199801. lajstromszámú szabadalom • Eljárás piridin-2,4- és -2,5-dikarbonsav-származékok és a vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására
1 HU 199801 B 2 A találmány tárgya eljárás piridin-2,4- és 2,5-dikarbonsav-származékok és a vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására. A prolin- és lizinhidroxilázt gátló vegyületek igen szelektíven gátolják a kollagén bioszintézist azáltal, hogy a kollagén-specifikus hidroxilezési reakciókat befolyásolják. Ezek folyamán a proteinhez kapcsolódó prolint vagy lizint a prolin- illetve lizinhidroxiláz enzimek hidroxilezik. Ha ezt a reakciót inhibitorokkal gátoljuk, akkor egy nem reakcióképes alulhidroxilezett kollagénmolekula keletkezik, amely csak kis mennyiségben adódik le a sejtből az extracelluláris térbe. Az alulhidroxilezett kollagént ezen kívül nem lehet beépíteni a kollagén mátrixba, és igen könnyen lebomlik proteolitikusan. Ezen hatások következményeképpen csökken az extracellulárisan lerakodott kollagén mennyisége. Ismeretes, hogy a prolin-hidroxiláz gátlása ismert inhibitorokkal, mint például az a ,a’-dipiridillel a makrofágok Clq-bioszintézisének gátlásához vezet (W. Müller és társai, FEBS Lett. 90 (1978), 218; Immunobiology 155 (1978) 47). Ezáltal a komplement aktiválás klasszikus útja elmarad. A prolin-hidroxiláz inhibitorai ezáltal immunszuppresszánsként is hatnak, így például az immunkomplex betegségek esetében. Ismeretes, hogy a prolin-hidroxilázt hatásosan lehet gátolni piridin-2,4- és 2,5-dikarbonsawal (K. Mayama és társai, Eur. J. Biochem. 138 (1984) 239- 245). Ezek a vegyületek a sejtkultúrákban azonban csak igen magas koncentrációkban hatnak inhibitorként (V. Günsler és társai, Collagen and Rel. Research 3, 71 1983). A 34 32 092. sz. NSZK-beli közzétételi iratban piridin-2,4- és 2,6-dikarbonsav -diésztereket írnak le, mint prolin- és lizin-hidroxiláz gátló gyógyszereket, és ezek a diészterek az észter alkilrészében 1-6 szénatomot tartalmaznak. Ezek a rövidszénláncú alkilezett diészterek azonban azzal a hátránnyal rendelkeznek, hogy túl gyorsan lehasadnak savakká a szervezetben és nem elég nagy koncentrációban jutnak a sejtben lévő hatásterületükre, és ezáltal kevéssé alkalmasak gyógyszerként történő adagolásra. Meglepő módon azt találtuk, hogy a piridin-2,4- és 2,5-dikarbonsav a-aminosav-, a-aminosav-észtervagy tripeptid-származékai kiváló kollagén bioszintézis gátló anyagoknak bizonyulnak állati modellen. A tulajdonképpeni hatóanyag a piridin-2,4- és 2,5- dikarbonsav először az a-aminosav-, a-aminosav-észter-, vagy tripeptid-származékok hidrolízisével jön létre a sejtben. Az a-aminosav-észter-, a di- vagy tripeptid-származékok magas lipofiliájuk következtében és annak következtében, hogy a transzport során meglepő módon csak igen lassan hidrolizálnak, a sejtekig transzportálhatók. Csak itt szabadul fel a tulajdonképpeni hatóanyag, azaz a piridin-2,4- és 2,5-dikarbonsav. A találmány tárgya tehát eljárás (I) általános képlett! piridin-2,4- vagy -2,5-dikarbonsav-származékok előállítására. R1 jelentése 1-4 szénatomos alkoxi-karbonil-( 1 -6 szénatomos)-alkil-amino- csoport, fenil-(l- 4 szénatomos) alkoxi-karbonil-(l-6 szénatomos)-alkilamino- csoport. fenil-(l-4 szénatomos) alkoxi-karbonil- és fenilcsoporttal helyettesített (1-4 szénatomos) alkil-amino-csoport vagy