199874. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aminosav-1,2-diketo-származékok előállítására

1 HU 199874 B 2 A találmány tárgya eljárás új aminosav-szár­­mazékok, pontosabban aminosav-l,2-dioxo-szár­­mazékok előállítására. A találmány szerint előállított új dioxo-szár­­mazékok renin inhibitorokként használhatók. A vegyületek az (I) általános képlettel ábrázolha­­tók, amelyben X jelentése 2-6 szénatomos alkoxi-karbonil­­vagy 3—6 szénatomos cikloalkil-karbonil-cso­­port, Rí jelentése 1 - 5 szénatomos alkilcsoport, R3 jelentése 4 — 7 szénatomos cikloalkil-(l — 4 szénatomos)alkilcsoport, R4 jelentése 2-6 szénatomos alkilcsoport vágy 5-imidazolii-metilcsoport, R5 jelentése fenil-(l— 2 szénatomos)alkilcso­­port és p értéke 0 vagy 1. A 0.104.041. számon nyilvánosságra hozott európai szabadalmi bejelentés renin inhibitor­ként alkalmazható különböző polipeptid analó­gokat, így az amidcsoporton peptidcsoportot tartalmazó 1,2-ketoamidokat ismertet. Az A-52881/86. számú ausztráliai szabadalmi leírás aktivált, elektrofil ketonszerű peptidáz in­hibitorokat ismertet, többek között renin inzhi­­bitorként alkalmazható polipeptidil-l,2-hidroxi­­-észtereket és -1,2-keto-észtereket. Renin inhibitorként hatásos aminosav-, illetve polipeptid-l,2-hidroxi-, illetve ketoésztereket ír­nak le a 0.190.891. számú európai szabadalmi le­írásban. Az (I) általános képletű vegyületek úgy állít­hatók elő, hogy a (II) képletű vegyületet butil-lí­­tiummal, majd utána egy (III) általános képletű vegyülettel reagáltatva (IV) általános képletű ve­­gyületté alakítjuk. Emellett egy (V) általános képletű N-védett-aminosav-észtert — amelynek képletében Prot jelentése valamilyen amino-vé­­dŐcsoport, például terc-butoxi-karbonilcsoport - lítium-borohidriddel reagáltatva (VI) általá­nos képletű alkohollá alakítunk. A (VI) általá­nos képletű alkoholt piridin/kén-trioxid komp­lexszel vagy perjodinán reagenssel (lásd Dess et al., J. Org. Chem., 48, 5155-5156 /1983/] rea­gáltatva (VII) általános képletű aldehiddé ala­kítjuk. A (VII) általános képletű aldehidet rea­­gáltatjuk azután a (IV) általános képletű vegyü­lettel butil-lítium jelenlétében egy (VIII) általá­nos képletű vegyületté, amelyről sósavval végzett kezeléssel eltávolítjuk a védőcsoportot, és a (IX) általános képletű alkoholhoz jutunk. A (IX) általános képletű alkoholt utána egy (X) általános képletű pepiiddel előnyösen vala­milyen oldószerben például tetrahidrofuránban vagy dimetil-formamidban, hidroxi-benztriazol, valamilyen bázis, például N-metil-morfolin vagy diizopropil-etil-amin és valamilyen kapcsolódó ágens, például diciklohexil-karbodiimid jelenlé­tében (XI) általános képletű vegyületté kapcsol­juk össze. A (XI) általános képletű vegyületet valami­lyen oxidálószerrel, például ammónium-cérium­(IV)-oitráttal vagy tallium(III)-nitráttal reagál­tatva a (XII) általános képletű hidroxi-oxovegyü-2 lethez jutunk. A (XII) általános képletű vegyüle­tet például az előbb a (VII) általános képletű ve­gyüld előállításánál említett perjodinán rea­genssel végzett reakciója (I) általános képletű vegyületet eredményez. Legelőnyösebbek azok az (I) általános képle­tű vegyületek - amelyek képletében X jelentése terc-butoxi-karbonil- vagy cikloal­­kil-karbonil-, különösen ciklopentil-karbonil­­-csoport; Rí jelentése propil-, 2-metil-propil-csoport; R3 jelentése ciklohexil-metil-csoport; R4 jelentése 2-metil-propil- vagy 5-imidazolil­­-metil-csoport; és R5 jelentése benzilcsoport. Az (I) általános képletű vegyületek számos szervetlen és szerves savval sókat képeznek. A nem toxikus, gyógyzserészetileg elfogadható sók előnyösek, bár egyéb sók is hasznosak a termék elkülönítésénél vagy tisztításánál. Ilyen gyógy­­szerészetileg elfogadható sók a sósavval, metán­­szulfonsawal, kénsavval, ecetsavval, maleinsawal stb. képzett sók. A sókat a termék ekvivalens mennyiségű savval olyan közegben végzett reak­ciójával állítjuk elő, amelyből a só kiválik. Az (I) általános képletű vegyületek aszimmet­riacentrumokat tartalmaznak. így az (I) általános képletű vegyületek dia­­sztereomer formákban vagy ezek elegyeiként lé­tezhetnek. Az előbbiekben leírt eljárásokhoz ki­indulási anyagokként racemátok, enantiomerek vagy diasztereomerek használhatók. Amennyi­ben diasztereomer terméket állítottunk elő, ezek szokásos kromatográfiás vagy frakcionált kristá­lyosítási műveletekkel szétválaszthatók. Az (I) általános képletű vegyületek és ezek gyógyszerészetileg elfogadható sói hipertenzió ellenes hatású anyagok. Gátolják az angiotenzi­­nogénnek angiotenzin I-gyé való átalakítását, és angiotenzin okozta hipertenzió csökkentésére vagy enyhítésére használhatók. A renin enzim angiotenzinogénre, egy vérplazmában lévő psze­­udoglobulinra való hatására angiotenzim I kelet­kezik. Az angiotenzim I-et az angiotenzin kon­vertáló enzim (ACE) angiotenzin Il-vé alakítjuk át. Az utóbbi hatásos presszor anyag, amelyet különböző emlős fajoknál, például embernél is, a hipertenzió különböző formái okozó ágensének tekintenek. A jelen találmány szerinti vegyületek a renin gátlásával beeavatkoznak az angiotenzin-----(renin)--------angiotenzin I--------(ACE)-----angiotenzin II reakciósorba, és csökkentik vagy megszűntetik az angiotenzin II presszor anyag képződését. ílymódon egy jelen találmány szerinti vegyületet önmagában (vagy valamilyen kombinációban) tartalmazó készítmény beadásá­val enyhíthető az angiotenzin által okozott hi­pertenzió olyan emlősfajnál (például embernél), amely fcbben szenved. Körülbelül 100-tól 1000 mg-ig, előnyösen 250-től 500 mg/testsúiykilogrammig terjedő mennyiségű na­pi egyszeri vagy előnyösen kettőtől négy adagig terjedően megosztott dózis alkalmas a vérnyo­más csökkentésére. Az anyagot előnyösen szájon át adjuk be, azonban parenterális utakon, példí-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 ?

Next

/
Thumbnails
Contents