199878. lajstromszámú szabadalom • Eljárás acilezett splenopentinek és a vegyületeket hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
1 HU 199878 B 2 zünk. így a szabad pepiidet, az NaMPal-SP5-t kapjuk meg. Molekulatömeg: 932,2. Összegképlet: C47HgjN9OjQ Rf= 0,66 (N-butanol:jégecet:etil-acetát:víz 1:1:1:1 arányú keverékével). 6. példa N-Acetoxi-norborn-5-én-2.3-dikarboximid (acetil-ONB) előállítása 17,92 g (0,1 mól) N-hidroxi-norborn-5-én-2,3- -dikarboximidet 100 ml kloroformban oldunk és 0 “C-on keverés közben hozzáadunk 21 ml (0,15 mól) trietil-amint, majd 19 ml (0,2 mól) ecetsavanhidridet. Szobahőmérsékleten 2 órán keresztül keverjük a reakcióelegyet, majd az oldószert teljesen elpárologtatjuk, vizet adunk hozzá és a csapadékot leszűrjük. Izopropanolból és vízből átkristályosítjuk és így 19,33 g acetil-ONB-t kapunk. Kitermelés: 84,7%. Op.: 112,5-113,5 9C. Molekulatömeg: 221,2. Összegképlet: CiiHjiN04. 7. példa 1-Acetoxi-benzotriazol (acetil-OBt) előállítása 13,51 g (0,1 mól) 1-hidroxi-benzotriazolt 100 ml kloroformban oldunk. Ezután hozzáadunk 16,8 ml (0,12 mól) trietilamint és a reakcióelegyet 0 °C-ra lehűtjük. Ezután keverés közben hozzáadunk 19 ml (0,2 mól) ecetsav-anhidridet és további 2 órán keresztül szobahőmérsékleten keverjük. Az oldószer eltávolítása után visszamaradó szilárd anyagot etil-acetátból vagy benzolból átkristályosítjuk. Kitermelés: 14,88 g (az elméleti 84%-a). Op.: 96 — 98 °C. Molekulatömeg: 221,2. Összegképlet: CnHiiN04. 8. példa t-MAc-SP5 immunbiológiai hatása Az t-MAc-SP5-nek (amely a splenin léphormon 32 — 36-os szekvenciája) a splenin teljes molekulával azonos vagy ahhoz hasonló immunbiológiai hatása van. így például az t-MAc-SP5 elősegíti a T4-antigének mennyiségi növekedését a T-limfociták felületén, amelyek a működésre jól alkalmas T-segédlimficiták felületén kimutathatók. A működésre jól alkalmas T-segédlimfociták stimulálják az antitestképződést. Az r-MAc-SP5 által kiváltott antilest-kele'kezés növekedés kimutatására releváns állatkísérleti modellt választottunk: AB/Bln-egereket röntgensugarakkal szubletálisan besugároztunk, és azután egyik csoportjukat nem kezeltük, másikat pedig c-MAc-SP5-tel kezeltük. Egyidejűleg elvégeztük az állatok juh eritrocitákkal történő immunizálását. Mivel a szubletálisan besugárzott állatok elveszítik azt a képességüket, hogy mennyiségileg elegendő antitestet termeljenek, az £-MAc-SP5- tel kezelt állatoknál a juh eritrocitákkal szembeni megnövekedett antitest-képződés mértéke annak, hogy az t-MAc-SP5 mennyire regenerálja az immunrendszert. Az í-MAc-SP5-tel kezelt állatók már 34 nap után ugyanannyi antitestet tudnak képezni, mint a nem besugárzott kontroll illatok. Ezzel szemben az e-MAc-SP5-tel nem kezelt állatok erre csak az egyszeri röntgenbesugárzás után 48 nappal képesek. A találmányt a következőkben néhány kiviteli példán keresztül közelebbről is bemutatjuk (1. és 2. táblázat). Vizsgálat 8.1 T4-antigén növekedés emberi limfociták felületén c-MAc-SP5-tel történt érintkezés után A működésre jól alkalmas (érett) T-segédlimfociták felületükön T4-antigéneket, T-szupreszszor limfocitákat, T8-antigéneket tartalmaznak. Az olyan betegeknél, akiknek szisztémás lupus eritematodes (SLE) betegségük van monoklonális antitestekkel a limfociták felületén kevesebb T4-antigén mutatható ki. Terápiás kezelés következtében az értékek normalizálódnak. Amennyiben terápia előtt a páciensek limfocitáit í-MAc-SP5-tel hozzák érintkezésbe, 2 órás inkubálás után egyénileg különböző, de állandóan emelkedő számú T4-antigén mutatható ki (1. táblázat). Ezzel szemben a T8-antigének (felületi antigének) mennyisége a T-szupresszor limfocitákon, illetve citotoxikus T-limfocitákon nem változik. A T4-antigének szaporodnak, ha a T4- sejtek szaporodnak, illetve ha az antigének szaporodva a felületükön exprimálódnak. A vizsgálatok azt mutatják, hogy az SLE páciensek limfocitái az £-MAc-SP5-tel való érintkezés után nem rendelkeznek megnövekedett 3H-timidin beépülési rátával (percenként 910 ± 180 impulzus, e-MAc-SP5 érintkezés nélkül — 820 ± 210 impulzus percenként e-MAc-SP5-tel való érintkezés után; n= 5, nem tapasztalható szignifikáns eltérés a t-tesztben). Ebből arra következtetünk, hogy a T4-antigének növekedése nem a T4-sejtek szaporodásából következik, hanem a T-sejt felszín valamely struktúrális megváltozásából, ami valószínűleg azonos a sejt "érési folyamatával". Az érett, működésre jól alkalmas T-segédlimfociták stimulálják a B-limfociták általi antitest-képződést. Ezért azt vizsgáltuk, hogy az e-MAc-SP5 szisztémás alkalmazása után növekszik-e az antitest képződés meghatározott antigénekkel (juh eritrocitákkal) szemben. 8.2 Antitest képződés immunszupresszió és szisztémás e-MAc-SP5 kezelés után Az antitest képződés befolyásolhatóságának kimutatására egy releváns állatkísérleti modellt alkalmaztunk. 4 hónapos AB/Bln-egereket (NDK Tudományos Akadémia, Berlin-Buch, NDK) szisztémásán (szubletálisan) röntgensugarakkal kezeltünk (600 c Gy) (Gy = gray, az elnyelt sugárdózis egysége), végül egy részüket t- MAc-SP5-tel kezeltük (1., 2. és 3. állatcsoport a 2. táblázatban). Egy további állatcsoportot is vizsgáltunk, amelyet sem röntgenbesugárzásnak, sem £-MAc-SP5- kezelésnek nem vetettünk alá (4. állatcsoport a 2. táblázatban). A 2. és 3. állatcsoportot naponta 10 mikrogramm vagy 50 mikrogramm <-MAc-SP5-tel kezeljük (intraperitoneális alkalmazás). A besugárzás után különböző időpontokban (14. napon, 20. napon, stb. lásd 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6
