199786. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a magas vérnyomás kezelésére használható peptid-származékok előállítására
1 HU 199786 B 2 1- é. Az ilyen peptideket helyesebben kompetitiv szubsztrátoknak nevezzük. Ondetti és munkatársai (3.832.337. számú amerikai szabadalmi beírás, a közzététel napja: 1974. augusztus 27.) kimutatták, hogy számos szintetikus peptid-származék gátolja az angiotenzint átalakító enzimet. Egy ilyen hatékony inhibitor, amely orálisan (szájon át) adagolva erős biológiai hatást mutat, a D-3-merkapto-2- metil-propanoil-L-prolin (jelzése: SQ14225), lásd Ondetti és munkatársai (4.046.889. számú amerikai szabadalmi leírás, a közzététel napja: 1977. szeptember 6.), továbbá D. W. Cushman és munkatársai, Biochemistry 16, 5484 (1977), valamint M. Ondetti és munkatársai, Science 196, 441 (1977). Leírták, hogy az SQ14225 jelzésű inhibitor Iso-értéke: 2,3 x 10"® mól. A Cushman és munkatársai fent idézett művében megadott L50- érték az inhibitornak azon koncentrációja, amely standard meghatározási körülmények között, a szubsztrátnak a fenti Michaelis-állandónál alacsonyabb koncentrációja mellett az enzimet 50 %-ban gátolja. Nyilvánvaló, hogy az I50- értékeket csak akkor lehet közvetlenül összehasonlítani, ha a reakciót esetlegesen befolyásoló valamennyi tényezőt állandó értéken tartjuk. Ilyen tényezők például az enzim-forrás, az enzim tisztasága, az alkalmazott szubsztrát és ennek koncentrációja, valamint a meghatározás közegéül szolgáló puffer-oldat öszszetétele. A jelen leírásban megadott valamennyi I50- értéket ugyanazon meghatározási rendszerben, ugyanazon enzimmel (emberi vizeletből elkülönített, angiotenzint átalakító enzim), és a szubsztrátnak körülbelül 1/2 Km-értéke mellett határoztuk meg, és ezért ezen értékek összehasonlíthatók. Az SQ 14225 jelzésű vegyület hatásmódjáról kialakított elképzelések az angiotenzint átalakító enzim aktív helyeinek modelljén alapul, amely modellt egy jobban ismert, rokon szerkezetű enzim, a karboxipeptidáz A analógiájára alakítottak ki. Feltételezték, hogy az aktív helyen van egy kationos központ, amely a szubsztrát karboxil-végcsoportját megköti, továbbá egy hely, amely meg tudja kötni a C-terminális aminosav oldalláncát, és különösen erős kötést létesít a terminális prolin heterogyűrűjével. Feltételeztek egy hasonló helyet az utolsó előtti aminosav megkötésére is; a leközölt adatok szerint a szférikus (térbeli) követelmények nagyon szigorúak, ugyanis az inhibitor D-formája lényegesen hatékonyabb, mint a sztereoizomerje, vagy a 3-metil- vagy a helyettesítetlen analóg. Azt tartják, hogy az inhibitor merkaptocsoportja, amelyről feltételezik, hogy a katalitikus központ közelében kapcsolódik az aktív helyhez, központi szerepet játszik az enzim inaktiválásában, amennyiben a cinkatomhoz kapcsolódik, amelyről viszont ismeretes, hogy jelenléte a katalitikus hatás szempontjából fontos. Ha a merkaptocsoportot helyettesítik, például metilcsoporttal, vagy S-acetil-származékot alkalmaznak, akkor ezek lényegesen csökkentik az inhibitor aktivitását. Lásd D. W. Cushman és munkatársai, Biochemistry, lásd fent. Az SQ14225 jelzésű vegyületnek és analógjainak az angiotenzint átalakító enzimre gyakorolt gátló hatásának mechanizmusát azért nehéz tanulmányozni, mert ezen vegyületek normál körülmények között nem stabilak. Például megfigyelték, hogy az SQ 14225 