történő kialakítás, amikoris a por alakú kezelőanyagokat vékony acélszalagból ké­szített köpennyel veszik körül és így darabokják folyamatosan az üstbe. Ha a felhasznált vasötvö­zetek szemcsenagysága az említett optimális tar­tománytól jelentősen eltér, akkor egyrészt egye­netlenné válik a beadagolás, másrészt a vezeté­kek eltömődése léphet fel a befúvatás során. A nem megfelelő szemcsenagyságű keverékből porbéiésű huzal készítése sem lehetséges, mint­hogy ha jelentős mennyiségű 1,5 mm-nél na­gyobb szemcse van jelen és ezen kívül még 0,075 mm alatti méretű szemcsék is találhatók, a por­keverék nem jut egyenletesen az acélköpenybe és így a porbélés nem lesz folyamatos. Nyilvánvaló, hogy ennek megfelelően a felhasználási tulaj­donságok is romlanak. Ha a porkeverék 0,075 mm-nél kisebb méretű szemcséket tartalmaz, és különösen az olyan ke­verékek, amelyekben kálcium, alumínium és mangán van, meglehetősen robbanásveszélyesek és ezért az ilyen méretű szemcsék mennyisége a keverékben nem haladhatja meg a 10%-ot. Ez a megkötés vonatkozik a hegesztő elektródák ké­szítéséhez használt keverékekre is, ahol az opti­mális szemcsenagyság 0,06 mm és 0,45 mm kö­zött van. Az ötvözök darabolását általában mechaniku­san végzik pofás törőkben vagy golyós malmok­ban, illetve hasonló berendezésekben. Ezek kö­zös jellemzője a meglehetősen nagy energia fel­­használás és a környezetszennyezés, egyrészt a levegőbe kerülő porok, másrészt a jelentős zaj következtében. Olyan eljárás is ismert a vasötvözetek darabo­lására, amelyek során az ötvözeteket hidrogén­nel itatják át nagy nyomás alatt, aminek követ­keztében az ötvözetdarabok szétporladnak. Ilyen eljárás ismerhető meg például a JP 60-63304 szá­mú szabadalmi bejelentésből. Az eljárás azonban csak korlátozottan használható, minthogy szük­séges kelléke a rendkívül nagy nyomás, így a fel­használt berendezés is meglehetősen bonyolult. A jelen találmánnyal ezért olyan megoldás ki­dolgozása a célunk, amely lehetővé teszi a dara­bos ferroötvözetek porrá történő aprítását, anél­kül, hogy jelentős energiát igényelne és a környe­zetet szennyezné. A kitűzött feladatot a találmány szerint úgy oldottuk meg, hogy a darabokat anód és katód közötti, hidrogén ionok által alkotott elektrolit­be helyezzük és elridegítés útján porrá, illetve szabálytalan alakú szemcsékké bontjuk, majd ezeket az elektrolitból eltávolítjuk és nedves ál­lapotban levegőn tartjuk, amíg a szemcsék to­vább bomlanak és az így nyert port szárítjuk, ros­táljuk és osztályozzuk. Az elektrolitot vízben jól oldódó és semleges kémhatású, kis koncentrációjú sóoldatokból ké­szítjük. Az eljárás során az elektrolízis után végzett kondicionálás alatt a korábban nem porrá esett darabok is szétválnak és a megfelelő szemcse­nagyságú por keletkezik. A találmányunk alapja az a felismerés, hogy hasonló jelenség zajlik le, amikor a víz elektrolízise során hidrogén ionok keletkeznek, amelyek folyamatosan a katódra áramlanak. A találmány szerinti eljárás során azt a jelenséget hasznosíthatjuk, amikor a vasötvöze­tekben az átáramló hidrogénből az anyag rácshi­báiba és egyéb szerkezeti hibák helyére hidro­génatomok, illetve ionok telepednek. Ezek a rácshibákban, szemcsehatárokon és vakanciák­­ban elhelyezkedő hidrogánatomok beépülnek a rácsszerkezetbe vagy redukáló elemként reakció­ba lépnek az ötvözőelemekkel, elsősorban a szemcsehatárok mentén található oxidokkal. A reakció terméke lényegesen nagyobb térfogatú, mint az eredeti atomok, aminek következtében az ötvözetek rácsszerkezetében jelentős feszült­ségek keletkeznek, amelyek meghaladják a rács­szerkezet kohéziós erejét és így a rácsszerkezet szétesik. Ily módon egyszerű, biztonságos és ha­tékony darabolás végezhető a vasötvözetek hid­rogénnel történő kezelése során. A találmány további részleteit kiviteli példák segítségével ismertetjük. Az 1. példában 0,075 és 1,5 mm között szemcsenagyságú kálcium szilíci­um port állítunk elő, amelyben a megadott tarto­mánynál nagyobb vagy kisebb szemcsék mennyi­sége a 10%-ot nem haladja meg. A 2. példában kálcium szilícium alumínium por előállítását ismertetjük. Ennek szemcse­nagysága 0,075-1 mm és a méreten kívüli szem­csék mennyisége nem haladja meg a 10-10%­­ot. 1. példa 0,075 -1,5 mm szemcsenagyságú kálcium szi­lícium port állítunk elő porbeles huzal készítésé­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents