199833. lajstromszámú szabadalom • Eljárás benzotiazin-dioxid-származékok előállítására

1 HU 199833 B 2 mennyiségű (VIO) általános képletű oxi-alkilhaloge­­niddel reagáltatjuk, ahol az általános képletben R2 és n jelentése a fent megadott és X jelentése klóratom vagy bnSmatom. A reakciót általában a reakcióban inert szerves oldószerben, előnyösen lényegében víz­mentes körülmények között legalább egy mólekviva­lens megfelelő bázis jelenlétében hajtjuk végre. Kü­lönösen előnyös ha aceton oldószert és kálium-kar­bonát bázist alkalmazunk, valamint az elegyhez 3 vagy több ekvivalens nátrium-jodidot adunk, ameny­­nyiben ez kívánatos a reakció elősegítéséhez. Meg­jegyzendő az alkalmazott szokásos bázis mennyisé­gének elegendőnek kell lenni ahhoz, hogy semlege­sítse a reakcióban felszabaduló hidrogénhalogenidet. A (VIII) általános képletű reagens feleslegben történő alkalmazása a reakció szempontjából nem döntő be­folyású, de előnyösen feleslegben alkalmazzuk, hogy a reakció teljes végbemenetelét megfelelő időn belül biztosítsuk. A reakció sebessége nagyban függ az X atom minőségétől (például Cl esetében nagyobb mint Br esetében) valamint bizonyos mértékig függ a (IX) általános képletű csoport minőségétől is (ahol R2 jelentése hidrogénatom vagy korábban megadott szer­ves csoport). A reakciót általában körülbelül 50 'C-100 °C hőmérsékleten hajtjuk végre, és körülbelül 24 óra - 125 óra időtartamig végezzük. Amennyiben oldó­szerként acetont, bázisként pedig káliumkarbonátot alkalmazunk, az aceton visszfolyatás melletti forralás hőmérséklete különösen előnyösen alkalmazható re­akcióhőmérséklet. A reakció megfelelően követhető vékonyrétegkromatográfiás analízis segítségével és így meghatározható a reakció befejezéséhez szükséges idő valamint elkerülhető a felesleges hevítése és túlzott reagáltatás ezzel a melléktermékek keletkezése. A találmány szerinti új enol-oxialkiléterek előál­lításához szükséges kiindulási anyagok valamennyien ismert vegyületek. Például a 4-hidroxi-2-metil-N-(2- piridil)-2H-1,2-benzotiazin-3- karboxamid-1,1 -dioxi­­dot a 3,591,584 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban valamint J.G.Lombardino és munkatársai a Journal of Medicinal Chemistry, Vol. 16, p. 493 (1973) közleményükben leírták, ahol ezek előállítását is közölték könnyen rendelkezésre álló szerves alapanyagokból kiindulva. A találmány szerinti eljárással előállított oxicam prodrogok igen előnyösen alkalmazhatók gyulladá­sellenes szerként gyógyászatban. Például a jellemző és előnyös találmány szerinti eljárással előállított 4-(3-hidroxi-propiloxi)-2-metil-N-(2-piridinil)-2H-l,2-benzotiazin-3-karboxamid-l,l- dioxid a standard karragén indukált patkány láb ödéma esetében [C.A. Winter és munkatársai, Proc. Soc. Exp. Bioi. Med., VoL 111., p. 544 (1962)] hatásos gyulladásgátló, amely a tesztvizsgálatban a duzzadás 47 %-os inhi­­biálását okozza 32 mg/kg dózis orális adagolása esetében. A leírt származékok még további előnyökkel is rendelkeznek. Például jelentősen kisebb gyomor­fekélyt előidéző hatással rendelkeznek, mint az alap oxicam vegyületek. Ennek az az oka, hogy a gaszt­­rointesztinális (bélrendszeri) abszorpció után a talál­mány szerinti vegyületek in vivo hidrolizálnak a megfelelő alap gyulladásellenes hatású oxicam ve­­gyületekké. Mivel a jelen vegyületek egyáltalán nem savas karakterűek, az emésztőrendszer érintkezése