jelzésű vegyületnek 1 mg/ml koncentrációjú, frissen készített vizes oldata pH = 8-nál már félórás állás során lényegesen veszít aktivitásából, és a további állás során az aktivitás tovább csökken. Feltételezik, hogy az aktivitás csökkenése abból ered, hogy az SQ14225 jelzésű vegyület a merkapto-végcsoportok révén dimerizál, ilyenkor egy diszulfid keletkezik, amely viszont gyakorlatilag nem fejt ki inhibitor hatást. Miután a szabad meikaptocsoport nagyon reakcióképes és könnyen poláros, savas csoportokká, mint például szulfonokká vagy szulfoxidokká oxidálható; az is elképzelhető, hogy az SQ 14225 jelzésű vegyület vizes oldatainak állás közben bekövetkező aktivitás-csökkenése in vitro körülmények között, részben egy vagy több ilyen oxidációs reakció eredménye, amely reakciók során szulfonok vagy szulfoxidok keletkeznek, és ezek viszont nem gátolják hatékonyan az angiotenzint átalakító enzimet. Ismeretesek az SQ14225 jelzésű vegyület klinikai vizsgálatáról szóló beszámolók; ezek közül egyesek „Captopril” néven említik a vegyületet, és ez arra vall, hogy a termék a legtöbb gyomor- és bélrendszerében elegendően stabil ahhoz, hogy orális adagolás mellett hatékonyan gátolja az angiotenzint átalakító átalakító enzimet. Nem derül ki azonban ezen beszámolókból, hogy voltak-e olyan betegek, akik esetében az SQ14225 jelzésű vegyület lényegében hatástalan volt. A szabad merkaptocsoport nagy reakciókészsége miatt az SQ 14225 jelzésű vegyület könnyen vegyes diszulfidokat képezhet a szérummal, a sejt-proteinekkel, peptidekkel, vagy más, szabad merkaptocsoportot tartalmazó anyagokkal a gyomor- és bélrendszerben, továbbá dimereket is képezhet, valamint oxidációs bomlást is szenvedhet. Egy fehérjével képzett vegyes diszulfid antigén hatású is lehet, és valóban meg is figyeltek esetenként allergiás reakciókat a klinikai vizsgálatok során. Lásd Gavras és munkatársai, New England J. Med. 298, 991 (1978). Ha az SQ14225 jelzésű vegyületből diszulfidok és oxidációs bomlástermékek keletkeznek, akkor ezek legjobb esetben hatástalanok lehetnek. Feltételezhetjük tehát, hogy az SQ14225 jelzésű vegyület dózis- hatás összefüggései az adagolás módjától függően változhatnak, továbbá az egyes betegeknél is eltérőek lehetnek. Továbbá, legalábbis néhány beteg esetében, nemkívánatos mellékhatások is előfordulhatnak, és nehéz lehet az inhibitor hatékony koncentrációját a szervezetben fenntartani. A tio-észter-származékokról általában ismert, hogy e vegyületek nagyon reakcióképesek, és a tio-észter kötést könnyen merkaptocsoporttá és karboxilcsoporttá lehet hidrolizálni. Éppen ezért, a tio-észtereket gyakran aktív észterekként használják, amikor egy acilezést enyhe körülmények között kívánnak elvégezni. Ondetti és munkatársai fent idézett szabadalmi bejelentéseiben védőcsoportként használnak ilyen csoportokat, például acetil- merkaptocsoportot. Feltételezik, hogy egyes gyűrűs peptidek, például a tirocidin és gramicidin S bioszintézise során tio- észter-típusú köztitermékek is fellépnek. Lásd F. Lipmann, Accounts Chem. Res. 6, 361 (1973). Ondetti és munkatársai a 4.046.889., 4.052.511., 4.053.651., 4.113.715. és 4.154.840. számú amerikai szabadalmi leírásokban ismertet az SQ 14225 jelzésű vegyülettel rokon szerkezetű vegyületeket. Az SQ 14225 jelzésű vegyület leírt analógjai közül érde5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