feniI-( 1 —4 szénatomos)alkoxi-karbonil- és indolilcsoporttal helyettesített (1-4 szénatomos) alkil-amino-csoport. A találmány szerint az (I) általános képlett! piridin-2,4- vagy -2,5-dikarbonsav -származékokat úgy, állítjuk elő, hogy egy (II) általános képletű vegyületet (III) általános képletű vegyülettel reagáltatunk - ahol R1 jelentése fenti és Y jelentése halogénatom vagy hidroxilcsoport, vagy a karbonilcsoporttal együtt aktív észtert vagy anhidridet képez. Az alábbiakban az (I) általános képletű vegyületek előállítását és az előállításhoz szükséges kiindulási anyagokat írjuk le közelebbről, amennyiben kereskedelmi forgalomban nem hozzáférhetők. A találmány szerint a vegyületeket legegyszerűbben úgy állíthatjuk elő, hogy a két komponenst a (II) általános képletű piridin-származékot és a (III) általános képletű a-aminosavat illetve a-aminosav-származékot ekvimoláris mennyiségben reagáltatjuk, vagy a (ID) általános képletű vegyületet legfeljebb ötszörös feleslegben is alkalmazhatjuk (-30)-150 °C közötti, előnyösen 20- 100 °C közötti hőmérsékleten a reakció befejeződéséig. A reakció befejeződését vékonyrétegkromatográfiásan határozzuk meg. Ennek az eljárásnak egyik változata abból áll, hogy egy megfelelő oldószerben, például dietil-éterben vagy dimetoxi-etánban vagy tetrahidrofuránban vagy klórozott szénhidrogénekben, például metilén-kloridban, kloroformban, di- vagy tetraklóretilénben, benzolban, toluolban vagy poláros oldószerekben, például dimetil-formamidban vagy acetonban vagy dimetilszulfoxidban dolgozunk. A (ffl) képletű a-aminosavat illetve a-aminosav-származékot itt is alkalmazhatjuk legfeljebb ötszörös mennyiségű feleslegben, a reakció hőmérséklete szobahőmérséklet és az oldószer forráspontja között van, előnyös a szobahőmérséklettől 130 °C-ig terjedő hőmérséklet. Adott esetben a reakciót bázisok jelenlétében is véghezvihetjük. Hozzáadott bázisként szervetlen savmegkötőket, például karbonátokat vagy hidrogén- karbonátokat alkalmazhatunk, például nátrium- vagy kálium-karbonátot vagy nátrium vagy kálium-hidrogénkarbonátot, vagy szerves savmegkötők is szóba jöhetnek, például tercier aminok, trietil-amin, tributilamin, etil- diizopropil-amin, vagy heterociklusos aminok, például N-alkil-morfolin, piridin, kinolin vagy dialkil-anilinek. A (II) általános képletű vegyületek és (III) általános képletű aminosavak reakcióját előnyösen vízlehasítószer, például dialkil-karbodiimid jelenlétében végezhetjük, ahol az alkilcsoportok 1-8 szénatomosak és a 3-8 szénatomos vegyületek esetén elágazók vagy ciklusosak is lehetnek. Ilyenkor előnyösen diciklohexil-karbodiimidet használunk. Egy megfelelő módszer Houben-Weyl XV/2. kötet, 103-111. oldalon található, Methoden der Organischen Chemie, 4. kiadás, Georg Thieme Verlag, Stuttgart, 1974. Adott esetben a termékek feldolgozását például extrakcióval vagy kromatográfiásan,kovasavgélen végezhetjük. Az izolált terméket átkristályosíthatjuk és adott esetben megfelelő savval fiziológiailag elfogadható sóvá alakíthatjuk. Savként például a következők jöhetnek szóba: ásványi savak, például sósav és hidrogén-bromid, kén-, foszfor-, salétrom- vagy perklórsav vagy szerves savak, például hangyasav, ecetsav, propionsav, borostyánkősav, glikolsav, tejsav, almasav, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