az alap savas oxicam vegyületekkel minimálisra csök­kent. A találmány szerinti eljárással előállított oxicam prodrogok őrá is, parenterális vagy helyi úton ada­­golhatók. A vegyületeket általában körülbelül 5,0 mg - 1000 mg/nap dózisban adagoljuk, azonban a dózis a kezelt beteg súlyától, állapotától és adagolás módjától füg­gően változhat. A dózis szerint előnyösen körül 0,08 mg-16 mg/kg testsúly/nap érték. A dózisban változás lehet az adott vegyületre adott egyéni reakció függvényében valamint az alkalmazott gyógyszerészeti formált alaktól és az alkalmazás idő­tartamától valamint az egyes dózisok között eltelt időtől függően is. Egyes esetekben az itt megadott alsó dózisszint alatti dózis még túlzottan sok is lehet, más esetekben pedig még a megadottnál is nagyobb dózist lehet alkalmazni káros mellékhatás nélkül azzal a feltétellel, hogy az ilyen nagy dózist a nap folyamán több részletben kisebb adagokra osztva adagoljuk. A találmány szerinti oxicam prodrogokat önma­gukban vagy gyógyszerészeti hordozoanyagokkal kombinálva a fent megadott három út egyikén ada­golhatjuk. Részletesebben a találmány szerinti vegyü­leteket számos dózis formában adagolhatjuk és például különféle gyógyszerészetileg elfogadható hordozó­anyaggal kombinálhatok és tabletta, kapszula, pasz­tilla, pirula, kemény cukor, por, spray, krém, kenet, kúp, gél, paszta, öblítőszer, kenőcs, vizes szuszpenzió, injektálható oldat, elixir, szirup és hasonló formált alak készíthető belőle. Az alkalmazott hordozóanya­gok lehetnek szilárd hígító vagy töltőanyagok, steril vizes közegek és különféle nem toxikus szerves oldószerek, stb. Az orális úton adagolt formált alakok ezenkívül ízesítő és/vagy édesítő anyagokat is tartal­mazhatnak. A találmány szerinti vegyület terápiásán hatásos mennyisége olyan dózis formában van jelen, amelyben az aktív hatóanyag tartalom körülbelül 0,5 - 90 súly % közötti. Az orális adagolásban alkalmazható tabletta formált alak különféle hordozóanyagokat például mikrokristá­lyos cellulózt, nátrium-citrátot, kálciumkarbonátot, di­­kálciumfoszfátot és glicint, valamint különféle dezin­­tegráló szereket mint például keményítőt, előnyösen búzakeményítőt, burgonya keményítőt vagy tápióka keményítőt, alginsavat és bizonyos komplex szilikáto­­kat tartalmazhatnak. Ezek a formált alakok továbbá granuláláshoz szükséges kötőanyagokat, például poli­­vinil-pirrolidont, szukrózt, zselatint és akáciát is tar­talmazhatnak. A tabletta formált alakban alkalmazha­tunk még kenőanyagokat mint például magnézium­­sztearátot, nátrium-lauril-szulfátot és talkumot is. Ha­sonló szilárdformált alakok alkalmazhatók továbbá kapszulák (zselatin) töltőanyagként is; az előnyös kap­szula formált alakok laktózt vagy tejcukrot valamint nagy molekulasúlyú polietilén-glikolokat is tartalmaz­nak. Amennyiben vizes szuszpenzió és/vagy elixir for­mált alakot alkalmazunk orális adagolásra, az aktív ha­tóanyagot különféle édesítő vagy ízesítő anyagokkal, színezőanyagokkal vagy festékkel és kívánt esetben emulzifikáló és/vagy szuszpendáló szerekkel továbbá higítóanyagokkal mint például vízzel, etanollal, propi­­lén-glikollal, glicerinnel és hasonlókkal elegyíthetjük. A parenterális adagolásra alkalmazott oxicam prod­rogok oldatait szezámolajban vagy mogyoróolajban vagy vizes propilén-glikolban készítjük el. A vizes 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents